Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

7 díjpénztár közötti viszony magánjellegű viszonynak minősíthető-e? De felesleges ezen viszonynak jogi jellegét vizsgálni, mert jelen esetben nincs szó a 250. szakaszban szabályozott intézkedésről. Még ha fel is tesszük, hogy a magyarkanizsai városi tanács felperes nyugdíját kisebb összegben határozta meg, mint amelyre felperesnek joga lett volna ezen város nyugdíjpénztár-szabályrendelete alapján, — ez a tény még akkor sem volna sem lefoglalás, sem felszámolás, hanem az adminisztráció részéről történt be nem váltása egy tisztviselővel szemben vállalt kötelezettségnek. Még csak nem is lehet követelni, hogy ilyesféle kötelezettség nem teljesítése burkolt lefoglalási vagy felszámolási intézkedés gyanánt értelmeztessék, mert a lefoglalásnak, felszámolásnak és hasonló, a fenti szakaszban felsorolt intézkedéseknek előfeltétele a tulajdonjognak, vagy legalább is a rendelkezési jognak fennállása. Kétségtelen viszont, hogy a jelen esetben alkalmazandó szabályszerű intézkedések a Magyarkanizsa városa által 1914. július 29-én 154. szám alatt kibocsátott nyugdíjpénztár-szabályrendeletben foglaltatnak, mely szabályrendelet az 1912. évi VIII. magyar törvénycikk 58. szakasza alapján hozatott. Ezen szabályrendelet 23. §-a szerint pedig a pénztár tulajdonát képező összeg nem a nyugdíjpénztár tagjainak, hanem a községnek tulajdona, ennélfogva az inkriminált határozat semmiféle olyan jogot nem vett el felperestől, melyet a nyugdíjpénztárba befizetett összegek iránt támaszthatott volna. A tárgyalások folyamán felperes még hivatkozott a Trianoni Szerződés 240. szakaszára, melynek értelmében az a fél, aki kárt szenvedett valamely illetékes Bíróság által hozott olyan ügy fölötti ítélet folytán, mely ügy iránt a III., IV., V. vagy VII. rész intézkedik, kártérítésre jogosult, ha ezen Ítélet nem felel meg az említett részek intézkedéseinek. Azonban ha nem is kutatjuk, vájjon nem kell-e elutasítani ezt a hivatkozást, az Eljárási Szabályzat 21. szakasza értelmében, mely tiltja a konklúzióknak oly megváltoztatását, mely az ügy természetét is megváltoztatja, — még akkor is meg kell jegyeznünk, hogy a városi hatóságoknak azon határozata, amelylyel felperes nyugdíjaztatott, nem bir a 240. szakaszban említett ilélet jellegével s ezen határozat nem tekinthető egy, a felek közötti nézeteltérésben harmadik személy által hozott Ítéletnek, hanem éppen ellenkezőleg, ezen határozat éppen az egyik fél ténye, melynek következtében az ellenfél adott esetben bíróság előtt keresetei indíthatna; és ezenkívül meg kell állapítani, hogy az idézett szabályrendelet 73. szakasza alapján felperesnek módjában volt akár a rendes, akár közigazgatási bíróságokhoz for-