Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 30. szám

281 Csak megemlíteni kívánjuk, hogy az 1912 február 15-én megjelent rangsor tanúsága szerint az 1908. évi márczius 10-én kinevezett VII. fizetési osztályú birák közül az egyes kivételes előlépéseket nem véve figyelembe, az 507 ik bíró lett utoljára a Vl-ik fiz. osztályba kinevezve. Ha tehát feltesszük, hogy az előlépések az eddigi mértékben fognak tovább Is megtörténni, a mi pedig még arra is figyelemmel, hogy a nyugdíjtörvény életbelépése folytán nyugalomba vonulók nyugdíjbalépése is befejezettnek tekinthető, — a legkevésbbé sem valószínű, — ha nem vesszük figyelembe azokat a VH-ik fizetési osztályban levő bírákat és ügyészekel, a kik bármely oknál fogva az 507-ik számú bírót megelőző rangsorban eddig még nem neveztettek ki, pedig ezeket is nagyon figyelembe kell venni, úgy még akkor is arra a megállapításra kell jutni, hogy a Vll-ik fizetési osztályba kinevezeti utolsó bírónak vagy ügyésznek 10 éven keresztül kell ebben a fizetési osztályban maradni, míg a Vl-ik fizetési osztályt eléri. Ugyancsak az említett rangsor tanúsága szerint az utolsó időkben lett mint a kinevezésekel bezáró, — a Vll-ik fizetési osztályba kinevezve a 318. sorszámú VIII. fiz. osztályú bíró, — a ki a VIII. fiz. osztályba 1908 márczius hó 10-én került. Tehát mondhatjuk SJ7« év kellett ahhoz, hogy a létszám nagyon is első harmadában lévő bíró a VII. fiz. osztályba jusson. Világos tehát, hogy a VIII. fiz. osztályba kinevezett utolsó bíró — minthogy a VIII. fiz. osztályba sorozottak létszáma ezidőszerint körülbelül 1200-ra tehető, — állagban véve 20 év múlva jut a VII. fiz. osztályba. Ha még figyelembe vesszük, hogy állagban véve 10—15 évi szolgálat után jut a bíró a VIII—ik fizetési osztályba, akkor egész világosan áll elöltünk a bírói és ügyészi kinevezések lehetetlen helyzete. Nemcsak a birák és ügyészek vitális érdeke, hanem az igazságszolgáltatási politika legfontosabb problémája tehát az előlépések javításának kérdése. Az ezidó'szerinti egyetlen megoldás a VI—VII. és VIII. fizetési osztályokba sorozott bírák és ügyészek létszámának sürgős arányosítása. Kérjük tehát Nagyméltóságodat, méltóztassék az 1914/1915. évi költségvetés keretében oly intézkedést felvenni, hogy a Vl-ik, Vll-ik és VIII ik fizetési osztályba sorozotl birák három egyenlő fizetési osztályba soroztassanak. Ezen, azt hisszük, jogos és méltányos kérelmünk mellett bátrak vagyunk utalni az albírói és alügyészi állások eltörlése, és ennek folytán a jegyzőknek a 1X-ik fizetési osztályba való sorozása kérdésében beadott számos előterjesztésünk tartalmára és kérjük ezen régóta vajúdó íontos kérdés sürgős megoldását is. Felhívjuk Nagyméltóságod figyelmét egyesületünk azon főlontosságú leiadatára, mely a külön bírói status megvalósításában, illetve visszaállításában nyer testet. Számos előterjesztésünkben részletesen kife jteti ük mindazokat az okokat, melyek a külön bírói status sür.gős megalkotását feltétlenül szükségessé és kívánatossá teszik. Ili csak azt akarjuk kiemelni, hogy a bír. i halalom kü'önleges államjogi helyzetéből és államjogi természetéből önként következik, hogy annak részesei, a bíró kar, oly különálló testűiéinek tekintendő, a mely semmiféle szerves összelüggésbe és kapcsolatba nem hozható a más állami functionáriusokkal, a kik nemcsak hogy nem függetlenek a kormányhatalomtól, hanem minden ténykedéseikben, sőt érdemleges intézkedéseikben is alá vannak rendelve a kormányhatalomnak. Közgyűlésünk rendelkezése folytán van szerencsénk továbbá: 1. a luvarbér és napidíj kérdésében legutóbb 1912 április 27-én, 1912 november 5-én beadóit előterjesztésünk sürgős kedvező elintézését ; 2. a törvények és rendeleteknek minden egyes biró és ügyész részére való megküldését megsürgetni. Osztályaink előterjesztéséből megállapítottuk, hogy a polgári peres ügyek elintézésével megbzolt bíráink a perben szükséges bizonyító eljárás lefolytatása kerelében sok esetben kénytelenek jegyzőkönyvet vezetni. Nem szükséges hosszasabban fejtegetni e?en gyakorlat helytelenségét. Kétségte;en ugyanis az, hogy a biró jegyzőkönyvvrzeté»i kényszerűsége csakis az egyes peres ügyek helyes elintézésének hátrányára van, mert a jegyzőkönyvvezetésben nyilvánuló testi munka fáradttá teszi a bírót, a ki ennek folytán a tanúvallomások helyes appreciálására — pedig ez úgyszólván a per lényege nem képes. Kérjük tehát Nagy méltóságod megfelelő intézkedését az iránt, hogy a tanúkihallgatások foganatosítása alkalmával eljárd polgári biró köteles legyen jegyzőkönyvvezetőt alkalmazni, és így megfelelő számú jegyzőkönyvvezető az egyes bíróságoknál rendelkezésre álljon. Vidéki bíróságainknál — a hol a járásbíró helyettesíti a kir. közjegyzőt, — az az abusus lejlődött ki, hogy a közjegyzőnek ez a helyellesílése időbelileg nincs korlátolva és így az bármily hosszú ideig tarthat. Bíróságaink jórészénél, a hol a kir. közjegyzőnek a járásbiró általi helyettesítése a gyakorlatban megvan, ez a helyettesítés a járásbíróra nézve nagy terhel és külön munkát jeleni, minél fogva a biró saját hivatalos munkájának rendes elvégzésében gátolva van. Kívánatos tehát,, hogy bíróságaink a kir. közjegyzők helyettesítésével csakis a legnagyobb szükség keretei között terheltessenek meg és a kérdés olykép nyerjen rende/.est, hogy ez a helyettesítés három napon túl ne terjedjen, ha pedig a kir közjegyző távolléte vagy akadályoztatása tovább tartana, úgy a hely éltesről vagy a kir. közjegyző vagy a kir. közjegyzői kamara tartozzék gondolkodni. Abban az esetben azonban, ha bármely akadálya lenne a kérdés általunk javasolt megoldásának és a mostani állapot fentartása mutatkozna czélszerűnek akkor kérjük, hogy a járásbirák által a kir. közjegyzők helyeit végzett teveki nységért befolyó díjak egyesü eti jóléti intézményeink támogatására fordíttassanak. Kérjük Nagyméltóságod megfelelő intézkedését. Előterjesztett kérelmünket Nagyméltóságod jóindulatába ajánlva vagyunk kivált) tisztelettel Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület. A bírói íüncjetlensérj Ausztriában. A ((Milteilungen der Vereinigung der öslerr; Richters czímű lapban közölve van a már a napilapokból ismert az az eset, hol az osztrák Igazságügyiminiszter a bir.i függetlenség nyilván megsértésével egy bírót megrovotl, mivel nézete szerint az ítélet indokolása nem helyes, A tényállás röviden ez veit: Egy katonatiszt egy vendéglőben a fízetőpinczérrel szóváltásba elegyeded a miatt, mivel állítása szerint a pinczérnek 20 koronás bankjegyet adolt, halott a pinczér csak 10 koronás bankjegyből akart visszaadni, mivel állítása szerint csak ennyit kapott a tiszttől. A pinczér azt mondta a tisztnek; ez nem igaz. ön nem latolt semmii. Erre a liszt a pinczért arczul ütötte. Becsületbíróság elé vitték a dolgot, a hol a pinczér a/t is mondta, hogy a liszt őt csalónak és «Sch\\einskopí» (disznófej)-nek nevezte. Erre íi katonatiszt a pinczér ellen hüntenyítő íeljelentést tett, mivel őt becsületsértéssel vádolta. A járásbíróság a pinczért igen részletes indokolással felmentene. Egyebek közt az indokokban ez is van: ediogy a bíró az összes körülmények mérlegelése után arra a meggyőződésre jutott, hogy a pinc/.ér a becsületbíróság előtt igazat mondóit, mikor azt állította, hogv a liszt őt csalónak és Schweinkoplnak nevezte. Nagyon közel'ekvő is, mert a tiszt a pin ezért az eltartoztalott 10 koronáért csalónak nézte, és annak kifejezést is adott. A tiszt nem restelte a pinczért pofon vágni, tettleg 'bántalmazni, úgy hogy ez is valószínűsíti azt. hogy a sérlő kilejezést használta. De külömben is a < Scliweinskopfo kife jezés maga is olyan, hogy nem tehető fel, hogy a pinczér azt csak úgy kiialálla volna. A bíró, ki évek hossza során ál becsiilelsértesi ügyekkel foglalkozik, m ni emlékezik arra. hogy e szót hallotta volna, az a szó katonai száimazású és a kaszárnyákban használatban levő külömben nem rosszindulatú kifejezések (Kraftausdrilcke) közé tariozhatik.n Ezekre az Igazságügymini-zt.T a bírónak tudtára adatta, hogy az illető indokok, eltekintve attól, hogy feleslegesek és nem meggyőzők, tapintatlauságol árulnak el és a hadseregnek eléggé el nem ítélhető meggyalázása! tartalmazzák, mely okból ezekről csakis a legmélyebb sajnálattal loliel ludomáM venni. Az oszlrák Igazságügy-miniszternek ez az eljárása felette nagy feltűnést kellellés meg is kapta a méltó feleletel, a mennyiben az osztrák képviselőház igazságügyi bizottsága kimondta, hogy az Igazságügy miniszter eljárását nem helyesli, mert felügyeleti jogának halárát túllépte.