Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - A nemzetközi jogi egyesület XXXVIII. konferenciája

53 rancsszó, még ha az emberi parancs a parancs legmagasabb formájában, törvényben vagy nemzetközi szerződésben jelentkezik is. lsmét'em, ne felejtsük el, hogy a nemzetek és egyesek nagyobb jólétre, magasabb igények könnyebb kielégítésére csak az egymásrautaltság konzekvenciának a bölcs levonása és gyakorlati megvalósítása útján juthatnak el, nem pedig az egymás megismerését megakadályozó elzárkózás, a szükségletek kielégítését megnehezítő gazdasági autarcaia és a saját házát a szomszéd házának felgyujtásával védő u. n. agitációs útján. A nemzeti célok eléréséért folytatott küzdelmet is számvetésnek kell megelőznie, amikor is az államférfi kell, hogy megvizsgálja későbbi katasztrófák, vagy csalódások elkerülése érdekében, .vájjon nemzetének képessegei egyensúlyban^ vannak-e a nemzeti ambíciókkal. — A nemzetek gazdasági küzdelmébe az iigények és lehetőségek egyensúlya adhatja csak meg a gazdasági é'et zavartalan menetét, — az ezzel az elvvel ellenkező politika előbb-utóbb csődöt mond. Bármennyire is képes legyen valamely nemzet nagy célok érdekében heroikus lemondásra, mégis az állami parancsszóval, a világgazda^iigi lehetőségekkel szemben rákényszerített lemondást hosszú időn át az emberiség nem képes sokáig tűrni. Régi igazság, hogy a jogász agya logikus gondolkozásra, a konzekvenciák előre látása és az életjelenségek szintetikus felfogására és értékelésére van berendezve. Nem tudom, nem szorul-e a mai korszak gazdasági és egyéb irányításában háttérbe ez a jogászi elme és nem egy ik oka ez is a mai gazdasági logikátlanságnak és chaosnak. Vájjon nem hiányzik-e Európa s a világ életében ez a jogászi elme. amely észreveszi a kontaktusok lehetőségét, mielőtt azok kitörnének s igyekszik az emberiség életének a normáit előre olyan módon megszabni, hogy ilyen konfliktusok ne is törhessenek ki. Ha nem is osztjuk Speng'er pesszimizmusát, amely könyvének címében „Untergang des Abendlandes" is megnyilatkozik, mégis meg kell állapítanunk, hogy a Nyugat emberisége sokat vétkezett ömaga ellen, mikor megtagadta az egymásrautaltság elvét és kis és nagy nemzetek egymás segítsége helyett az elzárkózás és a felfuvalkodott autarchia megvalósítani akarásával gyöngítik «,aját életük fáját. Az International Law Association konferenciájának mai megnyitó ülésén talán ezek a gondolatok, amelyeknek itt kifejezést adtam, úgy tűnnek fel, mintha kissé kivülesnének az egyesület működésének tudományos körén. Azt hiszem azonban, hogy a tudomány, amely mindig elől jár az életben és világító fáklyával mutatja az útat — hiszen ez a Magyar Tudományos Akadémia címere is — a nemzetközi