Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Az itélőtáblai birák helyzetének javítását czélzó most benyujtott előterjesztésünk

184 Azt hiszszük már a kifejtettekkel is eléggé kimutattuk, hogy a tervezett intézkedések míg egyrészt nem okvetetlenül szükségesek, addig másrészt czélra sem vezetők, a mi máris elegendő ok arra, hogy ezek a sérelmes intézkedések a javaslatból kihagyassanak. Sérelmesek ezek az intézkedések a birói kar minden egyes tagjára nézve is. Mi mindannyian annak a tudatában választottuk a szegénységi fogadalommal járó életpályánkat és annak a tudatában foglaltuk el hivatásos tisztünket, hogy abból a birói szervezet változása a törvényben meghatározott rokonsági vagy sógorsági esetekből keletkező akadály, a törvényes korhatár elérése vagy fegyelmi Ítélet esetét kivéve, akaratunk ellenére elmozdíthatók nem leszünk, — és most nyilván szerzett jogaink semmisülnek meg, ha a javasolt intézkedések törvényerőre emelkedése esetén, sokunknak családi és megélhetési viszonyai kárára, székhelyet kell változtatni, avagy szűken szabott nyugdíjjal a szegénységből a nyomorúságba vonulni; vonulni épen akkor, mikor remény van arra, hogy a nyugdíjtörvénynek megfelelő és humánus oly megváltoztatása fog a legközelebbi jövőben bekövetkezni, a mely változtatás jótéteményétől ekkép eleshetünk. A sérelem azonban nemcsak a birói karé. Nagyobb a sérelem, mely magát az igazságszolgáltatást éri, midőn a birói állás érinthetetlenségét támadja meg. Nem kis dologról van szó. Nincs jogunk és nincs okunk kételkedni a javaslatol benyújtó kormány jóhiszeműségében s így abban sem, hogy a javasolt kivételes törvényes felhatalmazással valóban csakis a hangoztatott okokból és csakis az igazságszolgáltatás érdekeit szem előtt tartva fog majd élni. A jóhiszemű szándék azonban nem pótolhatja a törvényes biztosítékot. Az alkotmány és a közszabadságoknak tételes törvénybe foglalt intézményes biztosítása nem az alkotmányt tisztelő és épségben tartó kormánynyal szemben szükséges, hanem szükséges épen azért, mert minden idők történetéből levont tanulságok megtanították az elődök kárán okuló utódokat arra, hogy az idők folyása nem egyszer és változatlanul is olyan helyzetet teremt, melyben a kormányok pártpolitikai hajlandóságaival, sőt hatalmi visszaéléseivel szemben csakis a tételes törvényben lefektetett s a hosszú időn át változatlanul érvényben és tiszteletben tartott s így a köztudatba dogmaként átment alkotmányjogi alapelvek nyújtanak védelmet. Hosszú idő patinájával bevont érezszoborként áll előttünk a birói elmozdíthatatlanság elve. A Corpus Juris lapjainál maradandóbb anyagból valók azok a táblák, melyekbe a nemzet közjogi tudata ezt az alaptételt fényes és eleddig el nem homályosult betűkkel bevéste. Ha nem védjük meg ezt az alapelvet most, midőn jóhiszemű, de indokolatlan támadásban részesül, nem lesz semmiképen megvédhető akkor, ha esetleg valamely későbbi kormány kevesebb jóhiszeműséggel a mostani esetre való utalással bármely igazságügyi törvénynyel kapcsolatban megismétli, utóbb rendszerré teszi az elmozdíthatatlanság és áthelyezhetetlenség íelfüggeszlését s így lassan, de biztosan végleg megsemmisíti azt a nagy értéket, melynek most még birtokában vagyunk. A birói függetlenségnek hazánkban ez idő szerint egyetlen biztosítéka az, melyet a javaslat felfüggeszt. Az érvényben levő kinevezési rendszer a biró előmenetelét amúgy is a kormány hatalmi körébe utalja, a birák javadalmazásának elégtelensége mellett az anyagi függetlenségről amúgy sem lehet szó, nincs tehát semmi más, mint a bírónak az elmozdíthatatlansága és áthelyezhetetlensége, a mi a birói Ítéletnek is a függetlenségét biztosithatná. Ugy érezzük, hogy elmulaszthatatlan kötelességet teljesítünk, mikor a tervbe vett intézkedések ellen felszólalunk. Teszszük azt hazánk alkotmánya iránt táplált, őseinktől öröklött mélységes ragaszkodással, nemzeti kormányunk iránt érzett tisztelettel és a törvényhozás bölcseségébe vetett bizalommal és azzal a rendületlen hittel és meggyőződéssel, hogy a nagy idők örökségeként reánk szállott birói függetlenség ezúttal sem fog csorbát szenvedni, hanem sértetlenül marad meg az Ítélkezés függetlenségének is egyedüli intézményes biztosítékaként. Azzal a kérelemmel járulunk ezek után a mélyen tisztelt kép viselőház (Nagyméltóságod) szine elé, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1911 :I. t.-cz. életbeléptetése ránt a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat 78. és 79. §§-ait egyszerűen elhagyni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1911. évi október hó 27. napján. Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület nevében. Grccsák Károly s. k. elnök. 95 — A birósáyi Jegyzők azzal a kérelemmel fordultak az egyesület igazgatóságához, hogy az albirói és ahigyészi állásoknak tervbe vett megszüntetésével a birói vagy ügyvédi vizsgát lelett bírósági jegyzők megfelelő részének az így megnyíló IX. fizetési osztályba való kinevezése, illetve az ehhez szükséges fedezetnek az 1912. évi költségvetésbe való felvétele iránt az igazságügyi és a pénzügyi miniszterhez intézendő kérvényüket, az egyesület a maga erkölcsb súlyával támogassa. Az egyesület elnöksége ez iránt megállapodván a jegyzők kiküldött képviselőivel, a jegyzőknek ezt a kérvényét az egyesület nevében tett ugyanily tárgyú előterjesztés útján az illető minisztereknek átadta. Az ítélőtáblai birák belyzetének javítását ezélzó most benyújtott előterjesztésünk. Nagyméltóságú miniszter úr ! Nagyméltóságodhoz a bírói és ügyészségi szervezet reformja tárgyában intézett előterjesztésünkben részletesen kifejtettük azokat a kívánalmakat, a melyek birák és ügyészek s bírósági hivatalnokok anyagi helyzetének javítása, s ezzel a birói függetlenség, — mint az igazságszolgáltatás legfőbb attribútumának biztosítása érdekéhen mielőbb teljesítendők. Nagyméltóságod — a ki a birói, illetve ügyészi karból lépett a kormányszékbe — jól ismervén bajainkat és indokoltnak találván előterjesztésünket már eddig is sok részben figyelembe vette e kívánalmakat, különösen abban a törvényjavaslatában, melyet az «egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosítása)) czéljából a képviselőházhoz benyújtott. Nagyméltóságod a polgári perrendtartás országgyűlési tárgya| lása alkalmával 1910 november 21-én tartott beszédében a kir. I ítélőtábláknál működő táblai birák jelenlegi rendkívül kedvezőtlen ! helyzetét is felismerve kijelentelte, hogy «az új rendszer következtében bizonyos állások meg lesznek szüntethetők, a melyeknek fedezetét arra lehet felhasználni, hogy a királyi ítélőtábláknál a láblabirókat curiai birói czimmel, jelleggel és fizetéssel lássuk eb). Mi Nagyméltóságod ezen kijelentését s szándékát ismerve, előbb jelzett előterjesztésünkben nem tartottuk szükségesnek Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét a birói kar e csoportja tarthatatlan helyzetének javítására is felhívni; bár érezte és tudta az országos birói és ügyészi-szervezet vezetőségének és igazgatóságának minden tagja, hogy a kir. ítélőtáblák bíráinak előléptetési viszonyai az időközben beállolt körülmények miatt a lehető legkedvezőtlenebbek, és hogy ezen a bajon mielőbb segíteni épen oly sürgős és fontos igazságügyi érdek, mint a többi, mikre előterjesztésünkbe részletesen rámutattunk. Minthogy azonban az előbb említett javaslatból és az 1912. évi költségvetés adataiból arról győződtünk meg, hogy a táblai birák helyzetének javítása s előléptetési viszonyaik kedvezőbbé tétele iránt intézkedés nem történt, hanem csupán a törvényszéki elnökök érdekében ; minthogy e miatt a kir. ítélőtáblák bírái Nagyméltóságodhoz | intézett és velünk is közölt indokolt előterjesztéseikben, jogosan j feljajdultak s tarthatatlan helyzetük javítása iránt Nagyméltóságodhoz fordultak; mi is, mint az összes birák és ügyészek jogos érdekeinek képviselői kötelességünknek tartjuk, elől említett előterjesztésünk kiegészílésekép kérni Nagyméltóságodat, hogy a kir. Ítélőtáblánál működő táblai birák érdekében a beterjesztett javaslatot esetleg annak igazságügyi bizottsági tárgyalása alkalmával akként méltóztatnék módosítani, hogy «,a kir. ítélőtábláknál működő táblai birák egyötöde az V. fizetési osztályba soroziatikD ; 2. méltóztassék továbbá oda hatni, hogy az 1912. évi költségvetésbe ne csak az V. fizetési osztályba előléptetendő öt törvényszéki elnök fizetési többlete, hanem az ugyancsak ez osztályba a javasolt arány szerint előléptetendő 45 táblai biró fizetési többlete is fedezetet nyerjen. Nagyméltóságú Miniszter úr! A táblai birák Nagyméltóságodhoz intézeti kérelmeikben kimutatták igazaikat s felsorolták részletesen azokat az okokat, a melyek kérelmük teljesítését magasabb igazságügyi érdekekből is szükségessé teszik. Elég volna tehát ezekre — mint a melyeket mi is, mint a valóságnak megfelelőket magunkévá teszünk — reá mutatni. Ha mégis a magunk részéről is felsoroljuk a fontosabbakat, tesszük ezt azért, hogy mint közvetlenül nem érdekelt, így kétségkívül elfogulatlan testület tisztán a legmagasabb igazságügyi szempontok által vezéreltelve mulassunk rá a helyzet visszás voltára. Már maga az a körülmény, hogy míg a 64 törvényszéki elnök közül 14, addig a kir. Ítélőtáblák 225 bírája közül csak 11 érheti el alkalmaztatása helyén az V. fizetési fokozatot, kétségen kívül mulatja azt a feltűnő nagy aránytalanságot, a mely a két csoport