Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében

8 megjelölés a Vegyes Döntő Bíróság minden ügyben külön határozhat e kérdésben. A Vegyes Döntő Bíróság a területek kijelölését a rendeleti időszakban kényszerbérlet céljaira, mint a jogfosztás kiinduló pontját jelölte meg. Ez pedig a Román és Csehszlovák agrárperekben is összeesik az elévülés kiinduló pontjával. Logikusan nem lehet másként a Jugoszláv agrárügyeknél sem. A. jugoszláv törvény előtt is voltak már elvételek a rendeletek értelmében. Mindenki úgy tekintette ezeket a föld elvételeket, mint véglegeseket. Az érdekeltek tömege beadta keresetét a Perrendtartásban előírt általános határidőn belül, amelyik a főhatáridő a Vegyes Döntő Bíróságoknál, amelyek nem állandó, hanem ad hoc bíróságok. A Párizsi Egyezmények általában ezt fogadják el irányadóul az elévülés megállapításánál is. Lényegileg az új jugoszláv törvény sem indul ki más megfontolásokból Az 52. cikk 11. pontjában úgy rendelkezik, hogy ott, ahol már az agrárreformot érintő kijelölés történt, nem is fog az elsőfokú hatóság új határozatot hozni, hanem csak a másodfokúak fogják azt megerősíteni. Üj elsőfokú döntés tehát csak új földkisajátításokra vonatkozhat. Ez az egyetlen lefoglalás, amelyet a kérdéses Egyezmény szabályozhatott és akart szabályozni. A régi kisajátításokra vonatkozólag az elévülés a XVI. cikk első mondatában foglaltak szerint értendő. Igaz, hogy a speciális megállapodás említi az új törvény 11. cikkét. Ez a „speciális kisajátítás" azonban csak eljárási mód, amely a jogok lényegét nem érinti. Szükség volt a 11. cikkre, mert a jugoszláv kormány a Párizsi Egyezményekben nem biztosított magának visszatartási jogot a magyar felperesek helyi kártalanítására vonatkozólag, mint azt a román kormány tette. Saját nemzeti törvényhozásában kellett tehát ezt a hiányt pótolnia. A 11.-ik cikkének más jelentősége nincs. Lehetetlen a „magyar állampolgárok" kifejezésnek, amely a törvény 11. §-ában olvasható, azt la jelentést tulajdonítani, hogy „minden magyar állampolgár". Ez a kifejezés nem jelenthet mást, mint „azok la magyar felperesek, akik az agráralapból részesednek". Másként azok a magyar állampolgárok, akik nem részesednek az agráralapból, elvesztenék Jugoszlávia utolsó rendelkezése alapján a helyi kártalanításokat is. Soha ilyesmit nem szándékoztak. Ez egyszerűen egy megkülönböztetett elbánás volna, amely igazságtalanul sújtaná a magyar állampolgárokat olyan kérdésben, amely nem lett szabálvozva a Párizsi Egyezményekben. Ezáltal megnyílna az ilymódon károsult magyar állampolgárok részére a Vegyes Döntő Birósági eljárás lehetősége a 250. cikk alapján s követelhetnék a helyi kártalanítást. A magyar főkormánymegbizott ünnepélyesen elismeri a károsult magyar állampolgároknak azt a jogát, hogy a 250. cikk alapján felléphetnek, ha azonban a Vegyes Döntő Bíróság elfogadná ezeket i késedelmesen beadott kereseteket, ez azt jelentené, hogy Jugoszlávia tetszése szerint szaporíthatná azoknak a magyar állampolgároknak a számát, akik részére megtagadja a helyi kártalanítás fizetését. Ezekmind perelnék az agráralapot, amely az új perekben elmerülne. (Folytatjuk.) Attila-nyomda r.-t. Buda. I., Szent János-tér l/a. Te! • 53-3-77.