Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

21 A MAGYAR—DÉLSZLÁV VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁG ÍTÉLETE A MENEKÜLT MAGYAR KÖZTISZTVISELŐK ILLETMÉNYPERÉBEN. Közli: dr. Geőcze Bertalan. A Magyar—Jugoszláv Vegyes Döntő Bíróság nem bír hatáskörrel azoknak a pereknek az elbírálására, amelyeket a menekült magyar köztisztviselők indítottak Délszlávia ellen a Magyarországtól elszakított területen viselt állásukból történt elbocsátásuk alkalmával visszatartott illetményeik megfizetése iránt. A Magyar—Jugoszláv Vegyes Döntő Bíróság Párisban Schreiber elnöklete alatt, Tomosányi magyar döntő bíró, Arandjelovits jugoszláv, van Hamel és Hiammerich, az Állandó Nemzetközi Törvényszék által kirendelt döntőbírák részvételével Struycken titkár jelenlétében abban a 11 ügyben, amely a titkárságnál 10—20. szám alatt van beiktatva és amelyekben a felperesek Berze Nagy János, Bödcher Dezső, Brommer Ödön, Guelmino József, Happich Gyula, özv. Kulifai Lajosné, Kupetzky István, Nagy László, Neubauer János, Sztás Rezső és Vakarcs Kálmán, tekintettel e bíróság 1933 évi szeptember hó 28-i határozatára, tekintettel a felperesek 1933 december 4-i beadványára, tekintettel a jugoszláv kormánymegbízott 1934. évi január hó 2-án beadott iratára, meghallgatva iaz 1934. évi január 24-i tárgyaláson dr. Geőcze ügyvéd felperesi képviselőt, Köves és Subotic magyar és jugoszláv kormánymegbízottakat és tekintettel a becsatolt iratokra a következő itéletef hozta A fentemlített 11 keresetet, amelyek azonos nyomtatott blankettán készültek és ugyanazon indokokkal vannak alátámasztva egyesítette a bíróság a hatásköri kérdés tárgyalása céljából. Az 1933. évi szeptember 28-i határozat után az ügyeket újból megvizsgálván 'kiderült, hogy a 15-ik számú ügynek a tárgya, amelyben özv. Kulifai Lajosné a felperes, különbözik a többitől. Míg a többi felperes fizetési hátralékot perel, amelyet szerintük a jugoszláv állam köteles lett volna nekik kifizetni, özv. Kulifai Lajosné nyugdíjhátralékot perel, amelyet szerinte Nagybecskerek városa volt köteles neki fizetni. Ezt a keresetet el kellett tehát választani a többitől és külön megvizsgálni. Az 1933. szeptember 28-án benyújtott iratokból és a szóbeli előadásokból megállapítható, hogy a többi 10 felperes különböző címeken magyar köztisztviselő volt azon a területen, amelyet a Trianoni Békeszerződés Jugoszláviához csatolt. Az u. n. fegyverszüneti időszakban, vagyis 1918. novieihber 3-ától 1921. július 26-áig egyeseket felszólítottak a hűségeskü letételére, amit megtagadtak s aminek következtében állásuktól megfoszttattak s kiutasíttattak, másokát elbocsátottak, bár letették a jugoszláv ihatóságok által követelt hűségesküt, sőt anélkül, hogy hűségeskü letételére felszólíttattak volna, és pedig vagy azzal a kifogással, hogy szolgálatikig nem feleltek meg, vagy pedig, hogy más.