Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9. szám - A HATÁSKÖR MEGÁLLAPÍTÁSA

100 A nemzeti bíróságok előtt gyakran előfordul a hatásköri kifogás, de az a kérdés fel sem merülhet, hogy a hirónak van-e joga a hatáskör kérdéséhen dönteni. Érdekes viszont, hogy még fííVíer9 és Bonfils10 tagadták az arhiterek hatáskörmegállapító jogát. Szerintük a döntőbirák kötelesek megbízóikhoz fordulni utasításért, ha kétség merül fel az iránt, vájjon valamilyen ügyben bírna k-e hatáskörrel. Ez azonban teljesen téves felfogása az arbilragenak.11 Ha a döntőbirák minden esetben — amikor a hatáskör tekintetében kétség merül fel — megbízottjukhoz fordulnának, akkor ez az eljárásuk ujabb diplomáeiai lépéseket tenne szükségessé, ujabb érintkezést a felek között, amit a döntőbírósági szerződéssel éppen ki akartak zárni, a döntőbirák pedig elvesztenék függetlenségük* t. A döntőbirák függetlensége viszont a döntőbírói Ítéletek megbízhatóságának, tekintélyének alapfeltétele, a döntőbíráskodás lényeges kelléke. Elv az, ami már a római jogban elismert tétel volt, t. i., hogy a per bírája a kifogások bírája is. ,,Die Kompetenzfrage wurde stets vor der Litiskontestation ím Verfahren in jure dureh den árigegangenen magistratus selbst geprüft und definitio ériedig!-."12 S ha ezt az ehet a nemzeti bíráskodásban elfogadjuk még inkái)!) el kell fogadnunk a nemzetközi bíráskodásban. Minden nemzetközi hatóság, bíróság jogosult saját hatáskörét megállapítani. Ezt az elvet fogadta el az Institut de droit international már 1875-ben.13 Ha a nemzeti bíró leszállítja hatáskörét, ezzel az ügyet egy másik bíróhoz utalja — a nemzetközi döntőbíró nem teheti ezt: Ha leszállítja hatáskörét, akkor az ügynek nincs birája.14 A hatáskört leszállító határozat nem helyezi át a bíráskodást máshová, hanem megállítja azt. A nemzetközi bíráskodásban a hatáskör leszállítása majdnem egyet jelent a kereset éluta9 Rivier: Principes de droit des gens. 11/174. 10 „Les pouvoirs des arbitres sont déterminés par le compromis qui les a investit. Un mandataire ne saurait fixer lui — mérne la portée et l'étendue de son mandat. Si des doutes se produisent, les arbitres doivent en rél'érer a leürs niandants et leur demander une fixation plus netté et plus précise de l'objet du compromis." Bonfils — Fauchille, Manuel de droit international. 11 „Der Schiedsrichter ist nicht Mandatar sondern Richter." Lammasch die Rechtskraft int. Schiedssprüche, 68. old. 12 Bülow. Die Lehre von den Prozesseinreden, 1868. 85. old. ,:' Projet <lc Reglement pouf la procédure arbitrale internationale, art. 14. §. 4. „Dans le cas ou le doute sur la compétence dépend de l'interprétation d'une clause du compromis les parties sont censées avoir donné aux arbitres la faculté de trancher la question sauf clause contraire" (La Haye, 1875.) Annuaire de l'Institut, I. 130.). 14 „Le juge interné, en se déclarant innicompétent, ne fait que se des;-aissir au profit d'un autre juge, le juge international, en faisant neme déclaration ne renvoie pas devant un aulre juge (Mérignhac, Arbitrage international. 255. old.)