Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)
1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról
114 sen kihasználtassék a nemzet érdekében. Azért én mindezeknek az intézkedéseknek nagy jelentőséget tulajdonítok. Egy angol statisztikus megjegyzései közt, amelyeket a halandóságra vonatkozólag tett, felemlíti, hogy Angliában a halandóság tekintetében a legkedvezőbb viszonyok az angol papok között vannak. Ezt azzal a három körülménnyel hozza összefüggésbe, hogy náluk megvan az erkölcsi alap, megvan az értelmiségi alap és harmadszor a nagyobb jólét is. Ez az a három tényező, amelylyel legtöbbet7 érhetünk el. Arra kell törekednünk, hogy a népesség jólétét emeljük, hogy erkölcsi állapotát, intelligenciáját fokozzuk. Tehát nem direkte kell a betegségre hatni, hanem indirekté, úgy, mint az orvos, aki nem a szimptomát, a lázat, gyógyítja, hanem azokat az okokat, amelyek a lázat előidézik. Nekünk is közvetett uton kell törekednünk, hogy az embernek erőt és egészséget adjunk és így azután maguktól fognak kifejlődni mindazok a jótékony eredmények, amelyek a népességi politika méhében máris mutatkoznak. Ebből következik az is, hogy a gyermek munkaerejét kímélni kell. A gyermekmunkára vonatkozólag már folytattunk itt vitát, amikor Hieronymi ,Kiroly ült a kereskedelmi kormányzat helyén és akkor is a kormánypárt is egyhangúlag elfogadta azt a propoziciót, hogy mielőbb törvényjavaslatot kell benyújtani a gyermekmunkára vonatkozólag. Ma már 1917-ben vagyunk és ezt a törvényjavaslatot még a magyar parlament nem látta, már pedig ez nemcsak erkölcsi szempontból, nemcsak a jövő nemzedékek szellemi fejlődése szempontjából, de a népességi politika szempontjából is nagy fontossággal bír, (Helyeslés balfelől.) mert az a szervezet, amely nagyon korán igénybe vétetik, életképességében nem lehet olyan erős és ennek következtében a súlyos munka elvégzése egyik tényezője annak, hogy nálunk az átlagos élettartam nagyon alacsony. Ezeket a megjegyzéseimet — mert tulajdonképen csak rövid megjegyzéseket akartam a törvényjavaslatra vonatkozólag tenni és álláspontomat indokolni — azzal egészítem ki, hogy annak a kormányzati ágnak, amelyre bízva van a munkásügy, rendkívüli, azt lehetne mondani, providenciális jelentősége van. Ilyen jelentősége van ezért, mert kétséget nem szenved, hogy abban a társadalomban, amely a háború után meg fog alakulni, megfelelő helyet kell biztosítani a munkának. Mi csak abban látjuk jövőnk biztosítékát, ha a munka tekintetében is fokozásokat érhetünk el; ha a munkának meg tudjuk adni azt a helyet a gazdasági életben, a társadalomban és a politikában is, amely ezt az elemet ma már a XX. században megillet. Mert nekünk munkatársadalomra van szükségünk, oly társadalomra, amelynek alapját a munka képezi. Ha mi ezt elérjük, akkor évtizedekre kihatólag biztosítottuk azt, hogy a nemzetnek nemcsak • gazdasági, hanem fizikai ereje is teljes mértékben gyarapodjék. (Helyeslés balfelől.) Ez az álláspont az, amelyet én a kérdéssel szemben elfoglalok s amelyet Örömmel látnék, ha a t. túloldal is magáévá tenne és intézményekben is kifejezésre juttatna. Egyébként pedig, annak ellenére, hogy itt ilyen üdvös intézkedések történnek a munkásbiztosítás terén, — amint az ellenzék nincs abban a helyzetben, úgy én sem vagyok, hogy magát a törvényjavaslatot általánosságban elfogadhatnám. Mert a törvényjavaslat oly intézkeséseket tartalmaz, amint bevezetőleg már jeleztem, amelyek rendkívül aggályosan bolygatják meg a hatósági szervezeteket s az alkotmányjog szempontjából oly veszedelmes kihatásuak lehetnek, hogy ezt az ország és a nemzet jogainak érdekében elfogadni nem lehet, és így en a törvényjavaslatot meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés balfelől.) Pető Sándor: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt kérdések rövid taglalására. Eszembe jut, hogy körülbelül tíz éve annak, amikor éppen a januári hónapban az 1907. évi XIX. t.-dkk vitája volt itt a házban napirenden. Akkor a koalíció volt kormányon és körülbelül ugyanazok voltak a felszólalók, mint akik most is beszéltek. Hallottuk akkor is az előadó urat, Földes t. képviselő urat és elsősorban Szterényi t. képviselőtársamat, aki akkor, mint szerző, képviselte ezt a javaslatot a ház előtt. En akkor a parlament azon kis csoportjához tartoztam, amely a koalícióval szemben állott és amely akkor azon a törvényjavaslaton módosítani akart. Örömmel állapítom meg, hogy két felszólaló t. képviselőtársam, Szterényi és Földes képviselő urak ma ugyanazt az álláspontot foglalják el fontos kérdésekben, amelyről mi egynéhányan akkor azt a törvényjavaslatot ostromoltuk. Mi tudniillik már akkor kértük, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek is bevonassanak a törvény körébe. Ezt akkor a kormány részéről való fel-