Nemzetközi jog tára, 1932 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1932 / 3. szám - A német-osztrák vámunio a hágai cour előtt. A hágai Állandó Nemzetközi Törvényszék véleménye a német-osztrák vámunió kérdésében. (Folytatás)
20 mint oly államnak, mely a saját területén képes egy független állam összes jogait gyakorolni, állandó létét veszélyeztesse, a független szót a fenti értelemben véve. A genfi 1922. évi október hó 4-iki I. számú Jegyzőkönyv magyarázata alkalmával tekintetbe kell venni azt a kényes helyzetet, melyben Ausztria a Jegyzőkönyv aláírásakor volt és mely a Biróság elé terjesztett iratokból kiderül. Akkoriban attól lehetett tartani, hogy Ausztria belső pénzügyi és gazdasági gyengesége folytán tönkre "fog menni. Ausztria tönkre menetele ismét zavarokat okozott volna Európa ügyeiben. A Hatalmak szándéka és kívánsága, mikor hajlandónak mutatkoztak Ausztria segítségére jönni, nyilvánvalóan az volt, hogy mint államot fenntartsák. A Hatalmaknak kétféle veszélyt kellett kikerülniük: egyfelől minden olyan rendszabályt kerülni kellett, melyre Ausztria gyengeségi állapotában esetleg hajlandó lett volna és mely önálló állami létével összeférhetetlen lett volna, másfelől más államoknak esetleges kísérleteit, hogy maguknak Ausztria függetlenségével összeférhetetlen előnyöket biztosítsanak, meg kellett hiúsítani Az 1922. évi I. számú Jegyzőkönyv ezen kettős célnak megfelelt, mert a Hatalmak kötelezték magukat, hogy Ausztria függetlenségét tiszteletben fogják tartani és hogy nem fognak különös vagy kizárólagos olyan előnyöket követni, melyek ezen függetlenségét veszélyeztethetnék. Ausztria pedig az 1919. évben magára vállalt kötelezettségeket megújította; a kifejezések azonban, melyekkel ez a megújítás történt, némileg módosíttattak, hogy alkalmaztassanak a főleg gazdasági és pénzügyi jellegű megállapodáshoz, melyet a felek kötni szándékoltak. Ausztria kötelezettsége két bekezdésben állapíttatott meg. Az első lényegében nem más, mint ismétlése annak, amit a saint-germaini Békeszerződésben elfogadott. A másodiknak az a célja, hogy világosan kifejezést adjon annak, hogy a szerződés által neki meghagyott szabadság keretén belől Ausztria nem vesztette el azon jogát, hogy kereskedelme érdekében megállapodásokat kössön. Ezen utóbbi rendelkezésnek a megállapodásba való felvétele az akkoriban uralkodott körülmények folytán nyer magyarázatot. A kereskedelem pangott. Ausztriának tekintetbe kellett vennie egy kölcsön felvételének a szükségét, mely kölcsön kamatait fizetni kellett. Ha kereskedelme nem lendült volna fel, e kölcsön kamatainak terhe a szavatos Hatalmakra hárult volna. Ennek folytán mindegyik szerződő félnek érdekében állott, hogy Ausztriának kereskedelme javára szolgáló szerződéskötéshez való joga tekintetében ne álljon fel kétség, azonban emellett hangsúlyoztassék az az elv, hogy semmit sem szabad tenni, ami veszélyeztetné jövő fennállását. Ezért végződik az a bekezdés, mely megerősíti Ausztriának kereskedelmi szerződések kötéséhez való jogát, a következő mondattal: „ . .. magától értetődik, hogy ez nem érintheti gazdasági függetlenségét olyan speciális rendszernek, vagy kizárólagos előnyöknek valamely államra erőszakolása által, amelyek ezt a függetlenséget veszélyeztetnék."
