Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

27 elmulasztani megvizsgálni a méltányosság szellemében a régi magyar tisztviselők helyzetét, akik az ő állampolgáraikká válniak." Ez a rész azonban, amennyiben egyáltalán figyelembe vehető, csak azt jelenti, hogy az utódállamok nem kényszeríthetők arra, hogy közszolgálataikban megtartsák a Trianoni Békeszerződés hatályba lépte után, tehát amidőn az átcsatolt területek véglegesen szuverénitásuk alá kerülnek, az addigi magyar állampolgárokat, akik az említett államok állampolgánaivá válnak. És még ilyen feltételek mellett is ez a szöveg a méltányosság szabályaira hivatkozik. A jelen esetben azonban nem erről van szó, hanem az illetményekről, amelyeket ia magyar tisztviselőknek a 'fegyverszünet és az ideiglenes megszállás idején, tehát a Trianoni Békeszerződés megkötése előtt kellett volna kapni. Ez az, amiről nincs szó a Trianoni Békeszerződésben, sem a béketárgyalások folyamán és ezért kell az anyagi jogi szabályokat máshol keresni. Nevezetesen: viagy a magyar törvényekben, amelyek már voltak — (lásd a Hágai Egyezményeket 1890., 1907. évből), — vagy a fegyverszüneti szerződésben. Azonban sem a magyar törvények, sem a fegyverszüneti szerződés nem adják meg a megszálló államoknak tazt a jogot, hogy megfoszthassák állásuktól és jövedelmüktől minden törvényes indok nélkül és minden törvényes eljárás nélkül a magyar tisztviselőket, akik a kérdéses területeken a megszállás idején működtek. Anélkül, hogy a magyar törvényekről beszélnénk, maga a fegyverszüneti szerződés nem ruházza fel a megszálló államot más hatalommal, mint ami az állam biztosítása és a közrend fenntartása érdekében szükséges. Ez azomban nem jelenti azt, hogy olyan okokból, melyek a közbiztonsággal semmiféle összefüggésben nem állanak, törvényellenesen elbocsájthatók volnának illetményeik beszüntetése mellett azok a tisztviselők, akik nem politikai állást töltenek be. Egy ilyen eljárás nemcsak a méltányosság szellemébe ütközik, hanem kifejezetten a jogelvekbe. Ez nem diszkrecionális rendelkezés, hanem önkényes rendelkezés. Nem szabad elfelejteni, hogy a modern jogi felfogás szerint ia diszkrecionális rendelkezések is csak a jog határai között telhetők meg és az önkényes intézkedések teljesen tilosak. Az 1899. és 1907. évi Hágai Egyezmények kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy a megszálló államok kötelesek a megszállás ideje alatt az elfoglalt területeken abban az időben érvényes belföldi jogokhoz alkalmazkodni. A jelen esetben ez la magyar jog volt, amely nem ismeri el a tisztviselőknek azt az önkényes elbocsátást, amelyet az eljárás folyamán bizonyítottunk. De a fegyverszüneti szerződés szerint is köteles volt a Jugoszláv Állam megtartani a tisztviselőket, különösen ha lazoknak a működése nem volt politikai jellegű. A Jugoszláv Állam megsértette mindezeket a kötelezettségeket. Egyrészt teljesíthetetlen feltételeket szabva részükre lehetetlenné tette, hogy ezek a tisztviselők helyükön maradjanak, így a jugoszláv hatóságok bizonyos alap nélkül hűségesküt követeltek tőlük olyan időpontban, amidőn a terület sorsa nem volt végleg eldöntve. Még azt is követelték tőlük, hogy égessék el a ma