Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 10. szám - Nemzetközi jog a magyar biroságok joggyakorlatában

62 azonban még a modern kiadatási szerződések sem tartalmaznak, — mint ezt nálunk az 1925:V. t.-c.be foglalt magyar vonatkozású kiadatási szerződés igazolja, — a gyakorlatban felmerülő minden kérdésre útmutatást, a gyakorlatnak az egyes részletkérdések megvilágításánál ott is szerepe van, ahol a főkérdéseket nemzetközi szerződések tisztázzák. Nyilvánvaló tehát, hogy a kiadatási jog gyakorlata szempontjából a birói megitélésnek tág tere nyílik, különösen ott, ahol — mint az a fenti kimutatásból megállapítható, — a kiadatási szerződések legnagyobb része régi, elavult viszonyok figyelembevételével készült és azok a háború befejeztével felvetődött kérdésekre egyáltalán nincsenek figyelemmel. így érthető, hogy az Angol Annual Digesta részére gyűjtött és a kiadatásra vonatkozó magyar birói határozatok 80%-át vette át, mint a nemzetközi joggyakorlat szempontjából érdekes eseteket. Csak az a kár, hogy a mi büntetőeljárási jogunk legfőbb bíróságainknak nem ad alkalmat a kiadatási jogi kérdésekben való állástfoglalásra. A kiadatási eljárásra való jogosultság szempontjából három rendszer különböztethető meg. (Ld. Fauchille: Traité de Droit International Public. 8. kiad. T. L, 1036. 1.) Az egyik a francia rendszer, amely a kiadatási kérdésnek par excellence politikai jellegére való tekintettel annak elintézéséből a jogi kérdések elbírálására hivatott birói szerveket teljesen kizárja. Itt az egész eljárás közigazgatási szervekre van bízva. A másik rendszer ennek épen megfordítottja. Ez az angol rendszer. Ez a rendszer viszont szem elől téveszti azt, hogy a cselekmény birói megítélése és körülményeinek tisztázása nem a menedéket adó, hanem a kiadatást kérő államok birói hatóságainak feladata. A kiadatási eljárás ezen rendszer mellett elsősorban a birói szervek hatáskörébe tartozik, ezek azonban nemcsak a kiadatási kérelem alapjául szolgáló cselekmény természetét, hanem annak tényleges valóságát is perrendszerű vizsgálat tárgyává teszik. Az ebben a kérdésben való döntés ellen pedig szabályszerű birói fellebbviteli eljárásnak van helye. A harmadik, — Fauchille szerint is leghelyesebb, — az a belga-holland rendszer, amelyet a mi jogrendünk is elfogadott. Itt a bíróság a politikai hatóságnak csak avis consultatif-val szolgál abban a kérdésben, hogy a_ kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűncselekmény a kiadatást kérő fél részéről valószínűsítve van-e és hogy ez a cselekmény lehet-e kiadatásnak jogalapja. Magának a kiadatás tényének elhatározása azonban a legfőbb politikai hatóság, nálunk az igazságügyminiszternek hatáskörébe tartozik. Minthogy azonban ez a rendszer a vélemény nyilvánítást a jogi kérdéseknek fennforgására vonatkozólag és a kiadatás jogosultsága kérdésében is nem a legfőbb, hanem az elsőfokú bíróságok hatáskörébe utalja, és az eljárás egyszerűségének, illetve gyorsaságának biztosítása érdekében itt minden birói fellebbezés ki van zárva, — ez a rendszer a jogi kérdések, legfőbb eldöntésére hivatott legfőbb bíróságoknak nem ad alkalmat a megnyilatkozásra. 1. Mely állam joga szerint állapítandó meg a kiadatási kérelem jogossága? — Az első kérdés, amely a feldolgozott esetekben felvetődött (8. sz. Ítélet) az, hogy a kiadatási jogosultság mely államnak, a megkereső, vagy a megkeresett államnak joga szerint állapítandó-e meg. Amennyiben a kiadatási szerződések idevonatkozólag megfelelő irányelveket nem állapítanak meg, úgy a nemzetközi jog és gyakorlat általános elvei alkalmazandók. Eszerint a kiadatás feltétele, hogy a kérdéses cselekmény a megkereső állam rendje szerint legyen büntethető. Er azonban a minimális kellék. Ha ugyanis a kiadatást mint az állam büntetési jogának folyományát tekintjük, akkor ebből természetszerűleg következik, hogy az illető cselekménynek a megkeresett állam jogrendje szerint is büntetendőnek kell lennie. Sőt Fauchille szerint (id. m.) ez a következtetés még az emberi szabadság iránti köteles tiszteletből is folyik. Eszerint tehát a tettes nem adható ki, ha a cselekmény, tekintet nélkül a megkeresett állam jogára, a megkereső állam jogrendje szerint nem bűn-