Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - A nemzetközi jogi egyesület XXXVIII. konferenciája

Dr. LÁZÁR ANDOR m. kir. igazságügyminiszter ünnepi beszéde a Nemzetközi Jogi Egyesület XXXVIII. konferenciájának 1934. szeptember 6-án tartott megnyitó ülésén. Talán nem túlzás, ha uzt mondom, hogy a nemzetközi jog tudós művelő: az emberiség nagy családjának tanítómesterei, a* ellentétek preventív kiküszöbölésének és a felmerült ellentétek békés elintézésének bölcs és hívő munkásai, összejövetelük öröm és kitüntetés annak az országnak, ahol ülésüket tartják, tanácskozásaik eredménye pedig, hiszem, hogy a nemzetek békés együttműködésének új útjiat, új lehetőségeit fogja megmutatni. Mindenki, aki valamely nemzet életének bármilyen vonatkozásban vezetője és mint ilyen, szolgálni akarja nemzetének érdekeit, sohasem tévesztheti szem elől, hogy a nemzetek része] az egész emberi társadalomnak, létük, fejlődésük nem független az egész emberi társadalom több részének, az egyéb nemzeteknek * lététől, fejlődésétől. Nem tévesztheti el szem elől az egész emberi társadalom egymásrautaltságának minden ezzel ellenkező törekvést legyőző hatalmas gondolatát. Nem feledheti el, hogy amint az egyes nemzetek ás organikus életet élnek, éppúgy az egész emberi társadalom is élő organizmus, melyben az egyes tagokat érő söb, vagy betegség sokszor legyöngíti, elpusztítja a másik tagot ás. Nem feledheti el, hogy az egymásrautaltság ténye az altruizmusnak is nevezhető józan egoizmus alapján egymás segítését, egymás támogatását írja elő mindnyájunknak — saját érdekünkben is — nem pedig a belliim omnium contra omnes-t. Nem feledheti el, hogy 'ha a nemzetek gazdasági, kulturális, jogi, művészeti, sport és egyéb téren egymással érintkeznek, egymást megismerik. A megismerést megértés követi, a megértésnek pedig van egy különös varázshatása, amit a francia úgy fejez ki, hogy „tout comprendre c'est tout pardonner". Bármily vonatkozásban legyen is valaki vezető szerepben, vigyáznia kell, hogy pillanatnyilag előnyomuló érdekek felhője el ne homályosítsa tisztánlátását, vigyáznia kell, hogy pillanatnyi látszólagos előnyök kedvéért fel ne áldozzon állandó értékeket, sebet ne üssön gazdasági vagy jogi princípiumokon. Ne felejtse el soha, hogy a termeszét, a hegyek, a folyók, a föld s a tenger megszabják az emberek gazdasági, kulturális, stb. lehetőségeit s a maguk lassú, de állandó s így ellenállhatatlan erejével sokkal hatalmasabbak, mint a velük ellentétben álló emberi pa-