Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A trianoni szerződés 232. cikk e) pontja (versaillesi szerződés 297. cikk e) pont) alá eső kártérítési ügyek. 1. r.

2tf éppen a Morand elnöklete alatt működő tanácstól alig érthető, mert az különben egészen szép. jogászilag indokolt ítéleteket szokott hozni. Talán az augol jog lebegett a szemük előtt, amely a legszélesebb körii találgatásra nyújt alkalmat az „autonómia voluntatis" terén. A Sale of Goods act 1893. 17. §. szerint ugyanis a dolog tulajdona csak a felek akarata által megszabott időipontban száll át a vevőre. Hogy a felek akaratát megállapíthassuk, vizsgálni kell a szerződés pontjait, a felek magatartását és a részletes körülményeket. Mindezt az angol törvény rendeli. Itt azonban a belga jog alkalmazandó. Ez pedig kifejezetten kimondja, hogy a vétel perfekt, ha a felek az áruban és árában megegyeztek. A code civil belge 1583. cikke igy szól: „La vente est parfaite entre parties et la propriété est acquise de droit á Vacheleur á l'égard du veudeur dés qu'on est convenu de la chose et du prix, quoique la cihose n'ait pas encore été livrée ni le prix payé". Az 1585. cikk pedig: „Lorsque dies marehandises ne sont pas' vendües en bloc, mais au poids, au compte ou á la mesure, la vente n'est point parfaite, en ce sens que les choses vendues sont aux risques du vendemjusqu' á ce qu'elles soient pesées, comptées ou mesurées; mais il'aciheteur peut en demander ou La délivranee, ou des domniages-intéréts s'il y a lieu, en cas dlnéxécution de l'engagement". F. Laurent,* „Prineipes de droit civil" eimü munkájában {XXIV. kötet, 137. oldalon) ezt írja: A vétel tárgya és jogi hatása az eladott dologtulajdonának átruházása. Mely időponttól kezdve és kinek a. szempontjából tekinthető a tulajdon átruházottnak? Erre a kérdésre a C. C. 1583. cikke adja meg a választ. (Lásd, fentebb.) Ez azon elv alkalmazása, amely már az 1138. cikkben is kifejezésre jut. A code civil rendszerében a tulajdon a szerződéskötés tényével átruháztatik, mégpedig nemcsak a felek között, hanem harmadik személyekre való tekintettel is. Ha az 1583. cikk csak a szerződő felekről beszél, ez azért van, mert a tövényhozó függőben kívánta tartani a kérdést, mig eldől, hogy az ingatlanok vételéhez szükséges átírást (transeription), amelyet a „brumaire" törvény rendelt el, érvényben marad-e?" . A belga code civil leghivatottabb magyarázója szerint tehát a vétel nemcsak a felek között perfekt a szerződés' kötésének tényével, hanem harmadik személyekkel szemben is. Az is kitűnik a szerző fejtegetéseiből, hogy „ . . . dans le systéme du code civil la propriété est transférée par le seul effet du comtrat ..." tehát „tradíció" nem szükséges. Az 1585. cikkre vonatkozólag, vagyis: ha suly, szám vagy mérték szerinti vételről van szó, Laurent idézett müvében a 139. oldalon a következőket olvassuk: „Bizonyos értelemben, a veszélyt illetőleg, a vétel ezen faja a consensussal nem perfekt. Ha az volna, aJkkcr a veszély a vevőt terhelné, holott itt ellenkezőleg, az eladó viseli a veszélyt. Vajjom ébiből arra lehet-e következtetni, hogy minden más' szempontból a vétel .perfekt? A törvény csiak részben felel erre a kérdési©, azt rendelvén, hogy a vevő követelheti a szí'llitást vagy kárának megtérítését. Ez azt bizonyítja, hogy a vétel létrejött, mert a szállítási kötelezettség a vételi szerződésből folyik. Tehát vételről van szó! Az 1585. cikk világostan mondja, íhogy a „veszély kivételével" a vétel létrejött . . . . . . Miért viseli általában az eladó a veszélyt? Ez az általános elvekből következik. Ahhoz, hogy a vevő viselje a veszélyt, szükséges, hogy a dolog meg legyen határozva (diéterminée), ha nincs meghatározva, ugy a veszély az eladót terheli. Fontos, hogy a dolog valóban meghatározatlan legyen. ( Cela suppose qu'il y a réellement indétermination de la * A Gand-i egyetem tanára. A munka a belga code civil magyarázata. Rendkívül alapos, nagyértékü mii.