Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

178 azt meg is valósította ós hogy csak az 1893: IV. t.-cz. szerencsétlen egyesítő irányzata teremtette meg a mai egészségtelen és káros állapotot. A külön status keretében különben az automatikus előlépési)ek általunk javasolt módja is könnyebben valósítható meg, a mint hogy az egyes fizetési osztályokon belül is az illetmények fokozatos javulása bizonyos számú esztendő leteltével sokkal méltányosabban válhátik lehetővé. IV. Ugyanebben az előterjesztésben kértük a lakáspénzeknek újból megállapítását a valóságos viszonyoknak megfelelően, kértük a kiküldetésekkel járó napidíjaknak a megélhetés megdrágulásának arányában fölemelését és általában a vonatkozó 1896. évi szabályozásnak megfelelő revízióját. Kértük a nyugtabélyeg és a szolgálati díj eltörlését, továbbá az összes illetmények utalványozásának és kifizetésének egyszerűsítését. Kértük továbbá, hogy az állam a vidéken alkalmazottai részére megfelelő lakásokat építsen, a mely építkezés költsége a lakáspénzekkel minden nebézség nélkül törleszthelő lenne, vagy pedig, hogy támogassa azokat a törekvéseket, a melyek a köztisztviselők számára családi házak építését akarják kedvező föltételekkel lehetővé tenni. Külön előterjesztésben az Állami Tisztviselők Országos Egyesületével együtt kértük a nyűg díj tör vény gyökeres módosítását. Az előterjesztést egész terjedelmében Hivatalos Értesítőnk 13. száma közölte, miért is beérhetjük az annak tartalmára is utalással. Nagy sajnálattal kell azonban rámutatnunk arra az elszomorító tényre, hogy bárha ez országban mindenki tudja, nogy mai nyugdíjtörvényünk a méltánytalanságoknak, az igazságtalanságoknak, sőt embertelenségeknek valóságos halmaza; bárha az a trónbeszéd is, a melylyel 0 Felsége a most együttlevő országgyűlést megnyitni méltóztatott, a nyugdíjügy rendezését ez országgyűlés egyik feladataként sorolja löl: a mai napig tudtunkkal már kész előadói tervezet nem került még az országgyűlés elé, amaz ígéretek ellenére is, a melyeket ebben a tekintetben is kaptunk, csakúgy, mint sok más tekintetben, a nélkül, hogy azok tettekké vállak volna. S noha kormányférfiainknak az évek hosszú során ál állandó szokásává lelt a legfontosabb életkérdéseket is többé vagy kevésbé biztató és szeretetreméltó alakban meg-megujuló Ígéretekkel oldani meg, elannyira, hogy hazánk immár sokkal kevésbé a tejjel és mézzel folyó Kánaán, mint inkább az ígéretek földje; mi nem engedjük majd a nyugdíj ügyét sem, ilyen módon elaltatni, mert mi az állami alkalmazottak összes jogos érdekeinek teltei oltalmazását és előmozdítását, közlük az anyagi érdekek előbbrevitelét is, nem tekintjük a kormány kegyének, hanem az állam elemi kötelességének ama szolgálatok ellenében, a melyekel az állam alkalmazottjai teljesíienek. Becsületes munkásságunkért arányos ellenértéket joggal kívánhatunk, de természetesen olyant, a melyből családjainkkal egyült közjogi állásunknak és hatósági körünknek is megfelelően megélhetünk. Mivel pedig ez az ellenérték mindig kisebb, mint a milyennek lennie kell, avval a megokolással, hogy annak megszabásánál számba veszik végellátásunkat is: természetszerűen kívánhatjuk azt is, hogy ez a végellátás mindegyik érdekeltnek olyan mennyiségben jusson, hogy abból meg is lehessen élni, nem pedig, hogy abból csak nyomorogni lehessen, a mint ez ma történik, különösen az özvegyek és az árvák ellátásának módjánál. Az említett előterjesztésünkben foglalkoztunk a bíróságok vézetó'inrk ügyével is. Utaltunk arra, hogy e kartársaink mennyire megterhelvek olyan tennivalókkal, a melyeknek a bíráskodáshoz semmi közük, a melyek azonban idejük javai-észét elvonják attól a természetes hivatásuktól, hogy a bíróságoknak a joggyakorlat terén is irányítói legyenek. Rámutattunk arra is, hogy a kir. Ítélőtáblák elnökeinek adminislrativ jogköre mennyivel kisebb, mint a kisebb hatáskörű'és rangban is kisebb kir. főügyészeké, kérve nemcsak ennek az érthetetlen visszásságnak megszüntetését, hanem azt is, hogy minden vezető mellé megfelelő kezelő- és számvevőszemélyzet jusson az igazgatási és számviteli lennivalók ellátására, a rni különben is igazságügyi politikánknak régi, de mindez ideig be nem váltott progranimpontja. Ennek kapcsán kérlük a vidéki kir: törvényszékek elnökei nagyobb hányadának — Merészének — az V. fizetési osztályba sorozását, továbbá a kir. járásbíróságok és kir. ügyészségek vezetőinek is mennél nagyobb számban a VI. fizetési osztályba sorozását, a vezetéssel és felügyelettel, járó tennivalók, felelősség és társadalmi kötelezettségek némi kártalanítása gyanánt. E szabályozás sürgős szükségességél és annak fokozatos megvalósítását újból hangsúlyozva, megjegyezzük, hogy a kir. itélő lábiák bíráival az eddiginél nagyobb hányadban az V. íizelési osztályba sorozását újból külön a/.érl nem kérlük, mert ezt az igazságügyminiszler úr 1910. november 21-én mondott beszédében a képviselőházban maga is kilátásba helyezni szíves volt. A kir. bíróságok és ügyészségek belső életére vonatkozóan kérlük az ügyvitel lehelő egyszerűsítését, a mainak gyökeres átalakításával, az alakiságok és írásos munka lehető csökkentésével, a hatályos rendeletek átvizsgálásával és az egységes ügyvitelbe olvasztásával. Kértük a munkaerőnek arányos megosztását, továbbá annak a lehetetlen rendszernek megszüntetését, a mely a birói munka jellegének teljes félreismerésével, az elintézett számok mennyisége alapján minősíti a bíró képességét, rátermettségét és előmenetelét, a mi számtalan igazságtalanságnak lett már kulforrásává és annak, hogy az alapos, beható, sőt legnehezebb munkát végző rovására esetleg az jutóit előbbre, a kinek az egyszerű, könnyebb és gyorsabban ellátható munka jutott. Ezzel kapcsolatban kértük a titkos minősítés eltörlését, föltárva mindazokat az érveket, a melyek ellene szólnak ez elavult intézménynek, a melynek károsító hatásán felül az is nagy hátránya, hogy a birót gyanakvóvá és elfogulttá teszi a felügyelő hatósággal szemben akkor is, a mikor arra semmi oka sincs. Mindkét fél érdeke, de az a nyilt őszinteség is, a melylyel egymásnak az igazság szolgálatában állók tartoznak, egyaránt megkövetelik a titkos minősítésnek a megtekinthető és íölebbvihető minősítéssel fölcserélését. Előterjesztésünk kiterjedi még az irodaszerek megváltásának, az írógép általános behozatalának, a napidíjas rendszer eltörlésének és a vasárnapi munkaszünet általánosításának javaslására, végül arra, hogy a polgári perrendtartás hatálybaléplével a bírósági épületek olyan karba hozassanak, a mely a magyar állam méltóságának és a jogszolgáltatás fenségének minden irányban megfelel. VI. A föntiekben vázolt előterjesztéseink, kapcsolatban azokkal, a melyeket a korábbi években juttattunk az igazságügyi kormányhoz, egy czélludatos igazságügyi szervezeti politikának összes részleteire kiterjedve, a birói és ügyészi karnak jogos és méltányos óhajtásait tartalmazzák, a melyeknek teljesítését nemcsak a maga érdekében reméli, hanem közérdekből is, a melyet, előterjesztéseink tanúsága szerint, nemcsak nem hagy sohasem figyelmen kívül, hanem mindig elébe helyez legsürgősebb magánérdekének is. De ugyanezek az előterjesztések meggyőzhetnek minden elfogulatlanul itélőt arról is, hogy a bírák és ügyészek közjogi állásának és anyagi helyzetének javítása az országnak legelsőrendű közérdeke, meri csak az teremti és szilárdítja meg az igazi birói függetlenséget, minden állam alkotmányosságának és szabadságának e legnagyobb biztosítékát. Midőn egyesülelünk ezekért az érdekekért rendíthetetlenül küzd, ezt teszi annak tudatában, hogy habár társadalmunkban a valódi birói függetlenség értékéről és jelentőségéről való hit mindinkább megerősödik es, ez még mindig nem történt meg, olyan mértékben, a milyenben az magának hazánknak és alkotmányának nagy érdekében kívánatos lenn-. Éppen azért nem is zárkózhatunk el ama fájdalmas jelenség elől, hogy bizonyos körök a bíróságok ítélkezését nem annak belső tartalma szerint bírálják meg, hanem a mindenkori egyéni vagy osztályérdek szempontjából, nem lévén képesek arra a magaslatra emelkedni, a melyre a bíróság helyezkedik minden egyes ügynek elbírálásánál és a mely eleve kizár minden előítéletet és elfogultságot. De épen az a szomorú valóság, hogy a birák javadalmazása silány, előlépésük pedig a mindenkori kormány jóindulatától íügg: a fellétlen részrehajlatlansághoz és minden melléktekintetet lélrelevő tárgyias gondolkozáshoz hozzá nem szokott, fegyelmezetlen gondolkozású, önző egyéni érdekét kíméletlenül mindenki és minden fölé helyező bírálót télrevezeti és a magamaga gondolkozását viszi bele a bíróság mindig elfogulatlan és lelkiismeretes működésének megítélésébe. Ez a jelenség egymagában is elégséges érv lehetne egyfelől a mai kinevezési rendszer gyökeres megváltoztatására az általunk évek óta javasolt alakban, másfelől pedig a javadalmazásnak a birói hivatás óriás jelentőségéhez mért megjavítására. Hogy a birói függetlenség iránt nálunk még mindig nincs meg a kellő érzék, arról fájdalmas tanúbizonyságot tesznek a polgári perrendtartást életbeléptető lörvény javaslatának 78. és 79. §-ai, a melyek a birák el nem mozdíthat ásánák és akaratuk ellenére át, nem helyezhelésének alaptörvényét négy esztendőre fölfüggeszteni akarják, az igazságügyminiszter tetszésére bízva a bíráknak ugyanemez időtartamon belül nyugdíjazását is, a mely terv ellen igazgatóságunk még ez év április havában határozott állást foglalt (L Hivatalos Értesítő 14—15. sz. 125. I, az igazg. ülés jegyzőkönyvének 13. pontját). Közgyűlésünk ezzel a kérdéssel külön foglalkozván, e helyütt csak beérjük azzal, hogy a tervbe vett szabályozás nagy sérelmességére állalénosságban rámutatunk Meggyőződésünk, hogy az igazságügyi kormány azt a dicséreles szándékát, hogy a polgári perrendtartás hatálybaléptekor mennél kiválóbb birói kar álljon a jogkereső közönség rendelkezésél e, az 1869: IV. t.-czikkbe iktatott alaptörvény