Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám - A trianoni szerződés 232. cikk e) pontja (versaillesi szerződés 297. cikk e) pont) alá eső kártérítési ügyek. 1. r.

25 Vers. bsz. 297. L, Code civil bclge 1138., 1583., 1585., 2279., 1141. óitokéi. iNéimieit-ibeilga vdib. (dinök: Moriand) Grandjean-Hauzeuir E. a. Német álltam Reoueil, II/9. Felperes belga honos eladott 1914. augusztus 1-én a Bsz.-sel lengyel honossá vált vevőnek 40 bál gyapjút Bialystokba, egy másik, szintén lengyel honossá vált vevőnek pedig 1914. július 8-án 35 bál gyapjút Lodzba. Németországban a hadüzenet után mindkét küldeményt lefoglalták, eladták, árát nem fizették ki senkinek. A belga eladó beperelte a Vdbsg előtt a német államot a Vers. bsz. 297. e) pontja alapján és valorizált kártérítést kért. A német kormány azzal védekezett, hogy a belga Code civil szerint (1138., 1583. §.) az áru tulajdonjoga az adásvételi szerződés megkötésével átruháztatott a lengyel vevőre és így felperesként csak az léphet fel vele szemben, a belga honos eladó pedig nem. A felperes ezzel szemben azt vitatta, hogy egyedül ő léphet fel mint felperes, mert az 1583. szerint az eladó harmadik személyekkel szemben tulajdonos marad az ingók átadásáig, ingatlanoknál a bekebelezésig. A Vdbsg szerint bárhogy magyarázzuk is a Code civil belge idézett §§-ait, egybekötve a 2279. és 1141. ^-okkal, a jelen esetben az eladott áru tulajdonjoga nem ruháztatott át a vevőre. És pedig azért nem, mert az 1583. ós 1138. 'H-okban foglalt jogszabály nem abszolút, s háttérbe szorult a felek kifejezett ellenkező akarata előtt, mert az árut Prostken-be az eladó számlájára beraktározó vállalathoz irányították, mert ezen rendelkezés, amelyből az következik, hogy az árukat külföldi városba kellett szállítani az eladó költségére, a felek azon szándékát foglalja magában, hogy a vevő csak akkor köteles a vételárat megfizetni, ha az áru megérkezik a rendeltetési helyre és valóban átadatik a vevőnek, mert a felek ezen közös szándéka azon akaratukat is magában foglalja, hogy az eladott dolog tulajdonjogát csak azon pillanattól ruházzák át, amidőn az eladó megszűnt a veszélyt viselni. Tehát a belga eladó jogosult felperesként fellépni és követelhet kártérítést a 297. e) alapján. Ezért a Vdbsg kötelezi a német államot, hogy fizessen felperesnek 36,547.87 frankot, 5 százalék kamattal stb. Ehhez az Indofkoláshoz eok SBÓ fér. Ugy a nemzetközi, mint a nemzeti kereskedelmi és magánjogban nagy jelentősége van ugyan a felek akaratánaík, do azért ezt az autonómia elméletét nem lehet ad absurduim odáig vinni, hogy a feleik vélelmezett akarata előtt még a törvény világos rendelkezéseit is Ihláttéaibe szorítják. iKözeleibíbről vizsgálva a kérdést, azt látjuk, hogy itt a vd(b. ingoványos jogterületre tévedt s kénytelen volt rabulisztikával dolgozni, ami