Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az Állandó Nemzetközi Törvényszék 12-16. sz. itélete a hatáskör szemponjából

66 sziléziai német kisebbségi iskolák kérdésében felmerült. Perjogi elvi szempontból nézve azért bír jelentőséggel ez az ítélet, mert itt a bíróság nem választja szét, külön Ítéletben a hatásköri és az érdemi kérdést, hanem együtt, egy Ítéletben döníi el mindkettőt, megállapítja hatáskörét és érdemben Németország javára dönt. Kimondja, hogy a Felsősziléziára vonatkozó 1922. május 15-iki Német-Lengyel Egyezmény minden állampolgárnak megadja a jogot, hogy lelkiismerete szerint és szemelves felelőssége mellett kijelenthesse, hogy faj, nyelv, vagy vallás szerinti kisebbséghez tartozik-e és megválaszthassa tanítványának vagy gyermekének oktatási nyelvét és hogy e tekintetben semmiféle hatósági beavatkozásnak nincs helye. Huber, Nyhotin, Neguleseo es Schüeking különvéleményt adtak. A jogvita a két állam közt a kisebbségek védelme tárgyában létrejött genfi Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében keletkezett. 1926-ban a lengyel hatóságok közigazgatási vizsgálatot rendeltek el annak megállapítása végett, hogy a gyermekek beíratása a német nemzetiségi iskolákba az Egyezménynek megfelelően történik-e. E vizsgálat eredménye ként 7114 beíratást hatálytalanítottak és az 1926—27. iskolai évre ezeket a tanulókat kizárták az iskolából. Ezenfelül a szülőket pénzbírsággal sújtották. Erre a Deutscher Volksbund für Polniseh Oberschlesien a kisebbségi egyezmény értelmében felállított katowicei Kisebbségi Hivatalhoz fordult panasszal, amelyik azt az ugyancsak a genfi Egyezményben szervezett Vegyes Bizottság elnökéhez tette át. Az elnök véleményében helyteleníti a lengyel hatóságok eljárását, amely szerinte nem volt törvényes. A felsősziléziai vajda nem fogadta el az elnök véleményét, mire a Deutscher Volksbund a Népszövetség Tanácsához fordult. Ez utóbbi több ülésen tárgyalta az ügyet s határozatot is hozott, melyben felhívtá a lengyel kormányt, hogy ne engedje tovább garázdálkodni helyi hatóságait.* Végül is a német kormány a Genfi Egyezmény vonatkozó részeinek magyarázata végett a hágai Courhoz fordult és 1928. jan. 2-án beadott keresetében azt kérte, mondja ki a bíróság, „hogy az 1922. május 15-i Német-Lengyel Egyezmény 74., 106.. és 131. cikkei korlátlan szabadságot biztosítanak az egyénnek a tekintetben, hogy lelkiismerete szerint és saját felelősségére állapítsa meg, hogy faj, vallás, vagy nyelv szerinti kisebbséghez . tartozik-e és az oktatás nyelvét, valamint a megfelelő iskolát * ... signale a l'attention du Gouvernemérij Polonais I'in térét Iont spécial qui s'aüache á ce que ce dernier n'instiste pás sur les mesures prises pas ses autorités locales..."