Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)
1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében
5 ható eszközüknek e cél elérése érdekében. Az elévülés volt a hágai konferencia egyik pillére és pedig nemcsak magyar viszonylatban, hanem az összes államokkal szemben. A Hágai Konferencián elért eredmények nagy részét az elévülés kiterjedt alkalmazásának lehet köszönni. Nem lehet tehát azt egyszerűen mellőzni anélkül, hogy a Hágai Konferencia eredményeit ne veszélyeztetnénk. Az elévülésre annyira szükség volt, (hogy annak vi'sszaható erőt is tulajdonítottak egészen 1930. január 20-ig a II. Egyezmény XIII. cikkére, amelyik bennünket magyar viszonylatban érdekel. Ez a visszaható erejű elévülés kivétel nélkül szerepet játszik az összes államoknál és mindenféle fajta ügyekben. Még inkább szükség volt elévülésre az agrár ügyekben tekintettel arra, hogy ezeket a pereket egy alap segélyével kivánták megoldani, melynek összegét előre kellett kiszámítani és megállapítani. Hogyan lett volna elérhető ez a cél, ha folyton újabb perek keletkezhettek volna régi tények alapján. A H. Egyezmény XIV. és XV. cikkei mutatják, mennyire rigorózusan kellett megállapítani a hat hónapi elévülési idő kezdő pontját a román és cseh-szlovák agrár-perekben. Romániában az elsőfokú eljárás első határozata az, amelytől az elévülési idő számít. Ezt nem is okvetlenül kézbesítették a feleknek, hanem egyszerűen kifüggesztették és azután még két közigazgatási fellebbezési fok és 3 bírósági instancia volt lehetséges, mielőtt :az agrárreform teljessé és véglegessé vált az illető purcellára vonatkozólag. Csehszlovák vonatkozásban szintén oly tényt választottak, amely egészen az eljárás elején történt, amennyiben itt a kisajátítási szándékról szóló irat kézbesítése mérvadó, amely még sem ,a tulajdont, sem a birtoklást nem érintette. Az illető tulajdonos és birtokos maradt továbbra is és mégis az elévülés időszaka ettől a ponttól számít. Hogyan képzelhető ilyen körülmények között, hogy Jugoszláviára vonatkozólag kivételt akartak volna teremteni, szigetet az összes többi ügyek nagy tengerében. Az agrárügyek szabályozását egy alap segélyével nem a magyar kormány kezdeményezésére határozták el az összes agrárperek és az összes magyar állampolgárok érdekében. Ilyen intervenció sohasem történt. Ennek a szabályozásnak az volt a célja, hogy kivezesse la Népszövetség Tanácsát, a Kisantant államait és a Nagyhatalmakat abból a zsákutcából, amelybe a Román-Magyar Vegyes Döntő Bíróság román nemzeti bírájának visszahívása következtében jutottak, másrészt pedig azért, mert a Vegyes Döntő Bíróságok egyhangúlag elismerték, hogv ezeknek az ügyeknek az elintézése hatáskörükbe tartozik. A megoldást úgy képzelték, hogy a már folyamatban levő perek bíróságon kívül intéztetnek el anélkül, hogy az elvi kérdésekben döntenének, ia keletkezendő új pereket pedig amennyire lehet, elnyomják, különösen ha régebbi tényekkel kapcsolatosak. Ezzel az irányzattal nem egyeztethető össze az összes, már régebben megszűnt perek (?) feltámasztása jugoszláv viszonylatban és egyedül ebben a viszonylatban és egyedül az agrárügyekben. Mi volna ennek az oka?
