Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - A magyarság hivatása

nőni parancsbékén, maradt valami elintézetlen, valami, amit sohasem lehet kiküszöbölni az emberiség életéből és ez a megsértett történelmi moralitásnak kijáró elégtétel. Mert Magyarország' feldarabolása nemcsak igazságtalanság, hanem erkölcstelen cselekedet is volt. Erkölcstelen és haladásellenes, mert magasabb kultúrájú népet rendelt alacsonyabb müveltségüek uralma alá és ezeréves művelődési értéket dobott oda áldozatul a barbár imperialista mohóságnak. Sorsunk tehát korántsem elintézett akta és a megsértett jogrend nevében várhatjuk és követelhetjük a jóvátételt. Követelhetjük és várhatjuk, mert a józanabb és tisztultabb európai szellem, amely még nem szakított a század lelkiismeretével, kezd kibontakozni a győzelmi káprázatokból és lassanként egy olyan felismerés hatása alá kerül, amely a maguk döbbenetes valóságában mutatja meg Középeurópa testének ijesztő vérfoltjait. Elsősorban mi, a dunavölgyi magyarság, hordjuk ezeket a sebeket és ha egyébre se használtuk volna fel a békekötés óta elmúlt 15 esztendőt, mint ezeknek a sebeknek a feltárására, akkor sem érhetne szemrehányás semmi oldalról bennünket. Ám tisztában vagyunk azzal is, hogy a sérelmi politika, az örökös panaszkodás, nem alkotó erő. A részvét nagy dolog a nemzetek életében is. de mégsem akkora hatalom, hogy új jövendőt lehetne felépíteni rá. A magyarságnak pedig új jövőt kell a maga számára teremtenie, az európai nagy népek részvétén túlmenőleg, tehát fel kell ébresztenie, meg kell teremtenie annak tudatát is, hogy a magyar nemlétnek históriai küldetése van a Dunamedencében. Históriai küldetése, amely nemcsak abból áll, hogy egy sajátos és eredeti kultúra csillogó színeivel, mélységével és lendületével új és tiszta értékeket teremtsen az emberiség szamára, hanem éppen földrajzi helyzeténél, ezeréves múltjánál és nagy politikai és katonai erényeinél fogva szinte egyedül hivatott az egyensúlyi helyzet biztosítására a germán és szláv világerők között. A magyarság megmaradása és európai érvényesülése tehát elsősorban attól függ, hogy mennyire sikerül ezt az igazságot szemléltetővé, azután általánosan elfogadottá tenni. Nem ismerünk szentebb kötelességet, mint minden erőt, tudást, akaratot és áldozatkészséget ennek a törekvésnek a szolgálatába állítani. Ezt fogja cselekedni az „Országút". Ez a lap is egyik eszköze és bizonysága kell, hogy legyen annak, hogy a magyar fiatalság valóban tud új eszmék teremtője és új korára ml utol; hordozója és továbbfejlesztője lenni. De ennek a fiatalságnak nemcsak az általános emberi kultúra felemelkedésében kell a művelt nyugat szellemiségével találkoznia, hanem utolsó lehelletéig kell szeretnie ezt a magyar földet, amelyen él és amelyből vétetett és amelynek szeretetében eggyé és oszthatatlanná kell válnia az örökkévaló magyar néppel. A magyarság hivaíása Eduárd Freeman, a nagy angol történetíró Britannia világhatalmi nagyságának okait kutatva, azt mondja, hogy Anglia azért olyan nagy és hatalmas, mert az angolok világrészekben gondolkodnak és cselekednek. Kétségtelen is, hogy egy nép, amely pillanatnyi politikai imperiumának határcölöpei közé szorítja látkörét, fejlődésének és nagyságának kapuit önmaga zárja be. Trianon után a békeparancs szerencsétlenségén túl mintha ama nagyobb szerencsétlenség is fenyegette volna a magyarságot, hogy elveszti történeti horizontját, kiejti öntudatából hivatását és hozzátörpül a maradékország önfenntartásának, egy végzetes rövidlátásnak igényeihez és kereteihez. Legjobbjaink a nagy nemzeti összeomlás után nem ok nélkül invokálták azt a magyar politikai géniuszt, amely nem a politikai impérium börtönrácsai között, hanem a dunai tér méreteiben élte politikai törekvéseit, A magyarság felejtve más népek felé nyert küldetését, elveszítené önmagát is; viszont az új helyzetben is megtalálva és vállalva középeurópai hivatását, még maradék-országa fennmaradásának is legnagyobb biztosítékát kapja kezébe. A magyarságnak történelmi küldetését — mivel települési területe más nagy népek uralmi előretörésének útjába esik — földrajzi elhelyezkedése határozza meg és történelmi útja során nincs más választása: vagy kiesni az idő rostáján, vagy vállalni és megteljesíteni sokszor a mikénti létezés kérdésének alárendelésével — geopolitikai s népfajközi helyzete által kijelölt nehéz szerepét. Azzal a ténnyel, hogy Árpád a Dunavölgyét kereste ki sátorverő helyéül, kijelölte a magyarság jövőbeli hivatását és feladatát. Hogy pedig a századok annyi és oly veszélyes fordulatai között sem tért ki soha e nemzet földrajzi elhelyezkedése következményeinek viselése elől, ••— európai létezésünket igazolta. E földrajzi helyzet, kapcsolatban népfajközi állapotunkkal, kijelöli minden változó erőviszony esetére is a magyarság dunavölgyi célkitűzéseit. A történelem lapjain, kezdve a szentistváni koncepciótól, végigvonul e célkitűzés valósítására való törekvés: a Dunavölgy egységbe szervezésének gondolata. A Kelet és Nuugat választóvíz-vonalán természet által megerősített, földrajzilag egységes, gazdaságilag egymást kiegészítő terület az, amelyet a honfoglaló magyarság birtokába vett. Ezek az adottságok biztosítanak nemiéi i/nknek döntő befolyást Középeurópa megújuló problémáinak megoldására. Ezer év óta Középeurópa és a magyar glóbusz sorsa egymás kölcsönös függvénye. A középeurópai tér rendezésében vezető szerepünket államalkotó képességünk biztosította, amely mindig meg tudta érteni az idők szavát és hivatásunknak korszerű értelmezést adott. Nemzeti fennmaradásunknak és létünknek ez volt legfőbb záloga, nem pedig a politikai 2