Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

nált földiének elgazosodása után tovább költözött. Ai egyes nemzetség­tagnak kézi szerszámaiktól eltekintve, alig lehettek birtokában termelő eszközök­Az ősi mezőgazdálkodó társadalmak kommunizmusa azonban épp olyan patriarchális, vagyis inkább szűkkeblűén kizárólagos és zsarnoki Jellegű volt, mint az ős vadájzrajoké. Minden mindenkié volt, — de csak nemzet­ségen beiül. Más nemzetségbeliek legfeljebb a vendégjog, vagy az igen kapzsi alkudozásokkal folytatott csere révén részesülhettek a nemzetség által elfoglalt föld haszonvételeiben és termékeiben, az ilyen idegeneknek nemcsak a nemzetségi jószágtól való elverése, hanem megtámadása és kifosztása is érdemszámba ment. A mindenki vagyonát a nemzetségen belül is csak úgy és annyiban használhatta bárki, amennyiben ezt az élet és vagyon felett korlátlanul rendelkező főnök megengedte, illetőleg elren­delte. Ezt a zsarnoki hatalmat éppen csak a nemzetség némely fontos ügyeiben összehívott tanácskozások enyhítették. Azonban amily mértékben a tökéletesebb munka a legelemibb szükségletek biztosításán felül még bizonyos nagyobb életkényelmeket engedett meg, ugyanabban a mértékben fejlődtek ki az egyenlőtlenségek ezekben a még mindig kommunista tár­sadalmakban. A főnök mindent igénybe vehetett a nemzetség bármely tagjától, amit szeme szája megkívánt, ő volt akkor az állam. A teljeserejű férfiak, az egyes már lassan kifejlődő szűkebb családok fejei még szintén kivehették részüket a {óból, az asszonyok, gyermekek élete a legnagyobb függésben telt él, az öregek is alighanem örülhettek, hogy élni hagyják őket- hs már kialakult a legyőzött nemzetségek életben hagyott tagjaiból a rabszolga­osztály, amelynek tagjai számára semmiféle jogot el nem ismertek, sőt élni is csak addig hagyták őket, ameddig munkaerejük révén az állatállomány módjára kihasználhatták. Az őskommunizmusnak ez az alakja tovább módosult, midőn a há­borús bonyodalmak több nemzetség szorosabb szövetkezését tette szük­ségessé. Ekkor már az egyes nemzetségek külön vagyona a nagyobb törzsek, népek összvagyonában külön szerepelt, a nemzetségfő a nép tanácsában nemcsak egy embercsoportot, hanem egy vagyontömeget is képviselt, félig birtokos, félig bizalmi férfiú jellege lehetett. Majd mikor a lakóhely gyakoribb változtatása is megszűnt, a nemzetségi kommunizmus átalakult községi kommunizmussá, amelyen belül a szűkebb családok szo­rosabb közösségeket képeztek. A községi kommunizmus intézményeinek tanulmányozására már sok módunk van, mert erre a ma vezető népek történelmi emlékei, légi tör­vényei, sőt még élő intézményei is elég támpontot nyújtanak. Eszerint a viszonyok nyomása folytán egy helyen megtelepedett, gyakran, bárha nem éppen mindig közös származású emberek a fentartásukhoz szüksége­földet közösen vették birtokba. A legelőket, erdőket közösen használták, olykor a szántóföldeket is közösen mívelték. Azonban a? dllatok már hamar az egyes családok külön tulajdonaivá lettek, úgyszintén a lakóházak a hozzájuk tartozott udvarokkal. A szántóföld közös mivelése is hamarosan helyt adott a csaiádonkénti külön mívelésnek. A közös határt annyi telekre osztották, vagyis inkább már olyan terjedelemben szabták meg. hogy minden családnak jusson egy munkaerejének foglalkoztatásához és meg­élésének biztosításához elégséges terület, hogy ezek a területek lehetfles

Next

/
Oldalképek
Tartalom