Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 30. szám

282 Az osztálytitkár és osztálypénztáros urakhoz. Lapunk f. é. oklóber 24-ik számában kértük már az osztályoktól tagjaik névsorát s tisztikaruk jegyzékét. Minthogy felhívásunknak alig volt eredménye ismételjük azt, az osztálypénztáros urakhoz intézett azzal a kérelemmel, hogy tőlük telhetőleg könnyítsék meg a központ munkáját s pontos névsor sürgős megküldésével vegyék elejét azoknak a zavaroknak, a melyek attól származhatnak, hogy bz egyes osztályok a tagjaik sorában beállott váltakozásokat idejében nem közölték. Változások egyesületünk taglétszámában. Belépések: Legújabban egyesületünkbe beléptek: 1. dr. Fodor Ármin kúriai bíró, 2. Köller János táblabíró, 3. dr. Bessenyej Béla táblabíró, 4. Bánó József táblabíró, 5. dr. Szappanos Sándor táblabíró, 6. dr. Tolth István táblabíró, 7. dr. Laudon Gyula táblabíró, 8. Frank Lajos táblabíró, 9. dr. Fischer József törvsz. bíró, 10. dr. Nagy Iván törvsz. bíró, 11. dr. Rexa Viktor törvsz. bíró, 12. dr. Kozma Aladár törvsz. bíró, 13. Fülópp Gyula járásbíró, 14. ifj. Csiiléry Kálmán járásbíró, 15. Bartal Alfréd járásbíró, 16, Wilzl Győző járásbíró, 17. Kovács Gyula járásbíró, 18. dr. Wagner Károly járásbíró, 19. dr. Trompler Ernő kúriai tanácsjegyző, 20. dr. Németh Rudolf táblai elnöki titkár, 24. dr. Szőllősy Oszkár kir. ügyész, 22. Takács Dénes vizsgálóbíró, 23. dr. Félegyházy Kálmán törvsz. albíró, 24. Csorba Sándor albíró, 25. dr. Pásztor Ernő törvsz. albíró, 26. dr. Dumlsa Antal albíró, 27. Ternovszky Ferencz törvsz. jegyző, 28. dr. Csizmazia József törvsz. jegyző, 29. dr. Gyulai Gyula jb. jegyző, 30. Dr. Hankovszky István jb. jegyző, 31. dr. Deák Ernő jb. jegyző. 32. dr. Pattantyús Ábrahám János jb. joggyakornok, 33. dr. Földesi Kálmán joggyakornok, 34. dr. Csaba Ágoston joggyakornok. 35. dr. Michelbach Jenő albíró. 36. dr. Bognár Sándor tsz. jegyző, 37. dr. Sitt is Lajos tsz. jegyző, 38. dr. Neff Ferencz tsz. jegyző, 39. dr. Boros Sándor tsz. jegyző. Kilépések: Indokolás nélkül egyesületünkből kiléptek: 1943 oklóber 29-én Takács Elek topolyai járásbíró ; 1943 november 27-én Jakubovils József aranyosmaróti tvsz. bíró, 1913 deczember 5-én dr. Jánosi József veszprémi albíró, 1913 deczember 19-én dr. Nemesszeghy Árpád, Bistyák Ferencz, Kihut János, dr. Tóih István szabadkai jegyzők. Hivatalos óráink. Közöljük összes tagtársainkkal, hogy úgy egyesületünk elnöksége, mint titkári és pénztári hivatala minden hétfőn és szerdán d. u. 4—6 óráig, minden pénteken d. u. 7*6 — i/S óráig I., Báth György-u. 20. szám alatt saját épületünkben lévő hivatali helyiségünkben hivatalos órát tart. Minden az egyesület beléletére vonatkozó értesítés, valamint Hivatalos Értesítőnk szerkesztőségét érintő megkeresések ide inlézendők. Ennek kapcsán összes tagtársainkat arra is felkérjük, hogy a mennyiben lakásukol megváltoztatják, ezt Hivatalos Értesítőnk szerkesztőségével azonnal közöljék, meri másképen a lap zavartalan szélküldését nem biztosíthatjuk. A mennyiben ugyanis a hivatal, vagy lakhelyváltozás az Igazságügyi Közlönyben feltüntetve nincs, azt kikutatni legtöbbször nem áll módunkban. Sürgős esetekben távbeszélőn is lehet hozzánk fordulni. (Tel. szám 172—98). Tanfolyamunkon tartott előadások. Dr. Rottenbiller Fülöp miniszteri osztálytanácsos előadása: Az 1913. évi VII. tcz.-ben lefektetett új elvek jelentősége a fiatalkorúak kriminalitása ellen folytatott küzdelem szempontjából. Az iroda/mi és tvdományos halárkérdésekhez számítható kétségtelenül a fiatalkorúak bűncselekményeinek megelőzése kérdése. Ezt hangsúlyozta az 1908. évi XXXVI. tcz. és az 4913. évi VII. tcz. javaslatainak nagytudású szerzője, dr. Balogh Jenő mostani igazságügyminiszterünk még egyetemi tanár korában, többi között 1900-ban a ((büntetőtörvényeink módosítását)) sürgető czikkében is, a melyet épen azért, mert nézete szerint «a büntetőtörvénykönyv módosítása kapcsán felmerülő kérdéseknek jelentékeny része olyan természetű, hogy azoknak helyes megoldásához a társadalmi tudományok körében dolgozó férfiak véleménye és együttes munkálkodása is szükséges lesz», nem a jogi szaksajtóban, hanem a ((Huszadik század» hasábjain helyezett el. Ugyancsak ő a ((Fiatalkorúak és büntetőjog)) czímén 1909-ben megjelent művét oly czéllal írta meg, hogy a hazai jogászközönség szélesebb rétegeinek és pedig nemcsak a büntető törvénykezés munkásainak, hanem a magánjoggal, a gyámügyi igazgatással, szegényügygyei és rendészeti ügyekkel foglalkozóknak, valamint a kriminológusoknak, végre a probléma iránt érdeklődő sociálpolitikusok és emberbarátok figyelmét lehetőleg tömörvázlat által ráirányozza azokra a reformeszmékre, a melyek az elhagyatott, az erkölcsi romlás veszélyének kitett, a züllésnek indult, illetőleg bűntettes gyermekek és fiatalkorúak tekintetében az érdeklődőket világszerte foglalkoztatják. Erre a munkára annál inkább reá kell irányítanom a mélyen tisztelt hallgatóság ügyeimét, mert nemcsak a gyakorlati élet minden irányára adja meg a szükséges útbaigazításokat, de az irodalomról is oly bő tájékoztatást nyújt, hogy a legfontosabb és a magyarországi érdeklődő részérói legkönnyebben hozzáférhető munkákat is mind felsorolja. Hogy ezzel a kimerítő tájékoztatással a kutatónak és érdeklődőknek dolga mennyire meg van könnyítve, világos, ha mindenki előbb figyelemre méltatja, hogy a züllött és bűntettes fiatalkorúakra vonatkozó kérdésnek külföldi irodalma annak sokféle elágazásánál és azon összefüggésnél fogva, a melyekben más tudományágikkal áll, korunkban mily óriási méreteiét öltött. Néhai Reicher Henrich bécsi egyetemi magántanár idevágó művében 126 oldalon sorolja fel a (ranczia, angol, sveizi és belga kútfők czímeit, s ebben a felsorolásban az amerikai czímek összeállítása még nem is mondható teljesnek. Nem kevésbbé érdekes Berger Adalbertnek a leipzigi Reichsgericht könyvtárosának «Material über Jugendschulz und Jugendbesserungs czímen 927 oldalra terjedő, 1897-ben megjelent kötete, melyben a fiatalkorúak védelmét czélzó törvényhozási és kormányzati intézkedéseket a római jogból kiindulva, a különböző államok intézkedéseit ismertetve, végül egybeállítja a nemzetközi Congressusok idevonatkozó határozmányait is. Ezen anyaggyüjtemény történelmi adataira támaszkodva a szerző előszavában joggal mondhatta, hogy a gyermekek és fiatalkorúak büntetőjogi kezelése iránt mindenkor élénk volt az érdeklődés, a mint azt Leibniz és Roussel-től vett és művének czímlapjára írt két idézettel is erősít: Az előbbi szerint ugyanis «Ich habe immer gedacht, mán bessere das Menschengeschlecht, wenn mann die Jugend besserU, a másik «Sauvez l'enfant et il n'y aura plus d'hommes a corriger on á punir». Hogy azonban a fiatalkornak kérdésének fontossága a büntetőjog és eljárás terén majdnem mindenütt előbb nyert méltatást mint az általánosabb reformok, annak egyik főoka kétségtelenül az volt, hogy a fiatalkornak kriminalitása nemcsak jogi szempontból volt érdekes, de elsősorban mint szocziális és mint nevelésügyi kérdés is tárgyaltatolt. így bea!líl\a annak megoldásán egyaránt fáradtak a tanítók, pedagógusok, a szocziálpolttikusok, az emberbarátok, a lelkészek" és az orvosok. A nevelésügyi kérdések mélyebb megértése, a szocziális jelenségek tüzetesebb megfigyelése a jogászoknak is új meglátásokat biztosítottak a fiatalkornak bűnözésének elbírálásánál. A fiatalkorúak gondosabb megfigyelése különösen a statisztika terén vezetett nyugtalanító eredményekre. ÍVése következik.) FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.