Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 10. szám - Nemzetközi jog a magyar biroságok joggyakorlatában

, 58 Ép ezért fontos nemzetközi jogi szempontból is bíróságainknak állásfoglalása ebben a kérdésben és ezért került a jelen gyűjteménybe a 6. szám alatt közölt Ítélet is. Ez az ítélet, — amely a büntetőjogi Döntvénytárban (XVIII. 1926. 57.) már közlést nyert, — a tudományos fogalom-meghatározásokban is tapasztalható kétségeknek mellőzésével, az 1868:XLIV. t.-c. szellemének megfelelően a nyelvhasználatra helyezi a súlyt. Szemben a ma is uralkodó tudományos felfogással, a faji, történeti és vallási momentumok teljes félretolásával, a nemzetiség egyedüli ismérvéül a közös élő nyelű használatát jelöli meg. Ezen az alapon ez a birói Ítélet a zsidóság külön nemzetiségi mivoltát feltétlenül tagadásba veszi. Figyelemmel arra a körülményre is, hogy ez az ítélet nem általánosít, hanem csak a magyar földön élő és külön nemzeti nyelvükhöz hűtlenné vált zsidóságról állapítja meg a külön nemzetiségi jelleg hiányát, ez az ítélet nemcsak hazai jogi, hanem nemzetközi jogi szempontból is teljesen megáll. 6. A nemzeti kisebbségek (nemzetiségek) fogalmi meghatározásának kérdésében a belső állami jogszabályok irányadók. — A zsidóság Magyarországon nem nemzeti kisebbség. A m. kir. Kúria: A semmiségi panaszokat elutasítja. Az alsófokú bíróságok helyesen állapították meg, hogy vádlott a vád alapjául szolgáló cikkében Magyarország nem zsidó honpolgárait az ország zsidósága elleni gyűlöletre izgatta. . . A Btk. 172. §. 2. bekezdésére alapított vád szempontjából tehát, tekintettel arra, hogy ebben az esetben úgy a vád, mint a védelem szempontjából, valamint az alsófokú bíróságoknak e tekintetben nem ellentétes felfogása szerint nem lehet szó nemzetiségnek valamely más nemzetiség elleni izgatásáról, csupán az igényel bővebb megfontolást: vájjon a vádlott ama cikkével, mely miatt ellene vád emeltetett, valamely néposztályt avagy valamely hitfelekezetet izgatott-e gyűlöletre egy másik néposztály avagy hitfelekezet ellen. Miként fentebb kiemeltetett, ezúttal nem lévén vitás, hogy a zsidósággal szemben nemzetiség elleni izgatásról nem lehet szó, ezzel a kérdéssel a kir. Kúria bővebben nem foglalkozott, hanem csupán annak kijelentésére szorítkozik, hogy Magyarországban a zsidóságot azért nem lehet külön nemzetiségnek tekinteni, mert a különböző nemzetiségekhez tartozó honpolgárok egyenjogúságáról szóló 1868:XLIV. t.-c.-ból vont okszerű következtetés szerint külön nemzetiségek alatt az anyanyelvük azonosssága folytán együvé tartozó, ezen az alapon történeti múltra visszatekintő és az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat kell érteni. Már pedig a zsidóságnak külön anyanyelve nincs, hanem a zsidók mindenkoron az érdekkörükben élő nyelveket beszélik és anyanyelvük is ezek szerint igazodik. Magyarországon tehát jogászi szempontból külön zsidó nemzetiségről nem lehet beszélni ... (B. I. 393/1925.)