Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Előterjesztésünk a polgári perrendtartást életbeléptető javaslat 78. és 79. szakaszainak kihagyása tárgyában

182 dom, hogy mit tartok én á közel jövő feladatainak, előbb kijelentsem, hogy mély megindultsággal párosult büszkeség tölti el lelkemet, a mikor ennek a mai közgyűlésnek a lefolyását lelki szemeim elé idézem. A magyar birói és ügyészi kar méltónak mutatta magát azokhoz a nagy feladatokhoz, a melyek az igazságszolgáltatásban reánk várnak, azzal az oly imponáló egyértelműséggel hozott határozatával, a melylyel a birói függetlenség ellen intézett támadásokkal szembe szállt; a magyar birói és ügyészi kar méltónak mutatta magát azokhoz a nagy traditiókhoz, a melyek a nagy tekintélyű és nagy nevű elődjeiktől reájuk maradtak, a mikor a nép és szabadságjogok védelmét egyedül biztosító birói hatalom függetlensége érdekében felemelte tiltakozó szavát az olyan a czélszerűség tágköpenyébe burkolt kísérletek ellen, a melyek alkalmul szolgálhatnak arra is, hogy koczkára tegyék akár az Ítélkezés függetlenségét és pártatlanságát is. Felemelte ezt a tiltakozó szavát oly hatalmas egyértelműséggel, hogy lehetetlenségnek tarlom, hogy ne legyen annak kellő viszhangja ott az egész nagy közvéleményben és lehetetlenségnek tarlom, hogy annak hangja ne hasson el azokhoz a parlamenti tényezőkez, a kiknek kezébe van most letéve: a birói függetlenségnek és így az ítélkezés függetlenségének a sorsa is és a kiktől függ most, hogy megakarják-e óvni minden hatalmi túlkapástól az összes szabadságjogok hathatós védelmét egyedül biztosító bíráskodás függetlenségét, avagy pedig hozzá akarnak-e járulni annak lehetőségéhez, hogy a birói függetlenségnek tervbe vett felfüggesztésével akár az összes szabadságjogok is felfüggeszt essenek. Ez a mai határozatunk a birói és ügyészi karnak, az egyesület minden egyes tagjának becsületére válik, de sietek kijelenteni, ez egyúttal oly elemi kötelességünk is volt, a melynek teljesítése nélkül ez a mi egyesületünk elvesztette volna létjogosultságát, mert ennek elmulasztásával nemcsak hogy szem előli tévesztette volna czéljainak legnagyobbikát: a birói kar erkölcsi érdekeinek a megóvását, hanem szomorú tanúságot telt volna arról is, hogy a magyar birói és ügyészi karban az a törpe generaczio ül, a mely az egyéni érdeket föléje helyezi a közérdeknek, a mely a maga egyéni boldogulását a hatalom jóindulatától várván, eldob minden önérzetet és némán várja, hogy az a kormány halalom a kért felhatalmazás alkalmazásában majdan őt a hatalmi befolyásnak szolgálni kész, gerineznélküli egyént elkerüli. De Istennek hála és az egész nemzetnek megnyugvására legyen mondva: ilyen egyének nem ülnek a magyar birói és ügyészi karban, itt ma egész férfiak, itt ma azok az önérzetes magyar tórák emcliék fel tiltakozó szavukat függetlenségük tervezett felfüggesztése ellen, a kik Ő Felsége a magyar király nevében gyakorolják a birói halaimat. Ez a birói függetlenség érdekében hozott határozat a legjobban és a legteljesebben jelöli meg egyúttal azokat a feladatokat, a melyek úgy a legközelebbi, mint a legtávolabbi jövőben is reánk várnak. Az a szellem, mely azt a határozatot áthatja, az kell, hogy vezessen minden további elhatározásunknál is. A birói és ügyészi kar szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeit jobban és teljesebben meg nem óvhatjuk és elő nem mozdíthatjuk, minlha tovább dolgozunk abban az irányban, a melyet ez a határozat számunkra kijelöl. A birói függetlenség ez idő szerinti intézményes biztosítékainak sértetlen megóvása — és a biró erkölcsi és anyagi függetlenségének teljes kiépítése és biztosítása, ezek azok a czélok, a melyek kell, hogy egyesületi törekvéseinket ma és holnap és minden időben betöltsék. Mi megjelöltük már nem egyszer, hogy melyek azok az eszközök, a melyeket mi e czélok biztosítására elmaradhatlanul szükségeseknek tartunk. A birói külön status megalkotását, az automatikus előlépés intézményének az életbeléptetése, a birói kinevezéseknek általunk javasolt reformja, a nyugdíjtörvénynek általunk javasolt revisiója és ezzel kapcsolatban a titkos minősítés eltörlése, a biró anyagi helyzetének javítása: ezek azok a nagy garancziák, a melyek nélkül mi a birói függetlenséget biztosítva nem láthatjuk. Ezeknek a megfelelő megalkotását kell szüntelenül ma holnap és minden időben megsürgetnünk, a kellő erélylyel és azzal az eltökélt szándékkal, hogy ezeket a kérdéseket mindaddig a napirenden tartjuk, a míg azokat meg nem alkotják és abban a tudatban, hogy a magunk gondolaterejében gyökeredző hajthatatlan akaraterőnk magával ragadja majd a magyar jogéletnek mindazon tényezőit, a kikkel egyetemben szolgáljuk a magyar igazságszolgáltatásnak nagy czéljait és meghozza és pedig meghozza mielőbb a kivánt eredményt. Ha e mellett még kiemelem, hogy követelni fogjuk az albirói és alügyészi állások sürgős átrendszeresítésével a jegyzőknek a IX. fizetési osztályba való sorozását, hogy kövelelni fogjuk az időközben megüresedett birói és jegyzői állások haladék nélkül való betöltését nem a magunk előmenetele, hanem az igazságszolgáltatásnak az érdekében, ha e mellett a jövő feladatainak tekintjük mindazoknak az általunk már felvetett és előterjesztéseinkben már megsürgetett kérdéseknek a megoldását újból megsürgetni, a melyeket mindeddig épen nem, vagy nem az általunk óhajtott értelemben oldottak meg és ha ezekhez hozzáteszem, hogy a továbbkép\ zésre ezentúl még fokozottabb mérvben kívánunk súlyt fektetni és ha különösen kiemelem azt is, hogy a jogszolgáltatásban segítő társunkul rendelt másik tényezővel az ügyvédi karral tovább is keresni fogjuk a benső érintkezés útját és módját és támogatni kívánjuk ezentúl is az ügyvédi karnak nem is sajátos, mert magát az igazságszolgáltatást is érintő érdekeit és ha mindezek mellett még folytatni kívánjuk azoknak a társadalmi intézményeknek a sorozatát, a melyek a birói és ügyészi kar társadalmi helyzetének a megkönynyítésére alkalmasak akkor azt hiszem oly nagy terjedelmét jelöltem meg a reánk váró nagy és fontos feladatoknak, hogy a jól teljesített munka önérzetével léphetünk majd a jövő közgyűlés elé, ha azoknak csak egy részéi is oldottuk meg közmegelégedésre. De hogy ezeket a reánk váró feladatokat teljesíthessük és pedig teljesíthessük úgy, hogy azok valóban előnyére és hasznára váljanak közvetlenül a birói és ügyészi karnak és a magyar igazságszolgáltatásnak ; közveivé pedig a magyar nép, a magyar nemzet egyetemének akkor nem elegendő az én erőm, az én munkásságom, akkor nem elegendő az a támogatás, a melylyel a mi kiváló főtitkárunk az ő rendkívüli képzettségével és munkaerejével minden aktiónkban támogat, akkor nem elegendő az a bölcs támogatás, melyben engem két kitűnő elnöktársam részesít, akkor nem elegendő a többi tiszttársaim ügybuzgalma és ügyszeretete és munkaereje, akkor szükséges, hogy Önök is mindnyájan, az egyesületnek minden tagja és pedig nem csak itt, hanem különösen és főképen otthon a saját osztályában ugyancsak egész munkaerejét, ügybuzgalmát és ügyszeretetét szentelje mindazoknak a nagy és apró kérdéseknek, a melyek végeredményükben azt a nagy czélt, a birói függetlenséget szolgálják; a mely nemcsak nekünk, hanem a nemzet egyetemének is legféltettebb kincsét kell hogy képezze, mert a birói függetlenség biztosíthatja csak a kellő jogvédelmet, a jog kellő védelme pedig minden valódi alkotmánynak nemcsak legerősebb biztosítéka, hanem egyenesen alapfellétele. Arra kérve Önöket, hogy vigyék magukkal ennek tudatát, vigyék haza is azt a lelkes hangulatot, a melyet ezen a mai közgyűlésünkön tanúsítottak és köszönetet mondva Pozsony városának azért a szívességért, a melylyel bennünket vendégekül fogadtak, a pozsonyi osztálynak és különösen elnökének Horváth József táblabírónak, úgyszintén Pozsony város idegen forgalmi bizottságának a rendezés körül tanúsított fáradságos és sikeres munkáért — a közgyűlést bezárom. Kmf. Grecsák Károly s. k. Dr. Lányi Márton s. k. elnök. titkár, jegyzőkönyvvető. Hitelesítjük: Wettsfein Gyula s. k. Dr. Anclorffy Károly s. k. -^Előterjesztésünk a polgári perrendtartást életbeléptető javaslat 78. és 79. szakaszainak kihagyása tárgyában. Mélyen tisztelt képviselőház I Nagyméltóságú Miniszter úr! A perrendtartásról szóló 1911:1. t.-cz. életbeléptetése iránt a képviselőházhoz benyújtóit törvényjavaslat 78. és 79. §§-ai két olyan intézkedést tartalmaz, mely a bíráknak az 1869: IV. t.-cz. 15. és 16. §§-aiban s az 1871: IX. t.-cz. 1. §-ában megállapított elmozdíthallanságának és áthelyezhellenségének időleges felfüggesztésével magát a birói függetlenséget támadja meg. A bírák szabad és minden külső — tehát a kormányhatalom befolyásától is független működése: az Ítélkezés pártatlanságának minden kulturállamban elismert előfeltétele. Az igazságszolgáltatás pártatlansága pedig a jogállamnak elengedhetetlen kelléke. A mikor tehát a fent említett javaslat a birák elmozdíthatatlanságának és áthelyezhellenségének felfüggesztését veszi tervbe, c nagy horderejű és következményeiben a jogállam alapjait s a közszabadságokat érintő lépést oly okoknak kellene igazolniok, melyek e fontos és rendkívüli intézkedést a salus rei publicae érdekében elengedhetetlenül szükségesnek mutatnák ki. A javaslat szóban forgó rendelkezéscinek indokolása szerint, az elsőfolyainodásu bíróságok biráira vonatkozólag az áthelyezhetetlenség, az egész birói karra vonatkozólag az elmozdíthatatlanság felfüggesztését tárgyi és személyi okok tennék szükségessé. Ez okok: a perrendtartásnak a szóbeliség és közvetlenség elvére alapított új rendszerének életbeléptetésével a bíróságra háramló nagyobb feladat; továbbá egyes bíróságoknak kibővült ügykörűkhez képest megfelelő új erőkkel ellátása; s egyes jelenleg hivatalban levő bíráknak az új feladattal szemben alkalmatlan volna. Ezeket a felhozott okokat vizsgálva, vizsgálva azt, vájjon csak-