Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)
1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus
ifi Munkátúgyi 8t9mt§ raj teljes klpuatlitásával. • bosszúálló vállalkozások végtelen láncolatára vezetett, Inkább kivételét lehetett az az esel. midőn a két harcban állott ra| megfogyatkozva, úgy biztosttolta iétél harmadik lámadókkal szemben, hogy békét kötöttek, tőt eggyé is olvadtak A rajon belül pedig a harcraképet, tel|et erejű férfiak uralma feltétlen voll, ezek rabszolgamunkára szorították a nőket, gyermekeket, kipusztították az öregeket. A harcos férfiak közölt is elég hamar akadhatott egy-egy különösen erős, bátor, ravasi, eröszakot ember, aki az idegenekkel való harcban és a vadászvállalkozásokban az övéinek legfőbb reménységét képezte, de azután szinte korlátlanul rendelkezelt minden felett, ami a raj hatalmába került, lett légv?n az fegyver, elejtett vad, élő állat, vagy akár ember is. Persze az ilyen főnök rendelkezési joga sem volt tulajdonnak[tekinthetŐ, mert hiszen csak addig tartott, ameddig az ember túlereje, inkább a későbbi fejedelmek által igénybevett állami főtulajdonra emlékeztethetett. Még talán közelebb állottak a magántulajdonhoz azok az eszközök, fegyverek, piperetárgyak, tehát más kezdetleges ipari készítmények, amelyeket az egyesek részint rendkívül lassú munkával előállítottak, részint másoktól cseréltek vagy zsákmányoltak, és amelyeket sokszor még velük is temettek el. Semmi esetre sem képezhettek magántulajdont a több családtörzs befogadására azánt nagyobb építmények, még kevésbé az a föld, amelyen közös portyázásokban keresték mindnyájuk élelmét. Az őskommunizmusnak eddig futólag vázolt vonásai megmaradtak akkor is, mikor az emberek a puszta gyűjtés, zsákmányolás helyett már termelést, növény- és állattenyésztést is folytattak. Ez a foglalkozás-változás az eddiginél szorosabb viszonyba hozta az embert a földhöz, amely most már nem csupán az általa szükségeit élelmi és ruházati anyagok puszta lelőhelye, hanem a termelés fontos közege és eszköze is volt. A termelés egyéb eszközei is megsokasodtak, amíg eddig csupán a vadászásnál használt fegyverek, talán itt-ott végtelenül kezdetleges vízijárművek, azután egyes durva kikészítő szerszámok, képezték az egész termelő >tőkét', a legkeztlegesebb földmivelés és*állattenyésztés bevezetése után már különféle földmegmunkáló szerszámok, termékfeldolgozó eszközök, különösen pedig élő állatok léptek az emberek tőke vagyonába. A gazdagabbá lelt termelésnek megfelelően, megsokasodtak az emberek használati és fogyasztási javai, készletei is. Azonban mindezekhez az embereknek nem annyira egyenként mint csoporttag minőségükben volt közük. A használati tárgyakat még bizonyos állandósággal igénybe vehette az egyes, már készleteinek félrerakására nem gondolhatott, ha egyszer a nemzetségebelieknek azokra szüksége volt, átengedésüket nem is igen köthette , feltételekhez. Az asszonyok a nemzetség száliásterületének közelében Uulón-külön művelhették földecskéiket, de már itt is nagyon gyakori volt egymás kisegítése munkával és anyaggal. Végül az állatállomány és az annak legeltetésére szolgáló földterület feltétlenül közős volt, a nemzetség számára. Mindezt a kezdetleges földmivelés és állattenyésztés állapotában ' maradt népek intézményei, de az ezen állapotból már kiemelkedettek némely szokásai és hagyományai is mutatják- A tulajdonhoz hasonló szoros és végleges viszony még a nemzetség számára is csak az állatállományra nézve fejlődhetett ki, már a földre nézve míg a nemzetség is csak bizonyos állandóbb használatot igényelhetett, amelyet azonban önként feladott, midőn valamely terület füvének Itlegelése, növénytermesztése hasz-