Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle 113 Ezekkel kapcsolatosan érinteni akarom a munkaközvetítés kérdését is. (Halljuk I Halljuk! balfelől.) Itt csak az a kérdésem volna a t. miniszter úrhoz, hogy, ha lehetséges, kissé gyorsabban léptesse életbe azt a tervezetet, amelynek létesítésével az előmunkálatokban régen foglalkoznak, amelyre vonatkozólag a törvény az 1916. év elején megalkottatott és amelyre feltétlenül szükség van. Szükség van különösen arra, hogy az ne későn lépjen életbe. Hiszen egy szerv, amely beállíttatik bizonyos munkába, nem éri el azonnal a funkció maximumát, (Ugy van! balfelől.) tehát annak a szervnek időt kell engedni, hogy a terrénumot tanulmányozza, hogy magát tájékoztassa, hogy mintegy kísérleteket tegyen, hogy néha még hibákat is elkövessen és ezen a réven tanulmányozzon. Ha tehát nagyon kitoljuk annak létesítését, attól kell tartani, hogy a munkaközvetítés éppen abban az időpontban, amikor reá nagy szükség lesz, még nem fogja teljesíthetni a kívánt szolgálatokat. A panaszbizottságokkal, amelyekről az előbb szólottam, kapcsolatba hozhatom azt^ a kérdést is, hogy helyes korlátok között és helyes irányban vezérelve, arról is kell gondoskodni, hogy a munkásosztály lehetőleg szervezetek útján érvényesülhessen. Vannak nálunk még igen jelentékeny termelési ágak, ahol a munkások egyáltalán nincsenek szervezve, sőt ez a szervezés megakadályoztatik, ami helyes szociálpolitikai belátás szempontból vizsgálva, inkább elítélhető, mert itt is azt a félelmet, amely azelőtt a szervezetekkel szemben fennállott, azt hiszem, megcáfolták a tapasztalatok. Ha voltak hibák, ezek is kiküszöbölhetők, ezeket vagy a helytelen felfogás, vagy talán éppen a velük szemben követett helytelen bánásmód okozta, ellenben a társadalom szempontjából is sokkal helyesebb és sokkal kívánatosabb, ha azok a szervezetek megalakulnak. Ezeknek a szervezeteknek vezetői belátásos emberek; tudjuk hogy a külföldi szakszervezetek élén kiváló szakemberek állanak, akik a dolgokat tökéletesen ismerik. Attól tehát nem kell félni. Nem mondom, hogy ennek okvetlenül a legrövidebb időn belül be kell következnie, de nem volna helyes akadályokat gördíteni ott, ahol különösen szükség mutatkozik és ahol a szervezet hiánya az intézmény létérdekeinek kielégítését nagyon akadályozza. Ez az elv egyáltalában már a panaszbizottságban is némileg érvényre jut és a békéltető-bizottságok is ennek a törekvésnek felelnek meg. Szem előtt kell tartanunk, hogy a munkásügy terén a legtökéletesebb rendszer az, amelyet mi legjobban~alkotmányos rendszernek nevezhetünk. T. i. az az alkotmányos rendszer, amely teljesen a jogok és érdekek méltánylásán alapszik és amely az érdekelt feleknek közreműködése által biztosítja magát. Szóval azt értem konstitucionális rendszer alatt hogy e fontos kérdések elintézése a munkások hozzájárulásával történjék. Ma ettől a rendszertől meglehetősen távol vagyunk. A németek hatalmas lépést tettek efelé a hazafiúi segédszolgálat törvényével kapcsolatban, amelyet a munkáskörök, bár súlyos terheket ró az osztályra, mégis nagy örömmel fogadtak, mert itt megadatik a kellő biztosíték arra, hogy ez az alkotmányos rendszer lehetőleg érvényre jusson. (Helyeslés.) Már most rátérek röviden azokra a kérdésekre, amelyek a népességi politikával függenek össze. T. i. azok a felszólalások, amelyek itt történtek és amelyek azt hiszem mindenkire mély benyomást tettek, egyetértenek abban, hogy minden téren arról kell gondoskodnunk, hogy a magyar faj megerősíttessék és azokat a veszteségeket, amelyeket a háború okozott, mielőbb kiheverje. Hogy az anya- és csecsemőbiztosítás erre egyik leghatalmasabb tényező, az semmi kétséget nem szenved. (Helyeslés.) Mert a népességi politika terén kétféle törekvés érvényesülhet. Az a törekvés, amely erre bizonyos eszközök által, bizonyos beneficiumok által akar hatni, hogy t. i. a népesség szaporodjék, vagy arra akar hatni, hogy a létező ,népesség elsősorban megfelelő jq^tben, erkölcsi habitusban megerősíttessék. Én ennek az utóbbi intézménynek aaok előnyt éppen azért, mert az anya- és csecsemőbiztosításra rendkívüli súlyt fektetek. Ami a másik irányt illeti, jóformán végig a történelmen minden országban voltak erre vonatkozó kísérletek, ezek a mesterséges eszközök azonban nem értek el sikert. Több sikerrel járt a létező emberanyag kímélése. Egy hires német statisztikus fejtegetései szerint a létező intézményeket kell erősíteni és azok_erejét kell kihasználni. A gyermekkort nem szabad kihasználni, az aggkort pedig nem szabad megfosztani azt őt megillető nyugalomtól. Szükséges azonban, hogy a férfikor, amelyben a népesség a legnagyobb fizikai és erkölcsi erőt tudja kifejteni, telje-