Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2. szám

18 tött szerződés a Magyarország ós Románia közötti ellenségeskedések kezdetének időpontjával felbontottnak tekintendő. Alperes pergátló kifogást emelt, előadta, hogy már nem magyar állampolgár, hanem spanyol. Bemutatta az 1919 december 19-én kelt spanyol honosítási okiratot és a magyar kormány 1920 január 6-án kelt rendeletét, melyben saját kérelmére a magyar állam (polgárság) kötelékéből elbocsáttatott. A román felperes a trianoni bsz. 232., 234. és 239 b. cikkeire hivatkozott, amelyek szerint a vdb. illetékes oly szerződésekből eredő jogviták elbirálására, amelyek ellenségek között köttettek a Bsz, hatálybalépte előtt. Az állampolgárság kérdésében felperes szerint elég ha az egyik fél az ellenségeskedések megkezdése és a Bsz. hatálybalópte közötti időben magyar állampolgár volt s nem szükséges, hogy magyar állampolgárságát a Bsz. hatálybaléptéig megtartotta. Alperes 1903 dec 17-től 1920 jan. 9-ig magyar állampolgár volt, tehát még ha a Bsz. szerint 1921 július 26-án el is vesztette volna magyar állampolgárságát, a vdb. mégis illetékes ezen perben. A vdb. azonban felperes összes érveit elvetette, illetéktelennek mondta ki magát és felperest költségben marasztalta. Az indokolás szerint állandó joggyakorlat (jurisprudence con stante) hogy a vdb. illetékessége szempontjából a felek azon állampolgársága döntő, amellyel a Bsz. hatálybalépte időpontjában birtak. A vdb. nem hivatott arra, hogy a magyar állam kötelékéből történt elbocsátást hatálytalannak mondja ki s megállapítsa, hogy alperes ezen per céljaira magyar állampolgárnak tekintendő annak dacára, hogy öt a magyar kormány szuverenitása teljességében elbocsátotta az állam kötelékéből. A vdb. működése kivételes igazságszolgáltatás, illetékességét a Bsz. állapítja meg. E szerint az egyik félnek román, a másiknak magyar honosnak kell lenni. Sternberg pedig 1920 jan. 9-én elbocsáttatott a magyar állam kötelékéből. Az elbocsátás érvénye meg nem támadtatott, tehát alperes ezen naptól kezdve nem magyar állampolgár, így a vdb. nem illetékes ezen perben. Ezen ítélet két szempontból érdekes és elvi jelentőségű. Egyrészt azért, mert kimondja azon elvet, hogy az állampolgárság-változás tekintetében a mérvadó időpont a Bsz. hatálybalépte (Trianon, 1921. VII/26.). Másrészt pedig, mert megállapítja, hogy az ellenséges, különböző állam polgárságnak a Bsz. 239. b/2. szerinti illetékesság szempontjából ezen napon kell fennforog ni s nem elég, ha a felek a szerződés (megkötéseikor, vagy később, az ellenségeskedések megkezdése után, ellenséges állampolgárok voltak, azonban még a Bsz. hatálybalépte előtt az egyik fél állampolgársága változott. A honosság és a hatáskör kérdését, amely itt, ezen ítéletben felvetődött, a Bsz. 239. b/2. cikkével kapcsolatban részletesen tárgyalja a Magyar