Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám

35 Esz. teljes szövegével kezükben számot vethettek a kötelezettség terjedelmével, melyet alá kellett imiok és tiltakoztak is, tekintve; hogy sem erkölcsileg, sem anyagilag nem szolidárisak a kommunistákkal, végső esetre kérték ezen szavak hozzá fűzését: ,,Magyarország nem megszállott; területein.'" A Szövetséges és Társult Hatalmak elfogadták az erkölcsi dessolidaritást, de kifejezetten fenntartottak anyagi felelősségének elvét és ezen szavak beillesztését nem engedélyezték. így a Bsz.-i tárgyalási iratokból is következik, hogy a béketárgyalások idejétől kezdve a többi Szövetséges és Társult Hatalommal együtt Cseh-Szlovákia követelte a kártérítést azon állampolgárai javára, akiket a Esz. neki ítélt és Magyarország kötelezte magát ezen károk megtérítésére vele szemben, mint a többi Szövetséges és Társult Hatalommal szemben. A Vegyes Döntőbíróság illetékessége tehát a jelen esetben kétségtelenül megáll. III. A Vdb. nem illetékes honossági kérdések elbírálására, amennyiben ezek önálló ügyekként terjesztetnek elé, mert ezen kérdéseket a Bsz. más részei szabályozzák, mint amelyekre vonatkozólag a Vdb. illetékessége fenn van tartva. A jelen esetben azonban ezen illetékességet az emiitett szakaszokban foglalt szöveg vizsgálata állapítja meg ós a magyar békedelegáció, valamint a Szövetséges konferencia között történt iratváltás vizsgálata, a Vdb. tehát felmentve érzi magát attól, hogy a felek többi előadásaira nyilatkozzék. Hága, 1925. október 27. (25. szám, Bee. VI. 362.) Ezen ítélet azért bír különös jelentőséggel, mert ennek indokolásában fejti ki részletesen a magyar—csehszlovák Vdb. az állampolgárságkérdésében elfoglalt álláspontját, kimondván, hogy Cseh-Szlovákia 1918 október 28 óta önálló állam, amely a szövetséges és társult hatalmak közé tartozik s melynek polgárai cseh-szlovák állampolgárok, akik a Bsz. 232. cikke alapján Magyarország ellem kártérítési követeléssel léphetnek fel a Vdb. előtt. Rendkívül nagyjelentőségű és teljesen téves a Vdb.-nak ezen állásfoglalása. Nagyjelentőségű azért, mert ezzel jogot nyertek a felvidéken lakó volt magyar, jelenleg cseh-szlovák állampolgárok arra, hogy kártérítési pert indítsanak a Vdb. előtt Magyarország ellen, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Tarthatatlan pedig azért, mert Csehszlovákiával szemben is csak 1921 július 26-án emelkedett jogerőre a Bsz., tehát csak ezen nappal váltak az elszakított területen lakó magyar állampolgárok cseh-szlovák honosakká. A Vdb. itt elfogadott mérvadóul egy nemzeti törvényt, az 1926 április 9-én kelt 236. számú cseh-szlovák törvényt, amely kimondotta, hogy a területén lakó polgárok 1918 október 28-ával cseh-szlovák honosokká váltak. Ezen törvény azonban ellenkezik egy nemzetközi egyezménnyel, a trianoni Bsz.-el, tehát nemzetközi viszonylatban nem bir jogi jelentőséggel. A békeszerződések csak Elzász-Lotharingiára nézve mondották ki visszaható erővel az állampolgárság-változást, ezt is csak az 1918 nov. 12-én kelt fegyverszüneti szerződés napjától. Az utódállamok ily természetű követeléseit a békekonferencia elutasította. Lengyelország és Németország között felmerült vitás ügyben a hágai állandó nemzetközi biróság 3 izben is kimondotta, hogy az állampolgárváltozásról nemzetközi jogilag 3*