Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében

7 tényekre vonatkozólag megegyezzenek, hanem ezeket kizárólag a Vegyes Döntő Bíróságokra bízta. Tévedés volna a XVI-ik cikk első mondatát, amely úgy szól: „amíg a végleges agrártörvény ki nem hirdettetett" úgy értelmezni, mint egyszerű időmeghatározást, lamely csak az elévülés szempontjából osztja az időt két részre. Ez a mellékmondat sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mert megjelöli azt a különbséget az időszakok között, amelyekben az elévülés kiinduló pontjául szolgáló tények történtek. Megjelöli egyben a jugoszláv agrárreform :két időszakát: az agrártörvény előtti és utáni időpontot, ennek az az értelme, hogy: amíg olyan lefoglalásokról van szó, amelyek rendeletekkel történtek, ellentétben az új elvételekkel, amelyek az új törvények alapján fognak történni. Azért foglaltatik ebben a mellékmondatban időbeli meghatározás, mert tulajdonképpen időbeli elhatárolásról van szó, de azért is, mert a Vegyes Döntő Biróságoknak meg kellett volna kezdeni tevékenységüket 1930. októberében és az Agráralapot ki kellett volna osztani 1932. december 31-éig, viszont a Jugoszlávia által hozandó agrártörvény alkalmazására a Párizsi Egyezmények 1933. december 31-ig adnak halasztást. Az Egyezmények szerzői feltételezhették, hogy a Vegyes Döntő Bíróságok mindenekelőtt azokat a pereket fejezik be, amelyek az első időszakban történt elvételekből keletkeztek és csak azután fogja elbírálni az új pereket, amelyek az agrár törvény alapján foganatosított rekvirálás miatt indultak. Tudjuk azonban, hogy a Párizsi Egyezmények hatálybalépése több mint egy évi késedelmet szenvedett, mert a francia kormány késedelmesen ríatifikálta az Egyezményeket. Ez a körülmény megváltoztatta az Egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását az Egyezmények szerkesztőinek a szempontját tekintve. Ha ez a késedelem nem következik be, akkor egész más helyzet áll elő. Vegyünk egy konkrét ügyet, melynél a kereset az új törvény hatálybalépte előtt, de 1930. január 20-a után adatik be. Ha az egy évi késedelem nem következett volna be, akkor ezt az ügyet a bíróság az új törvény és a Magyarország valamint Jugoszlávia között létrejött speciális Egyezmény hatálybalépte előtt intézte volna el, tehát azt a XVI. cikk első mondata értelmében elévültnek jelentette volna ki. Ezt az elévült ügyet később sem intézhette volna el másként, csak azért, mert egy új jugoszláv törvény lépett életbe. Ez nem lehetett a speciális Egyezmény intenciója sem. Kétféle megoldást nem rendelhetett ugyanazokra a tényekre, csak különböző tényekre, és hogy a különböző tények voltak mérvadók, az kiderül a III. Egyezmény X. cikkének 4-ik bekezdéséből, amelyik megengedi, hogy Jugoszlávia fizetéseiből levonassanak bizonyos összegek a folyamatban levő perekért, vagyis azokért, amelyeket a rendeleti időben történt lefoglalások miatt indítottak, nem pedig az új törvény alapján foganatosított kisajátítások miatt. A XVI. cikk a Vegyes Döntő Bíróságra bízta annak a ténynek a megállapítását, amelytől az elévülés a rendeleti időszakban történt kisajátításokra vonatkozólag számítandó. A szövegben nem lévén pontos