Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

179 legfontosabb biztosítékainak megingatása nélkül is meg fogja valósíthatni és hogy a javaslat tervbe vett intézkedéseinek elejtésével vissza fogja adni a birói kar tagjainak és családjaiknak azt a nyugalmat és bizalmat, a melytől a szóban forgó két szakasz tartalma őket immár hónapok óta megfosztotta. Az ország pedig megbízhatik abban, hogy hirái a polgári perrendtartás korszakos művét, a melyet az igazságügyminiszter úr erélyes kitartása hivatali működésének mindjárt első esztendejében vitt keresztül az országgyűlési tárgyalásokon, ugyanazzal a lelkiismeretes buzgalommal és kötelességtudással fogják zökkenés nélkül az életbe bevezetni, a milyennel egyéb tennivalóikat is ellátják és a milyennel hasonló jelentőségű törvényeket is alkalmaztak a nélkül, hogy azok életbeléptét a tervbe vettekhez hasonló kivételes szabályok kisérték volna. Sokkal szívesebben láttuk volna mi és velünk az egész ország közönsége, ha az igazságügyminiszter úrnak sikerülne az általa tervbe vett egyéb reformokat életre kelteni, ha az előterjesztéseinkben javasoltakat valóra váltja és ha különösen a perenkívüli eljárás sürgős újjászabályozásával is a bíróságoknak a lakosság szaporodásával és a forgalom növekedésével természetszerűen napról-napra fokozódó munkáját csökkenti. Örömmel kell ugyan elismernünk, hogy az igazságügyminiszter úr mái' eddig is egészben vagy részben elfogadott egyeseket indítványaink közül vagy javasolt olyan rendelkezésekét, melyek előterjesztéseinkkel azonosak. így a továbbképzés fönn tárgyalt intézményén fölül, magáévá tette az informáczió eltiltását kérő előterjesztésünket; a felsőbirósági tanácsok tagjai számának leszállítását javasló indítványunkat; azt a javaslatunkat, hogy a hivatalvesztés fegyelmi büntetésének ne legyen következése a végellátásra jogosultságnak elvesztése; a járásbíróságok vezetésével megbízott bírákra vonatkozó indítványunkat, nemkülönben azt, a mely a bírónak a közszolgálat érdekében áthelyezhetését czélozza, természetesen a fegyelmi bíróság jogerős határozata alapján; a birói gyakorlati idő meghosszabbítását, az albiró hatáskörének korlátozását, a kúriai birói czímmel felruházott vidéki kir. törvényszéki elnökök számának szaporítását, a kúriai kisegítő birói intézmény megszüntetését, a felsőbirósági tanácsjegyzői intézmény reformját illető javaslatainkat. Igaz, e javaslataink nem mindegyikét akarja az igazságügyminiszter úr olyan alakban törvény erejére emeltetni, a milyenben azt mi terjesztettük elő. Azonban — kár magától értődik, hogy véleményünk az illető kérdésről javaslatunk megtétele óla nem változott meg —, mégis örvendetes, hogy működésünknek és munkásságunknak má. is van látható eredménye a kodifikáczióban is és reméljük, hogy mennél jobban fogják fölismerni az intéző körök tevékenységünk önzetlenségét és közérdekű jeliegét, bíráló észrevételeinknek és javaslatainknak pedig absolut tárgyiasságát, annál inkább fogják honorálni működésünket, a mely kétségtelenül találkozik a kormány ama törekvésével, hogy igazságszolgáltatásunkat fokozatosan a lehető legnagyobb tökéletességre fejleszsze. VII. Egyesületünk belső életének mozzanatai közül rámutatunk arra a sikerre, a melylyel budapesti családi háztelepünk létesítésének kezdése járt. Igaz, mi háromszorta nagyobb méretűnek terveztük azt és csak tagtársaink jelentkezésén, illetve a jelentkezőknek kitartásán mult, hogy tervünk meg nem valósult, mert hiszen a szükséges terület megszerezhetése biztosítva volt épen úgy, mint a székesfőváros és a közmunkatanács nyújtotta kedvezmények, nemkülönben a pénzügyi kivilel. De mostani alakjában is, a hol 50 házhelylycl sikerült a főváros egyik legkiesebb és legegészségesebb fekvésű, könnyen hozzáférhető részén — a Kis-Svábhegyen — telepünket megalapítani, a jól teljesített kötelesség megnyugtató érzésével tehetünk jelentést, e rendkívül sok nehézséggel kapcsolatos és még sokáig igen fárasztó munkát okozó kérdésnek valóban kielégítő megoldásáról. Tagtársaink közül azok, a kik éltek a reájuk nézve annyira kedvező alkalommal, a jövő évi közgyűlésen már mindannyian mint ízléses és aránylag olcsó családi házaknak lakosai fognak résztvehetni, azzal a jólérzéssel, a melyet a magunk tulajdonát levő otthon nyújt. Azon leszünk, hogy vidéki osztályaink is foglalkozzanak ilyen családi háztelepek létesítésével. Titkári hivatalunk szíves készséggel bocsátja rendelkezésükre a székesfővárosi telep körül szerzett tapasztalatait és az azokból levonható tanulságokat, a vezetőség pedig a legnagyobb készséggel támogat közveletlen munkássággal is minden erre irányuló törekvést. Internálusunk ügye is a megvalósulás szakába lépett. A fővárosban fölállítandó internálusunk telkét megszereztük, az építés tervei elkészültek és még ebben az esztendőben megindul az építkezés, a melynek költségeit igen előnyös föltételekkel sikerül majd megszereznünk egyik elsőrendű budapesti pénzintézettől. A fővárosban létesítendő ez internátusunkon felül egy második internátust is létesítünk abban a vidéki városban, amelyben a harmadik egyetemei fogják fölállítani. Az igazságügyi kormány, a minisztertanács hozzájárulásával, az inlernálusunknak állandó állami segéllyel támogatására irányuló kérvényünket ugyanis olyképen intézte el, hogy 1912-től kezdve állandóan évi húszezer koronás segélyt juttat internátusunknak, de azzal a kikötéssel, hogy azt abban a vidéki városban kell fölállítani, a mely a harmadik egyelem székhelye lesz. Csak akkor, ha ilyen egyetem nem létesülne, jutna az évi segély budapesti inlernálusunknak. Egyesületünk vezetősége hálás köszönettel fogadta kormányunknak e nagylelkű ajánlatát, belátva, hogy hazánk általános kulturális érdekei mennyire megkívánják vidéki városainknak a lehelő legnagyobb mértékben fejlesztését és mennél több vidéki kulturális góczponTnak létesítését. Mindazonáltal föntartotluk a Budapesten létesítendő internátus tervét is, főképpen azért, hogy ezzel tagtársaink ama gyermekeit támogathassuk, a kik a műegyetemet, a felső ipariskolát, továbbá a művészi képzést nyújtó fővárosi intézeteket látogatják és már most kijelentjük, hogy a harmadik egyetem, illetve vidéki internátusunk működésének megkezdése után ezek részesülnek majd előnyben a budapesti internátusba fölvételnél. Mivel pedig a fővárosi internátust a jövő (1912—13.) tanévben rendeltetésének át akarjuk adni : kérjük tisztelt vidéki tagtársainkat, hogy mihamarabb szíveskedjenek bejelenteni, hány gyermeket szándékoznak az internátusban elhelyezni. A részletes tájékoztatást külön körlevélben fogjuk nyújtani, de már most megjegyezzük, hogy a teljes ellátásnak, nevelésnek és gondozásnak csak önköltségét fogjuk számítani. Az internátus vezetését, az igazgatóság felügyelete mellett, természetcsen kiváló pedagógiai szakerőkre fogjuk bízni és annál értékesíteni fogjuk mindazokat a pedagógiai és gazdasági tapasztalatokat, a melyeket hasonló elsőrendű intézetek hazánkban és másutt nyújtanak. Szívből óhajtjuk, hogy cz az alapításunk tagtársainknak és gyermekeiknek annyi örömet, megnyugvást és előnU szerezzen, mint a milyen lelkes buzgósággal munkálkodunk e két intézet létesítésén, remélve, hogy azzal valóban igen nagy szolgálatot teszünk ama vidéki tagtársainknak, a kik gyermekeiket, sokszor nagy áldozatok árán, de mindenkor a szülői szeretet aggodalmaskodásával, lakóhelyüktől távol kénytelenek iskoláztatni. A budapesti internálussal kapcsolatosan épül majd egyesületünk háza, a melyben nemcsak hivatali helyiségeink lesznek elhelyezve, hanem gondoskodás lesz a fővárosba akár egyesületi ügyekben, akár az internátusban levő gyermekeik meglátogatása végett fölránduló szülők megfelelő olcsó lakhatásáról is. Mindezek kapcsán kérjük tiszteli tagtársainkat, hogy internátusunk alapját önkéntes adományaikkal gyarapítsák. A mi sajátos közjogi és társadalmi állásunk természetszerűen kizárja nemcsak a nyilvános gyűjtés lehetőségét, de magánszemélyek támogatásának kikérését is. Éppen azért az osztályok szives figyelmébe és bölcs tapintatosságába ajánljuk annak megfontolását, hogy mily eszközöket és módozatokat tartanak a legalkalmasabbaknak arra, hogy internátusunk pénzalapja állandóan gyarapodjék olyan adományokkal, a melyek, aczél nagy jelentőségének teljes megértésével, szívből jönnek, minden kényszerítés, minden hivalkodás és minden megerőltetés nélkül. Midőn e terveinknek jóváhagyó tudomásul vételét kérjük, javasoljuk, hogy a tisztelt közgyűlés a második internátus nagylelkű támogatásáért hálás köszönetet mondjon a miniszterelnök, az igazságügyi és pénzügyminiszter uraknak, nemkülönben dr. Teleszky János pénzügyminiszteri államtitkár és Sólyom Andor igazságügyminiszteri tanácsos uraknak és hatalmazza föl az igazgatóságot, hogy ezt a köszönetet néhány tagból álló küldöttség útján szóval fejezze ki a nevezett uraknak. VIII. Sem az a törekvésünk, hogy a M. á. v. arczképes igazolványa följogosítson az összes hazai vasutakon félárú jegy váltására, sem az, hogy családjaink jogosult tagjai számára az esetről-esctre kérés helyett valamelyes alakban állandó igazolványt szerezzünk, sajnálatunkra, még nem járt sikerrel. Mivel azonban itt oly érdekről van szó, a mely nemcsak a mienk, hanem a vasúttársaságoké is. mert hiszen az ő munkájukat rendkívül módon csökkentené: nem hagyunk föl avval a reménynyel, hogy ismétlendő kéréseink mégis eredményre fognak vezetni. Azt is sajnálattal jelentjük, hogy a déli vasut-társaság sem hajlandó teljesíteni azt a kérésünket, hogy családaink tagjai félárú menetjegyet kaphassanak. Ellenben mind a m. kir. tenger- és folyamhajózási részvénytársaság, mind a cs. kir. Duna gőzhajózási társaság a M. á. v. arczképes igazolványa birtokosainak közvctetlenül, a családtagokrak pedig kérésre adnak félárú jegyet. IX. Ál lévén hatva attól a meggyőződéstől, hogy a birói és ügyészi kar magasztos hivatásának gyakorlásában az ügyvédi karban találja