Nemzetközi jog tára, 1931 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3-4. szám - A nemzetközi jogi szolgalom kérdése

38 Megszűnik tehát a nemzetközi szolgalom: 1. ha az érdekelt szerződő felek e/1 kifejezetten hatályon kivül helyezik, vagy úgy, hogy erre nézve szerződést kötnek, vagy úgy, hogy új szerződést létesítenek, melynek disposiliói lerontják a régi szerződés rendelkezései! (lex posterior derogál priori), 2. a terhelt fél egyoldalú bejelentése által, ;i „clausula rehus sic stantibus"-ra hivatkozva. Analizáljuk ezt a kérdést egy kissé nagyobb részletességgel, mert ennek hordereje beláthatatlan fontosságú. Mindenekelőtt le kell szegezni, hogy ennek az elvnek száz százalékban való elfogadása a nemzetközi jog tengelyét, a „pacta sunl servanda'M törné ketté. Mégis azonban bizonyos tekintetben helyt kell adnunk ilyen értelmű követeléseknek. De limitálnunk, jobban mondva eriteriumokhoz kell kötnünk a clausula rebus sic slantibus érvényesülését és így elkerülhetjük azt a veszélyt, amit ennek fenntartás nélküli keresztülvitele eredményezhet. Liszt jól jellemzi a határt: ..Eine Ausnahme kann nur insoweit zugegeben werden, als der geschlossene Vertrag eine bestimmte Sachlage, sei es ausdrücklich, sei es stillschweigend, zur Voraussetzung nimmt und durch eine Aenderung dieser Sachlage die übernommene Verpflichtung eine wesentlich drückendere werden würde".7 Feltétlen elismerendő kivétel a „pacta sunl servanda'* alól a nemzetközi önsegély, amely az állam alapjogaiból származik és mely ennélfogva ily esetben nem szül nemzetközi jogellenes cselekményt. A Cour permanente de justice Internationale I. sz. ordonnenca a versaillesi béke 43ő. §. alapján megindult francia-svájci jogvitában nagyon is megnyirbálja a clausula rebus sic stantibus érvényesülési lehetőségeit, midőn kimondja, hogy a fenti cikkben kijelentettek a szerződő államok és a terhelt Franciaország részéről a jogosított Svájcnak hozzájárulása nélkül csak óhajnak és nem jogszabálynak tekintendők. Svájc azonban, mint tudjuk, a 43ő. cikknek ellenszegült. A versaillesi békét aláiró hatalmak azonban mégis kitartottak álláspontjuk mellett és igy a „clausula rebus sic. stantibus" érvényesülése a két érdekelt hatalom között létrejött megegyezés folytán, nemzetközi igazságszolgáltatás útjára terelődött. Valóban azt kell tehát mondanunk, hogy a most kifejlett feltélelek mellett, különösen a nemzetközi igazságszolgáltatásnak a kérdésbe való bevonása olyan nyomós biztosíték, hogy ily módon a clausula rebus sic stantibusnak a szerződés creálta állami souverainitás korlátozásokra történő megszüntető hatását elfogadhatjuk. Természe7 Pleischmunn—Liszi: Das Völkcrrcchl. Berlin 1925. 1. 2G5.