Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében

6 Senkinek sem voltak ilyen szándékai, még Jugoszláviának sem. Ellenkezőleg, ő maga is követelte az elévülés bevezetését. Az az átalány, amely az agráralap szervezésénél kialakult, csak azokra a területekre vonatkozott, amelyek bizonyos rendeletek alá estek és amelyekre el nem késett perek voltak folyamatban és új, esetleges későbbi kisajátításokra. Az Alapok szervezésénél nem számítottak az olyan elvett területekre, amelyekre az elévülés feltételezhető volt. Ezekről ia területekről nem gondoskodtak az Alapnál. A XVI. cikket rosszul értelmezik azok, akik azt hiszik, hogy ott a múlt tényeire vonatkozólag kétféle elévülésről történik rendelkezés, amelyek különböző időpontokban kezdődnek és utóbbi az első helyébe lép a két állam közötti megállapodás hatálybaléptekor. Ez arra az időpontra vonatkozik, amidőn a Magyarország és Jugoszlávia közötti különös Egyezmény olyan elévülést állapított meg, amelyet :az új törvény értelmében végrehajtott új kisajátítástól kell számítani, nincs többé olyan másik elévülés, amelyik a megelőző rendeletek értelmében történt kisajátításokra volna alkalmazandó és e kisajátításokból folyna. A XVI. cikket másként kell értelmezni Jugoszláviában, ahol egymásután kétféle agrárreform folyt le. Az egyik a földek elvétele rendeletekkel, amelyek gyakorlatilag véglegeseknek tekintettek, a második az új szabályozás az agrártörvénnyel, amelyik inkább a visszaadásokat szabályozza, de kivételesen új területek elvételének is a forrása. Csak ezek az új elvételek képznek új tényeket, amelyektől az elévülés időtartama számítandó. Ez világosan kitűnik, ha összehasonlítjuk a II. Egyezmény szövegét a bíróság perrendtartásával. Ez az új elévülés azonban nem helyettesíti a régi elévülést, amely egyízbeii befejeződött A XVI. cikk szerint a Vegyes Döntő Bíróság az első tényt választhatja ki az elévülés kiinduló pontja gyanánt, a XIV. és XV. §§-okban Románia és Jugoszlávia elleni ügyekben megállapított analógiájára ebben a káoszban, amely a jugoszláv agrárreform első idejében kb. 50 drb. vonatkozó rendelet folytán keletkezett. A Párisi Konferencia a Vegyes Döntő Bíróságokra ruházta át azt a feladatot, amely tulajdonképpen a konferenciáé lett volna. Ez a megbízás az első idősziakra vonatkozik. A második időszakot illetőleg, amidőn az új törvény hatályba lépett, van egy másik megbízás, nevezetesen a két érdekelt kormány részére, ha pedig nem bírnának megegyezni, akkor a Vegyes Döntő Bíróság részére. A Vegyes Döntő Bíróságnak szóló ez a két megbízás különböző, az első vonatkozik az első időszakra, a második a másodikra, de ezeket nem lehet összezavarni annál kevésbbé, mert a két kormány eleget tett a megbízásnak és így a második megbízást a bíróság tulajdonképpen nem is kapta meg. A két kormány közötti megegyezés létrejött, de természetszerűleg már csak az új lefoglalásokra vonatkozólag, amelyek az új agrártörvény értelmében eszközöltettek. Ez a megállapodás nem is szabályozhatta a régi lefoglalásokra vonatkozó elévülés kezdő pontját, mert a XVI-ik cikk nem hatalmazta fel a két kormányt !arra, hogy a régi