Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)

1913 / 29. szám

271 Grün József, táblabírák, Somlyódy István, járásbiró. Szekszárd: Végess Ferencz, tsz. biró, dr. Bures Lipót, tsz. jegyző. Székesfehérvár: dr. Szőke József, tsz. biró, dr. Tóth István jegyző. Szolnok: Safáry Kálmán, táblabíró, dr. Kemény Zoltán, tsz. biró, dr. Szikszay György, törvényszéki elnök, dr. Islvánffy Gyula, it. táblabíró, dr. Koller Kálmán, táblabíró, Varjas Ödön, járásbiró és dr. Pischl Pál, jegyző. Szombathely: dr. Rásky József, törvényszéki biró. Temesvár: Halász István, Scbweiger Gábor, Candrea János, lippai járásbirák, Simonyi Dezső, csáki járásbiró. Trencsén: Jureczky István, ügyész, Hajdú Géza, cur. biró, tsz. elnök. Újvidék: Rchák Ferencz, táblabíró. Zilált,: Medgyessy Géza, tsz; biró. Zombpr: dr. Sebestyén Imre, dr. Krausz Miklós, dr. Szántó Ferencz, bírák, dr. Kovácsics Czezár, tjegyző. Elnök a jegyzőkönyv vezetésével dr. Ráth-Végh Istvánt, a felszólalók jegyzésével dr. Lányi .Mártont bízza meg. Ezután az ülést a következő beszéddel nyitja meg: Tisztelt Közgyűlés! Mindenekelőtt igaz, őszinte örömmel üdvözlöm az igazságügyi kormánynak jelenlevő igen tisztelt képviselőjét, Vadász Lipót államtitkár úr őméltóságát és hálás szívvel köszönöm, hogy szives volt körünkbe fáradni, hogy itt személyesen megismerje törekvéseinket és czéljainkat, melyekért valamennyien lelkesedünk. Örömömnek adok kifejezést afelett a nagyjelentőségű tény felelt, hogy közgyűlésünkön immár jelen van az igazságügyi kormánynak mélyen tisztelt képviselője, mert ez azt mutatja, hogy a kormány jóakaró figyelemmel és érdeklődéssel kíséri működésünket, és törekvéseinket és mert alkalma nyílik meggyőződni, hogy az érdekek, a melyeknek szolgálatában állunk, nagyobbak, mint a magyar bírói és ügyészi kar sajátos érdekei, mert ezek a magyar igazságszolgáltatás egyetemes érdekei, melyeknek egész munkánkat kívánjuk ezentúl, a jövőben is épen úgy szentelni, a mint tettük ezt a múltban. Meg fog győződni arról, hogy minden itt tárgyalt kérdés nemcsak a bírót kar sorsával forrt össze, hanem kapcsolatban van a magyar nemzet sorsával is és a magyar birói kar, úgy mint a múltban nem szűnt meg soha, a jövőben sem log megszűnni soha, k zá rólág és csak a nemzet összességének az érdekét szolgálni. És egyultal alkalma nyílik Őméltóságának közvetlen tapasztalat útján megérteni azt, hogy miért lök el bennünket a jóleső megnyugvás érzete, a mikor azt konstatálhatjuk, hogy azok az eszmék, a melyek megvalósítása czéljából egyesülelünket annak idejében megalakítottuk, immár utat törlek maguknak a jogászvilág egész egyetemébe és ma már nincsen az a számottevő lisztviselője a magyar jogászvilágnak, aki komolyan és rokonszenvesen ne foglalkozna a mi törekvéseinkkel; és alkalma nyílik megérteni, hogy miért tekintünk mi rendíthetlen bizalommal a jövő fejlődése elé, a mely a maga teljességében fogja honorálni azt az alapvelő nagy és fáradságos munkát, a melyet egyesületi törekvéseink érdekében mindannyian vállvetve kifejtettünk. Két nagy, számotlevő eredmény az, a melyre az elmúlt esztendő egyesületi tevékenységéből rámutathatok. — Az egyik anyagi, a másik erkölcsi súlyánál fogva szolgálja a birói függetlenség megerősítésére irányuló törekvéseinket. A mit a tavalyi közgyűlésen megtartót!, megnyíló beszédemben csak mini befejezett alkotást jelenthettem be, azt most már mint egy jól bevált, a czélnak teljesen megfelelő oly intézményt mutathatom be, a mely hivatva van az oly szegényes javadalmazással dolá't bírói és ügyészi karnak az anyagi boldogulását szolgálni azzal, hogy megkönnyíti fiaiknak a főiskolák látogatását. (Éljenzés.) A budapesti internálásban az elmúlt esztendőben 85 ifjúnak adtunk olcsó ellátást, köztük 7-nek kedvezményes ellátási, az idén pedig már abban a helyzetben vagyunk, hogy 15 bírótársunknak fiát részesíthetjük részint kedvezményes, részint teljesen ingven ellátásban. Az internátus szomszédságában levő bérházban pedig a budapesti lakbéreknél 25%-kai olcsóbb árban adunk bírólársainknak kényelmes, minden igénynek megfelelő lakást. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az internátus részére az elmúlt esztendőben majdnem 10,000 korona adomány folyt be és hogy ő felsége, szeretelt urunk és királyunk jóságos kegyessége internatusunk részére az állami sorsjáték jövedelmeiből 29,000 korona adományban volt kegyes részesíteni, a mi nemcsak anyagi előnyt jeleni számunkra, hanem erkölcsi hatásában is sokkal jelentősebb, mert a legmagasabb helyről jövő elismerési jelenti egyesületi tevékenységünkkel szemben, a miért erről a helyről indítványozom, hogy Ő felségének a közgyűlés sürgönyileg fejezze ki hódolatát ós köszönetét. (Zajos éljenzés.) Az indítványt egyhangúlag elfogadottnak jelenlem ki. És ha még kiemelem, hogy Debreczen városának bőkezűsége ós a kormánynak évi 20,000 korona segélylyel való támogatása lehetővé telte, hogy már a legközelebbi évben Debreczenben is 100 ifjú befogadására alkalmas internátust nyit halunk, akkor azt hiszem ;iz anyagiak terén oly eredményekre mutálhatunk reá, a mely a legfényesebben demonstrálja egyesületi tevékenységünknek e részben való helyes voltál. De tisztelt közgyűlés végeredményében sokkal jelentőségteljesebb, hatásában sokkal nagyobb mérvben szolgálja a bíró anyagi függetlenségét az a nagy siker, a melyei az új nyugdíjtörvény megalkotásánál elérnünk sikerült. Bátran állíthatjuk, hogy az új, a maga nemében páratlan nyugdíjlörvénynyel óriási lépéssel vittük előre a bíró anyagi függetlenségét, mert nemesik sikerült bírótársaink részére 35 évi szolgálat után teljes nyugdíjat kieszközölni, hanem sikerült még a lakbérillelménynek is nagyobb részét a nyugdíjasok számára biztosítani és sikerült különösen, a mi legszebb, legfelségesebb intézkedése az új nyugdíjtörvénynek, sikerüli özvegyeink és árváink részére oly végellálást bizlosítanunk, a mely megnyug* vás érzelével tölthet ti bennünket azon eshetőséggel szemben, hogy ma dan >az elmúlás pillanatában szeretteinket magukra kell hagynunk. És ha ehhez még hozzáteszem, hogy sikerült, a miért talán ügyvédtársaink elismerésére is számíthatunk, hogy a bírói kar kötelékébe lépő ügyvédeknek, szolgálali idejükbe az ügyvédi gyakorlaton töltöli éveknek bizonyos része beszámíll issék és ha végül még kiemelem, hogy mindé ékkel a részünkre biztosított előnyökkel szemben állatunk ellenszolgáltatás gyanánt kötelezett csekély mérvű nyugdíjjárulék a törvény 30. §-ának parancsoló rendelkezése értelmében, teljes összegében anyagi boldogulásunkat szolgáló jóléli intézmények létesítésére és fenntartására kell, hogy fordíttassák, akkor igazán a megnyugvás érzetével tekinthetünk a jövőbe és hálalelt szívvel kell hogy meghajtsuk az e ismerés zászlaját ezen nyugdíjtörvény megalkotói előtt. És ha még kiemelem azt is, hogy az egyesület vezetősége a törvény hatálybalépte után azonnal oly tárgyú előterjesztést tett a kormánynak, hogy a nyugdíjjáruléknak a bírák és ügyészek által befizetett összege a maga teljességében csak a bírói és ügyészi kar javát szolgáló jóléti intézmények czéljaira fordíttassók, akkor azt hiszem, hogy ezzel anyagi boldogulásunknak oly perspektíváját nyújtom, mely jó mértékben biztosítja a bírói kaianyagi függetlenségét. A másik nagy eredmény, a melylyel beszámolhatok, tisztelt közgyűlés az. hogy a bírói és ügyészi kar függetlenségét szolgáló törekvéseink mindnagyobb visszhangra találnak nemcsak a jogászvilág minden számottevő tényezőinél, hanem visszhangra találnak azokban a körökben is, melyeknek feladaté megalkotni azokat a törvényes intézményeket, a melyek a bírói és ügyészi kar függetlenségének megerősítésére szükségesek. Bizonyság erre a mai nap, melynek emlékét azt hiszem mindnyájan kegyelettel fogjuk megőrizni; bizonyság erre, hogy immár körünkben tisztelhetjük az igazságügyi kormány általunk szerelelt képviselőjét. (Éljenzés.) Ibzonyság erre az a fogadalom is,-amelylyel az ügyvédek a magunk törekvései mellett támogatásukat megígérték. A mikor a jogi életnek egy oly hatalmas tényezője, .mint az Ügyvédek Országos Szövetsége, nyíltan állást foglal a mi törekvéseink mellett, el kell nérnulniok azoknak az ellenvetéseknek, hogy a mi törekvéseink a magunk önös érdekeit szolgálják, mert ezek igenis az igazságszolgállalás egyetemes érdekeit szolgálják. A mikor azt láthatjuk, hogy a bírói függetlenség ki lehet téve a kívülről jövő behatásoknak és hogy ezen behatásokkal szemben egyedüli fegyverünk az a tudat, hogy a bírói kar bír azzal az erkölcsi erővel, a mely minden behatásnak ellent fog tudni állani: akkor kötelességünk mind hangosabban odaszólani a magyar közvéleményhez, hogy a bírói függetlenség kellő megalapozása egy nagy nemzeti közszükség, a melynek elodázása egyenesen bűnnek tekintendő azzal a le nem tagadható körülménynyel szemben, hogy körülöttünk mindjobban elhomályosul a jogérzet és a jog helyébe tolakodik a furfang és a nyers erő hátalma. S akkor talán joggal elvárhaljuk az összes politikai pártjainktól, hogy követni lógják az adolt példái és nyíltan felveszik programmjukba a bírói függetlenség megerősítéséi és pedig legfontosabb részében, az automatikus előléptetés intézményének megalkotásában, a mely abban látja és keresi a birói függetlenség biztosítását, hogy a bíró bizonyos szolgálali évek elteltével önmagától lépjen elő nem a magasai)!) rangba, hanem a magasabb fizetésbe, anélkül, hogy ehhez az igazságügyi kormánynak akár újabb kinevezési, akár valamely más ténye szükséges volna, mert az automatikus előléplelés intézményének megalkotása folytán a kinevezett bíró tudatában lesz annak, hogy az ő anyagi boldogulása nem függ akárkinek a kegyétől, hanem az biztosítva van a törvényben a mint ez másutt is biziosítva van, így különösen a német birodalom 16 országában, köztük a bürokratikus Poroszországban. De bízto síiva van ez nálunk is a vármegyei első köziiszlviselőre nézve az 1912 : LVIL t.-CZ.-ben, a melynek 17. és 81. §-a parancsolói;)^ rendelkezik, hogy a vármegye alispánja illetve 10 évi szolgálat, Után magasabb fizetési osztályba lép; de biztosítva van az állami elemi népiskolai tanítókra nézve is újabban, a mikor az 10115 : XV. t.-ez. 7. §-a azt mondja, hogy a tanítók 12 évi szolgálat után magasabb fizetési osztályba előléptethetők, de már a 13. azt a parancsoló intézkedést tartalmazza, hogy az előléptetés nem mellőzhető, ha a tanító az utolsó, vagy ha az I., vagy II. fizetési osztályba való előléptetéséről van szó, az utolsó kél minősítés alkal-