Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 21. szám - Az új osztrák birói törvényjavaslat

100 A napirend egyik legfontosabb tárgya a szolgálali pragmatika (Kichterdienstgesetz) egyes rendelkezésének megvitatása volt. Annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a szolgálati pragmatika rendelkezései sem a birói függ ellenségnek, sem a birói tekintélynek nem felelnek meg. es ezért az egyesület igazgatóságát leikérték, hogy a kormánynál az ehhez szükséges módosításokat hozza javaslatba. A tervhe vett szolgálali pótlék elégtelen. A bírák a katonatiszteknél szokásos lakbérösszeg behozatalát kívánják, továbbá a VII. és VIII. rangosztályokban az előlépési időnek 5-ről 3 évre leszállítását, valamint az egyes rangosztályok közötti megfelelőbb arányosítást, nevelési pótlékot kell adni annak a bírónak, a kinek több mint két gyermeke van, vagy gyermeküket székhelyükön kívül kényszerülnek neveltetni. A vezetőjárásbirók lépjenek elő fokozatosan a VI. íiz. osztályba. Örömmel emelték ki, hogy az összes hivatalnokokra kiterjedő szolgálati pragmatika mellett a kormány a bírákra különös szolgálali pragmatikát terjesztett elő. A drágasáffi és családi pótlék. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete 1911. évi november hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott ebben a kérdésben, a melyen egyesületünk nevében elnökünk, Grecsák Károly kúriai biró is részt vett és egy nagy tetszéssel fogadolt beszéd kíséretében bejelentette, hogy az Országos Birói és Ügyészi Egyesület is csatlakozik az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének ez iránt megindított mozgalmához. Beszédében kiemelte, hogy nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy az állami igazgatás nagy és fontos munkája oly tisztviselők állal hajtassék végre, a kiknek lelkületéi nem nyomja az anyagi gondok súlyos terhe és a kiknek tevékenységét nem bénítja meg az élei erejét is megemésztő létért való küzdelem. A tisztviselők azért emelik fel szavukat, hogy munkaadójukat, az államot figyelmeztessék arra, hogy a megváltozott gazdasági viszonyok közölt beállott általános drágaságban nekik nincs módjukban a fogyasztás költségeinek tehertöbbletét, a termelési költség megfelelő emelésével másokra áthárítani és hogy reájuk épen ebből az okból a legsúlyosabban nehezednek a drágaságnak szintén már elviselhetlen terhei. A megváltozóit gazdasági viszonyok közölt az azokkal arányban álló szükséges eszközöket a megélhetésre már csak a reájuk háruló nagy és fontos feladatok mindenkit kielégítő teljesílhetésének a kedvéért is meg kell adni a tisztviselőknek. Egy minden anyagi gondoktól meni, sorsával megelégedett liszt viselői kar oly természetes követelménye az állami igazgatás sikeres működésének, hogy szinte csodálkoznunk kell a felett, hogy nem azok a tényezők kezdeményezik az ehhez szükséges intézkedéseket, a kiknek első sorban áll érdekükben az állami igazgatás működésének sikere, hanem mindig magából a tisztviselői karból kell az erre irányuló mozgalomnak kiindulnia. Ha valahol, úgy a tisztviselők fizetésénél van legrosszabbul alkalmazva a (Elhajlott takarékoskodás. A parlamentárisán kormányzott államban, a parlámentarismussal járó kormányválságokban a tisztviselő az, a ki képviseli a kormányzati szellemnek azt az állandóságát, a mely egyedül biztosíthatja csak a kormányzati működés eredményességét és a tisztviselő az, a ki az ezen válságokban érvényesülő párturalmak hatalmi túlkapásaival szemben egyedül biztosíthatja a jogrendnek azt az érintetlenségét, a mely minden kormányzásnak az alapja. A kire az állami igazgatásban oly nagy feladatok várnak, a ki a párturalmi törekvések elfogult kormányzatában az elfogulatlan kormányzati szellemet, képviseli, annak az anyagi existentiájának a kérdése ínég is több talán az ő megélhetésének a kérdésénél. Nemcsak a lisztviselőnek kell megadni a megélhetésre szükséges eszközökéi, a ki egész existenliáját ehhez a hivatáshoz kötölte, hanem magát ezt a tisztviselői hivatást kell a megfelelő javadalmazással oda felemelni, hogy az azokat a reáháruló nagy feladatokat minden anyagi gondtól menten az állam, a nemzet érdekében megfelelően teljesíthesse. A mikor tehát a magyar köztisztviselő szól emel azért, hogy reámutasson a megváltozóit gazdasági viszonyok közöli immár elvisel hellén né vált helyzetére, akkor a tisztviselő mint az államhatalom, mint a nemzen akarat, letéteményese arra mulat reá, hogy anyigi helyzetének sürgős megjavítását azok a nagy és fontos feladatok kövelelik meg, a melyeknek megfelelő teljesítése az azokkal megbízott tisztviselőnek minden anyagi gondoktól ment lelkületét feltételezi. A magyar állami tisztviselő a mikor így felhívja a közfigyelmei arra, hogy mai javadalmazása a beállott drágasági viszonyokkal már nincsen aránkban, elvárja az illetékes tényezőktől, hoizy azok síelni fognak élviselhetlen helyzetén a megfelelő drágasági és családi pótlék sürgős kiulalványozásá'val és más államok példájára a megfelelő jóléti intézmények léie>ílésével segíteni, még pedig a nélkül, hogy ez állal íiyiigdíjígéiiyeímk sürgésen szükséges reformja háttérbe szoríltassék és eloiiazlassék. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének közgyűlése igen élénk és beható vita után elhatározta, hogy kéményt intéz ebben a kérdésben az országgyűlés képviselőházához, a melyben a következő követeléseket állították fel: Törvényben mondassék ki, illetőleg halalmazlassék fel a kormány, hogy az összes állami liszt viselők és a többi állami alkalmazottak részé?*e drágasági, illetőleg családi pótlékot rendszeresítsen az alábbi módozatok melleit: I. Az 1893. évi IV. t.-cz. szerinti fizetési osztályokba sorozott állami lisztviselők részére: 1. Tekintet nélkül arra, hogy nősek-e vagy nőtlenek, családosak vagy családtalanok, egységes százalékos kulcs szerint drágasági pótlék engedélyezendő és pedig magasabb százalékos kulcs szerint, a XI —IX. fizetési osztályokban és alacsonyabb százalékos kulcs szerint a VIII. fizetési osztálytól felfelé. Ennek az általános (drágasági) pótléknak minimális kulcsa legyen a X—IX. fizetési osztályokban a legalacsonyabb fizetési fokozatban élvezeti, a XI. fizetési oszlályban pedig a legmagasabb fizetési fokozatban élvezett törzs [ize lés, valamint az 1904. évi személyi pótlék együttes összegének 10 százaléka, a VIII. fizetési osztálytól felfelé pedig a legalacsonyabb fizetési fokozatba?! élvezett fizetés és személyi pótlék együttes összegének 5 százaléka. 2. Ezen az ú. n. drágasági pótlékon kívül, mely tehát a nőtlen és családtalan (garcon) kartársak részére is kijárjon, ú. n. családi pótlék is engedélyezendő és pedig: a) a nős tisztviselők részére további 5% ; b) az 1—2 gyermekkel biró nős vagy özvegy (kis családú) tisztviselő (ilyennek helyzete rendszerint rosszabb, mint azé, kinek felesége is élj részére további 10% : c) a 3 vagy annál több gyermekkel biró (nagy családú) lisztviselő részére további 15%. A fentiek szerint a XI—IX fizetési osztályokban a garcon tisztviselő drágasági pótlék czímén az említett illetményeknek 10%-ál, a nős tisztviselő drágasági és családi pótlék czímén (10 + 5) 15%-át, az 1-2 gyermekkel biró nős vagy özvegy tisztviselő (10 + 10) 20%-át, a 3 vagy annál több gyermekkel biró nős vagy özvegy tisztviselő (10 + 15) 25%-ál kell, hogy kapja. A VIII. fizetési osztálytól felfelé pedig ez lenne az arány: garcon 5%, nős (5 + 5) 10%, 1—2 gyermek után (5 + 10) 15%; 3 vagy több gyermek után (5 + 15) 20%. 3. A drágasági pótlék összege egymagában (tehát a gareonok számára) 200 koronánál kevesebb és 500 koronánál löbb, a drágasági és családi pótlék együltes összege pedig 300 koronánál kevesebb és 1000 koronáitál több egy osztályban és semmi cselben sem lehet. 4. A nősökkel, az 1 — 2 gyermekkel, továbbá a 3 vagy annál több gyermekkel biró kartársakkal egyenlő elbánás illesse azokat, kik igazolják, hogy reájuk 1—2 avagy 3, vagy annál löbb le-vagy felmenő vagy elsőfokú oldalági olyan vérrokon eltartása nehezedik, kik gyümölcsöző vagyonnal vagy önálló keresettel nem birnak. 5. A férfi- és nőtiszlviselőkel az egész vonalon e dologban is egyenlő elbánás illesse, a nőtiszlviselőkel akkor is, ha nincsenek fizetési osztályokba sorozva, de fizetési és lakáspénzt élveznek. (3. A gyermekkel biró tisztviselőknek a családi pótlékból a gyermeklétszám után eső százalék csak addig jár, míg szülei ellátásra utált I—2 gyermekük, illetőleg 3 vagy annál több gyermekük van; de semmiesetre sem tovább, mint a fiuknak 20, a leányoknak 18 éves koráig, avagy, ha tanulmányaikat még folytatnák, legleljébb 24 éves korig. A gyermekek ezen korának eléréséi, a mely egyébként hivatalból nyilvántartandó, a tisztviselő hivatalfőnökének fegyelmi vétség terhével idejében bejelenteni tartozik. 7. A családi pótlékot a kormány egyesekre nézve egészben vagy részben csak akkor szüntetheti be, ha a fentiek szerint annak élvezetéhez kötött leltélelek (nős, 1, 2, 3 vág) löbb, szülei ellátásra szoruló gyermek) reá nézve már nem vagy nem egészben állanak fenn. Általában véve pedig a családi pótlék intézménye csak külön lörvénynyel szüntethető meg. Magái a drágasági pótlékot általában csak a jelenlegi árviszonyok lényeges javulása esetén, minisztertanácsi határozattal lehessen beszüntetni, ez a határozat azonban ludomá*vélel czéljából a törvényhozásnak bejelentendő. A kormány az ekkép megindult mozgalommal szemben állás pontját félhivatalosan a következően lejtette ki: "Az állami alkalma ollak anyagi helyzetének javítása tekintetében megejtett számítások arra az eredményre vezetlek, hogy a fizetéseknek bizonyos százalékában mégállapítandó drágasági pótlekunk általánosságban való engedélyezése, már csak az alkalmazónak nagy létszámára való tekintet el is, (ily óriási többletet igényelnek, melynek engedélyezése az állam háztartását új bevételi források nyitása, illetőleg adólehernek lényeges emelése nélkül súlyosan megrendítené és mégis az egyes alkalmazottaknak aránylag oly kis összeg jutna,