Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 34. szám

21)2 Gyorsnak, kell lennie a polgári törvénykezésnek, mert a magánjogi jogsértés nemcsak a javak rendjét, hanem a lelkek egyensúlyát is megrendíti. A jogérzetnek hosszantartó sérelme pedig az egyénen keresztül zavarólag hat a családi és a társadalmi életre is. A távolság és a gyorsaság fogalmai nem állandóak, hanem koronként változnak. A XX. század polgári perének üteme kell, hogy a XX. század emberének a felfogásához simuljon. A faggyúgyertya koppantójával és a delizsánsz nyugodt döcögésével stílszerű harmóniában lehetett a zálogválló-perek adagiója, de az ívlámpa vakító fénye és a gépkocsi félelmetes süvítése közben az a ncsak l'élesztendő» olyan diszharmóniát jelent, amelynek megfontolása méltán keltette bennem — a bírótársaim előtt más alkalommal már kifejezett — azt az aggodalmat : hogy ha a törvénykezés életműködése akképen kerül szemben a modern ember felfogásával és gazdasági érdekével, hogy egész idegrendszere megszenvedi, valahányszor az élet küzdelmei közölt végső menedékként elébe járulni kénytelen : úgy ebből az éles ellentétből, az örökös súrlódásból és elégedetlenségből végre is homály borulhat magára az intézményre, megrendülhet az igazságszolgáltatásba vetett hit és bizalom, s ezzel együtt megdőlhet a mi erősségünk, a mi féltett kincsünk és büszkeségünk : a bírói tekintély. Az egész vonalon megvalósuló szóbeliség még inkább előtérbe tolja a gyorsaság kérdését. A szóbeli eljárás érvényesülésének ugyanis a gyorsan, két-három hetenként ismétlődő tárgyalási határnapok a sine qua nonjai. Bírói pályámon szerzett benyomásaim alapján erős meggyőződéssel állíthatom, hogy a szóbeli eljárás négy-öt hónapos határnapokkal lassúbb és nem is alaposabb az írásos eljárásnál. A szóbeliségnek és a közvetlenségnek az írásbeliség és a közvetettség fölölti összes előnyei elenyésznek akkor, ha a szóbeli keresetet az ítéletlől esztendők, a folytatólagos tárgyalási határnapokat pedig hónapok választják el egymástól és a bíró elhalványult benyomásait a tárgyalási jegyzőkönyveknek rendszerint rövid feljegyzéseiből kénytelen úgy-ahogy felfrissíteni. Rátérek már most arra a kérdésre, hogy az új Pp. magával hozza-e a gyorsaság előfeltételeit, vagyis remélhetjük-e azt, hogy az új rend hatálybalépésével a budapesti járásbíróságoknak és a törvényszékeknek, mint fellebbviteli bíróságoknak ezidőszerint tűrhetetlen hosszú tárgyalási határnapjai mintegy automatikusan meg fognak rövidülni s a kir. törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok is rövid határnapokkal fognak útnak indulhatni? Erre a kérdésre a leghatározottabb nemmel kell felelnem. Ölhetett kezekkel ne várjunk ebben az irányban varázshatást a Pp.-től! Ha a Pp.-nak a helyi illetékességre vonatkozó szabályai a budapesti járásbíróságok pereinek számát lényegesen apasztanák — amire azonban az Ausztriából esetleg beözönlő perekre tekintettel bizonyossággal számítani nem lehet — akkor természetcsen a peranyag apadása jótékony hatással lesz a járásbhósági ügymenetre. Én azonban most abból a szempontból kívánom a kérdést megvilágítani, hogy ugyanaz a permennyiség az új korszakban kevesebb munkál fog-e adni az elsőfokú bíróságoknak, mint jelenleg és hogy ennélfogva ez a munkamegtakarítás közre fog-e hatni a hálrálékok apaszlására és a perek tartamának a megrövidülésére ? A járásbírósági pereket eddig is minden fokon a szóbeli eljárás szabályai szerint tárgyaltuk, ezeknél tehát munkakülönbözetről egyáltalán nem lehet szó. Hogy állunk már most a törvényszéki perekkel ? Gyakran halljuk, hogy a társasbíróságok meg fognak szabadulni az írásbeli perrel járó lelesleges munkatehertől és ez a munkamegtakarítás majd az új perek javára fog esui. A törvénykezési élet tapasztalatai mást mutatnak. Hogy a közvetlenség és a ném túltengő szóbeliség az igazságszolgáltatás alaposságának nélkülözhetlen eszközei, az kétségtelen dolog. De ép olyan kétségtelen minden gyakorlati jogász előtt, hogy a bírák munkaterhét növeli. A közvetettséggel járó munkamegtakarítás, mint ennek a rendszernek tulajdonképeni egyedüli indoka, az elméletben sem ösmeretlen, de a jelenlegi sommás és rendes eljárás eredményeinek egybevetése is meggyőzően dokumentálja ezt a megállapítást. A Kúrián egy ülésnapon a rendes perek előadói 6—8 pert is előadnak és az ítólőlanács azokat az összes ténybeli és jogi kérdésekre kiterjedően érdemben eldönti, a felülvizsgálati tanács ellenben a kisebb anyagú és a tényekre nézve meg sem vizsgált sommás perekből fele annyit sem képes egy ülésnapon elintézni. Sokkal gazdaságosabb és könnyebb egy nagy anyagú írásos pert a referens gondosan elzárt dolgozó szobájában zavartalan egyedüliségben gyakorlott szemmel áttanulmányozni, az előadás céljaira rövid kivonatban megrögzíteni és azután az összeszokott tanácstagok előtt lényegében előadni^ mint egy hasonló anyagú per egész ténybeli és jogi vitáját az ítélőtanács összes tagjainak, tehál három, esetleg öt bírónak együties jelenlétében meghallgatni és azután elbírálni. Hát még a közvetlen bizonyítás ! Erről azonban külön kívánok szólani. A budapesti kir. törvényszéken a rendes perek előadói év°,n ként átlagosan 100 rendes pert képesek érdemleges ítélettel be fejezni. Ezek szerint három bíró munkateljesítménye átlagosan 300 érdemleges ítélet. Ez így van, ez statisztikai tény. Tegyünk már most egy kis számítást, hogyan fog a törvény széki perek sorsa a szóbeliség idejében kialakulni? Ugyanaz a három bíró tárgyaló tanácscsá alakul és hetenként három napon át — ez a maximum — tárgyal. A nyári pihenőt és az ünnepeket leszámítva, a tanácsnak évenként átlagosan 130 tárgyalási napja és ha uaponként mintegy öt órával számítjuk a tárgyalási időt, egy évben kerekösszegben 600 tárgyalási órája lesz. Ha már most az eddigi munkaeredménynek megfelelően 300 törvényszéki pert kíván ez a tanács szóbeli tárgyalás útján elintézni, akkor egy-egy perre átlagosan két órai tárgyalási időt fordíthat. Aki a budapesti törvényszéki perek, különösen a 2500 kor. t meghaladó perek természetrajzát ösmeri, annak feltétlenül kétségei lesznek aziránt, hogy lehetséges-e két óra alatt egy ilyen perben a perfelvételi és az ériemleges tárgyalást megtartani, vagyis a felek ténybeli és jogi előadását meghallgatni, a bemutatott okiratokat felolvasni, a tanukat és szakértőket, valamint ezekre nézve a felek észrevételeit meghallgatni, visszavonulni, tanácskozni, az ítéletet meghozni és azt kihirdetni ? Már pedig Budapesten a törvényszéki perek száma nem fog túlságosan leapadni. Dr. Térfy Gyula t. barátomnak a Jogász-egyletben 1911. évben megtartott tanulságos előadásában előforduló számadatok szerint a 2500 koronán aluli perek száma a 75% os országos aránnyal szemben a budapesti kir. törvényszéken csak mintegy 25% ot fog kitenni, az évenkénti természetes perszaporulat azonban — mintegy 4—500 per — ezt is ellensúlyozni fogja. Még meggyőzőbb a házassági perekkel foglalkozó bírák jelenlegi és jövőbeli munkájának a megtigyelése. A budapesti kir. törvényszékhez évenként kerekszámban 1200 házassági keresel érkezik. Ezeket jelenleg három bíró intézi el. Elintézik pedig akként, hogy kedden megtartva a békéltetési tárgyalásokat és a tanácsülést, a hétnek még három napján mindenik bíró a saját hivatali szobájában tárgyal külön-külön a felekkel és hallgatja ki a tanukat. Még így is alig győzik a rengeteg bizonyítási anyag egybegyűjtését. Ha már most ez a három bíró a szóbeliség behozatala után összeül egy terembe és ott együttesen fog a felekkel tárgyalni és tanukat hallgatni, úgy nyilvánvaló, hogy a jelenlegi munkateljesítménynek alig egyharmad részét lesz képes elvégezni. Vagyis ahhoz, hogy a házassági perek a jelenlegi mennyiségben és gyorsasággal intéztessenek el, nem három bíróra és egy tanácsra, hanem a legszerényebb számítás szerint is kilenc bíróra, vagyis három tanácsra lesz szükség. A Pp. ugyanis a házassági perek számát a budapesti kir. törvényszéken nem fogja apasztani, sőt azok az ideutalt külföldi perekkel még szaporodni fognak. Ezekkel a tapasztalati adatokkal megvilágítva a helyzetet, kétségtelennek látszik, hogy a kibontakozás emeltyűi közül a szóbeli perrel egybekötöttnek állított munkamegtakarítást föltétlenül ki kell rekesztenünk s a perek elintézésének ökonómiája szempontjából vizsgálódásunkat a Pp. ama rendelkezéseire kell irányoznunk, amelyek egyrészt a bíró pervezetési jogál, másrészt a felek védekezési szabadságát s a bizonyítási eljárás berendezését érintik. A társasbíróság elé utalt szóbeli per az erőpazarlás rendkívüli veszedelmeit hordozza magával. Az a 600 tárgyalási óra, amely egy tanácsnak, tehát három, eselleg öt bíró évi tárgyalási erejének a kifejezője, rendkívül kevés. Ennek az időnek minden perce drága és pótolhatlan. Jogkereső közönségünk ezt mindeddig kellőképen nem ösmerte fel. r