Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 24. szám

229 továbbá mindazok a már működő jegyzők közül, a kiknek birói képesítésük nincsen. Az aibirói és alügyészi állások megszüntetése az igazságügyi kormánynak sok év óta régi programm-pontja és annak megvalósítása az egyedüli mód és lehetőség arra, hogy az immár szocziális ízü jegyzői kérdés végre-valahára megfelelően megoldassék. A mi már most a kérdés pénzügyi oldalát illeti, alig jelent az számbavehető költséget, hacsak azt az összeget veszszük figyelembe, a mely az igazságügyi tárczának a keretében, hogy egy példát említsünk, a curiai kisegítő birák megszüntetésével az igazságügyi kormány részére felszabadul, már is meg van oldva a jegyzői kérdés. És nem mulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal külön ne hangsúlyozzuk annak feltétlen szükségességét, hogy az egyes tárczák keretében megtakarított összegek ugyanazon tárczák keretében megvalósítandó reformok megoldására volnának fordítandók. H. És ez mintegy természetszerűleg kiváltja azon már szintén több ízben megokolt kérelmünknek megújítását, a mely a külön birói és ügyészi státus megalkotására vonatkozik. A biró a szilárd alapokon nyugvó államnak és nem a pártviszonyoktól függő változó kormánynak a közege, miért is őt működésében a kormánynak pártállása, vagy politikai iránya sohasem érintheti, még kevésbé befolyásolhatja. A biró kötelessége mindenkor változatlanul egy és ugyanaz; a hatályban lévő és érvényes jogszabályok alapján feltétlen pártatlansággal igazságot szolgáltatni. A bírónak ez a hivatása és helyzete, nemkülönben működésének sajátossága és függetlensége vonja maga ulán azt a törekvésünket is, hogy a birói kar az állami alkalmazottak körében teljesen külön státust alkosson, a melynek nemcsak fizetési, hanem rangviszonyai is teljesen önállóak és a többi állami alkalmazott hasonló jogviszonyaival nem közösek. A birói tisztnek sajátos jellegét úgy az 1848. évi 3. t.-cz., mint az 1848. évi 29. t.-cz., továbbá az 1869. évi 4. t.-cz. praegnansan kiemeli. Kérelmünk: visszatérés az 1871. évi 32. t.-cz. rendszeréhez, a melyet azok alkottak meg, a kik a mai birói és ügyészi szervezetnek megteremtői, a kik leginkább voltak hivatottak ama vezető eszmének lörvénybeiktatására, a melyek az 1869. évi 4., 1871. évi 8., 9., 31., 32. és 33. t.-cz-ek .megalkotásakor döntő befolyásúak voltak. III. Régi, mondhatni évek óta állandóan sürgetett kérelmünk az is, hogy a M. K. Curiánál, valamint a budapesti és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláknál alkalmazott bíráknak megfelelő hivatali helyiség álljon rendelkezésre, vagy addig, a míg ez meg nem valósítható, a nevezett birák 600 korona lakbérpótlékban részesíttessenek. 1908. szept. 24.-én kelt 57596 sz. leiratában a M. K. Pénzügyminiszter Úr azt az igéretét tette, hogy a M. K. Igazságügyminiszterrel együtt azon lesz, hogy a nevezett bíráknak mielőbb hivatali helyiség álljon rendelkezésükre. Azóta immár 4 esztendő mult el és hár kérelmünket már több ízben megsürgettük, eddig ezirányban még semmi intézkedés sem történt. Nincsen a világon egyetlen egy olyan hivatal sem, a hol a hivatalt fentartó szerv, a mi esetünkben a M. K. Államkincstár, hivatalnokait megfelelő hivatali helyiséggel el ne lássa. Egyedül csak a M. K. Curia, a budapesti és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák birói azok, a kikkel szemben az állain eme kötelességének nem felel meg, mert ezek a legcsekélyebb kárpótlás hijján, sajátjukból kötelesek lakásukban hivatali teendőik ellátására és hivatali látogatások fogadására alkalmas helyiséget tartani, takaríttatni, (ültetni és világítani. Reméljük, hogy ez a körülmény immár a megvalósításra megérett és Nagyméltóságod sem fog annak sürgős megvalósítása elől •elzárkózni. IV. A bírósági és ügyészségi szervezet reformja érdekében beadott előterjesztésünkben utalunk arra a nagy fokú aránytalanságra, a mely a napidíjaknak és az utazási illetményeknek ezidőszerinti megállapításával előállott. Köztudomású, hogy a kiküldetésekre vonatkozó és ezelőtt 16 •esztendővel kiadott 21224 1896. Im. sz. rendelet meghozatala óta a megélhetés mindenütt és mindenben óriási mérvben megdrágult, úgy hogy 1896-ban megállapított napidíjak és fuvarilletmények ma már egy kiküldetésben lévő tisztviselő tényleges kiadásainak fedezésére merőben elégtelen. Annak daczára, hogy a 9700 1912. lm. sz. igazságügynimiszteri rendelet a bűnvádi ügyben alkalmazott szakértők, orvosok és egyéb szakértői szemlékre vonatkozólag sokkal méltányosabb és a változott viszonyoknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz, ennek a rendeletnek intézkedései a bírói és az ügyészi karra kiterjesztve nincsenek. Az igazságügyi kormány tehát elismerte, hogy immár itt van a legfőbb ideje a napidíjak és fuvarilletmények kérdésének a mai viszonyoknak megfelelő szabályozására. Kérnünk kell tehát újból, hogy a mostani életviszonyoknak megfelelő rendeletet a legsürgősebben kiadni méltóztassék. V. Ugyancsak a bírósági és ügyészségi szervezet reformja tárgyában is beadott előterjesztésünkben és azonkívül is már számos beadványban rámutattunk annak a kérdésnek fontosságára, hogy az összes itélőbirák és ügyészek az ország törvényeit es rendeleteit magában foglaló törvényi illetve rendelettárral sürgősen láttassanak el. Nagyméltóságod 7697/1912. Jm. V. sz. leiratában értesítette egyesületünket, hogy 465 példányban törvénytárakat egyes bíróságaink részére beszerzett. A midőn ezt örömmel tudomásul veszszük. kénytelenek vagyunk arra utalni, hogy az ekép beszerzett példányok csak az egyes bíróságoknak törvényekkel való ellátására fognak szolgálni és így ezen intézkedés nem foglalja magában azon kérelmünk teljesítését, hogy az itélőbirák és ügyészek fejenként láttassanak el törvény, illetve rendelettárral. Ez irányú kérelmünket tehát ezennel megismételjük. VI. A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1908: évi VI. t.-cz. a minden más jövedelmi forrástól elzárt birói testület anyagi helyzetének javítását tűzte ki czélul és szem előtt azt a czélt tartotta, hogy ennek a törvénynek első szakaszában megállapított birói létszám állandóan be legyen töltve. Megállapíthatjuk azonban azt, hogy 1908. márczius óta ennek a törvénynek az alapján eszközlendő előlépések csak hét ízben eszközöltettek és pedig 1908. november 27-én, 1909. április 8-án, 1909. július 27-én, 1910. május 15-én, 1910. deczember 31-én, 1911. augusztus 13-án és 1912, márczius 2^-án. Megállapítható tehát, hogy a törvény szelleme annak életbe lépésétől kezdve nincsen betartva, a mennyiben hosszú hónapokig vannak az állások egész seregei üresedésben és a birói és ügyészi karnak hátrányára az 1908. évi VI. t.-cz. első szakaszában megállapított létszám betöltve nincsen, illetve az időközben megüresedett magasabb állásokba való sorolás helyett a birák és ügyészek alacsonyabb fizetési fokozatban hosszabb ideig tartatnak, annak daczára, hogy a törvény részükre az időközben megnyílt állásokra az előlépéshe7 jogot adott. Osztályaink már több ízben kifejezést adtak abbeli véleményüknek, hogy az 1908. évi VI. t.-cz. pontos végrehajtására egyesületünk Nagyméltóságodat felkérje. Ezt a kérelmet tehát ezennel előterjesztjük. Rudapest, 1912. április hó. Kiváló tisztelettel az Országos Birói és Ügyészi Egyesület elnöke. A birák nyugdíjazása és áthelyezhetősége. Hivatalos Közlönyünkben már több izben beszámoltunk arról a mozgalomról, melyet egyesületünk abban az irányban indított meg, hogy a polgári perrendtartást életbeléplető törvényjavaslatnak a birák " áthelyezhetetlenségét hatályon kívül helyező és a birák kényszernyugdíjazását kimondó 78. és 79. §-ai a törvényjavaslat, ból kibagyassanak. A képviselőház 1912 június 7-én tartott ülésében foglalkozott érdemben ezzel a kérdéssel. Ezzel kapcsolatosan közölhetjük, hogy törekvésünknek az a része, mely a birák kényszernyugdí|azásának hatálytalanítására irányult, sikerre vezetett, a mennyiben a törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezései mellőztettek. A birák áthelyezhetetlensegének eddigi állapotban való fenntartását elérni azonban nem sikerült, a mennviben a képviselőház és azóta a főrendiház is elfogadta azt a rendelkezést, mely szerint az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák az összes felügyeleti hatóságok meghallgatásával a törvény életbelépése előtt és után 1—1 évre vagyis összesen két évre áthelyezhetők. Az életbeléptetési javaslat eredetileg 78. most 82. §-a, a mely a birák nyugdíjazhatóságáról intézkedik a következően szól: 82. §, A polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatos szervezés következtében a jelen törvény kihirdetésétőt számított hat havi időtartamon belül az Ítélőbíró az 1871.-IX. t.-cz. 6 ^-ának esetén kívül is nyugdíjazható, de nyugdíja a legutóbbi fizetés és fizetés természetével biró pótlék felénél keves-bb nem lehel. A nyugdíjazást az illető Ítélőbíró valamennyi felügyeleti hatóságának meghallgatásával az igazságügyminiszter hozza legfelsőbb helyen javaslatba. Ennek a szakasznak a rendelkezéseit a képviselőház mellőzte.