Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1-3. szám - Ideiglenes jogfentartó rendszabályok a hágai állandó nemzetközi biróság előtt

19 gessze 1 el az említett javakra, jogokra és érdekekre vonatkozó mindazon cselekményt, amely az elidegenítést, a tényleges, avagy a jogi állapot megváltoztatását célozza. Kioktatja a döntés a jogfenntartó rendszabályok ellen erélyesen tiltakozó román államot, mondván, hogy nem sértheti az alperesi állam szuverenitását és méltóságát olyan ideiglenes intézkedés, amely a döntőbíróság eljárási szabályai értei mében csupán a status quo fenntartására irányul és érthetetlennek minősíti azt a román tételt, amely szerint a fennálló jogi helyzet ideiglenes fenntartását célzó intézkedés sérti a szuverenitást és megszégyeníti az alperes államot, míg ugyanezeket a hatásokat nem tulajdonítja az államot véglegesen marasztaló Ítéletnek.48) Hasonló ehhez a határozathoz Bruns gondolatmenete, aki a német-lengyel vdb.-nek az ideiglenes jogfenntartó rendszabályokkal kapcsolatban folytatott gyakorlatát kritizálja egyik tanulmányában.49! Bruns kiemeli, hogy a német-lengyel vdb. néhány döntésében különös naivsággal jut kifejezésre az a felfogás, hogy valamely nemzetközi orgánumnak kötelessége magát távoltartani minden olyan cselekménytől, amely az államok szuverenitásába való belenyúlást jelentene, még akkor is, ha erre az érdekelt államok által elfogadott nemzetközi szerződés kifejezetten felhatalmazást ad. IV. A fentiek egybevetéséből megállapítható, hogy a nemzeti törvényhozások szerint is változó jellegű jogfenntartó rendszabályok, egész különleges, sui generis, alakot öltenek fel a nemzetközi bíráskodásban, ahol nem adósok és hitelezők, hanem szuverén államok állnak egymással szemben. A nemzetközi jogban az eljárási szabályok általában több rugalmasságot és szubtilitásl igényelnek, mint az évszázados fejlődés folytán a belföldi jog rendszerében kijegecesedett jogi konstrukciók. Ezért különösen elővigyázatosnak kell lenni a belföldi jogban bevált jogintézményeknek a nemzetközi bíráskodás érzékeny és újkeletíí organizmusába való átültetésénél. Ezeket a szempontokat is szem előtt tartotta az A. N. B. statútumát kidolgozó jogászbizottság 1920-iban, amidőn a szabályzat 41. cikkében készakarva nem definiálta pontosan a jogfenntartó rendszabályok jogi természetét s azoknak közelebbi meghatározását a Bíróság gyakorlatára bízta. Az Á. N. B. pedig helyesen fogta fel hivatását, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ő szerepe csupán az ideiglenes jogfenntartó intézkedések megjelölésére s az e tárgyban hozott határozatának a felekkel és a Tanáccsal való közlésére szorítkozik. A Tanács kötelessége azután mérlegelés tárgyává tenni a határozat végrehajtása végeit esetleg teendő intézkedéseket. *8) Reoueil des décisions des T. A. M.. vol. V. p. 951—956. 4B) Zeitschrift für auslándisches öff entliches Recht und Völkeirecht 1929. I. p. o5—36.