Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle dését, fürdőre küldését is felvette a maga körébe, ami természetszerűleg súlyos differenciákat okoz. Én nem menthetem fel a pénztárakat az adminisztratív költségek tekintetében beállott túlzások miatt sem, melyek messze túlmentek azon a határon, amelyet mi akkor, midőn a törvényt terveztük, midőn a biztosítottak száma alapján ezt megcsináltuk, számításba vettünk. Arra mi nem is gondoltunk, hogy valaha olyan súlyos adminisztratív költségek állhassanak ott elő, mint aminőkkel a pénztár ma dolgozik. Igaz viszont, — hogy objektív maradjak — egy hibát e tekintetben maga az akkori törvényhozás követett el, midőn az eredeti tőrvényjavaslaton egy sarkalatos változtatást tett. Az eredeti javaslat ugyanis egy egységes munkásbiztosítást: betegsegélyezést és balesetbizosítást egyaránt úgy tervezett, hogy az terjedjen ki minden alkalmazottra különbség nélkül. A törvényhozás bölcsesége. azonban akkor úgy döntött, hogy kettétagozta a biztosítást, minek következtében más a köre a betegsegélyezésnek,'más a balesetbiztosításnak, s ez viszont ismét súlyos megterhelésével jár a pénztárak adminisztrációjának. De okozta még a pénzügyi helyzet romlását a gyógyszerek árának abnormis alakulása is. Mert míg Ausztriában törvényileg van biztosítva a munkásbiztosító pénztárak részére a gyógyszerekből 33°/o engedmény, addig Magyarországon a munkásbiztosító pénztáraknak minden egyes engedmény felett alkudoznia kell; s minthogy itt óriási költségekről van szó, lévén 1,300.000 biztosított és családtag, önként érthető, hogy ez súlyos pénzügyi helyzetet teremt. Ezeket tartottam szükségesnek, t. ház, a múltra nézve elmondani, igazolandó a bekövetkezett eseményeket és megvilágítandó azt az örvendetes változást, mely az utóbbi időben a már említett körülmények következtében beállott, minek folytán ma a magyar munkásbiztosítás meglehetős konszolidált állapotban levőnek tekinthető és nyugodtan nézhet a jövő elé. (Helyeslés balfelől.) Már most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden rámutassak arra a helyzetre is, amely viszont a háború következtében támadt s amelynél fogva az a helyzet, melyben a törvényjavaslat, illetőleg az abban kívánt felhatalmazás eredetileg gyökerezett, alaposan megváltozott azáltal, hogy a legegészségesebb munkásosztálynak: a legfiatalabb férfimunkásságnak háborúba kellett vonulnia s ennek következtében a bevonulás folytán a pénztárak rizikója megnövekedett, mert hiszen kevésbé egészséges, szervezetileg gyengébb munkásosztálylyal van dolguk. A háborúokozta körülmény az is, hogy a tagok létszáma 405.000-rel csökkent, vagyis a biztosítottak száma 3r9%-kal kevesebb, mint a háború előtt volt. Van egy harmadik körülmény is, amely ezzel természetesen összefügg: a pénztárak bevételeinek óriási csökkenése. Egymaga ez a járulékcsökkenés lS'lö'/u, vagyis 9 és fél millió korona. És végül a női alkalmazottak nagy száma, amely a háború folytán előállt. Egyedül Budapesten 20.000-rel több a nők száma, mint volt a háború előtt. És míg 1914-ben a nők csak 18 8 százalékát képezték a férfitagok számának, ma már 347 százalékát képezik. Már pedig tudvalevő, t. ház, hogv a női szervezet betegségre inkább hajló és természetes körülmények folytán is olyan táppénzterhek állanak elő á pénztárra a női tagoknál, melyek a férfitagoknál nem léteznének. Most a női tagok ily felszaporodása kedvezőtlenül befolyásolja a helyzetet. Ezek, t. ház, azok a hatások, melyek a háborúban állottak elő. Ezekhez még csak egy körülményt bátorkodom felemlíteni: a magasabb bérrel bíróknak kiesését a biztosításból, amennyiben a biztosítási kötelezettség csak a napi 8 korona munkabérig terjed, tehát 2.400 korona fizetésig, ma pedig a munkások nagy kontingense magasabb fizetést kap s így kiesik a biztosításból. De mint az előadó úr is említette, a munkaadók bizonyos patriarchális módon segítenek ezen, a törvény megengedett kijátszásával, amennyiben a 8 koronán felüli többletet pótlék alakjában adják, úgy hogy még sem kell az illetőknek a pénztárból kilépniök.