Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

Munkásügyi Szemle 81 X Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról. A »Munkásügyi Szemle« januári füzetében már közöltük a kormány javaslatát a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916. évi IV. t.-c. kiegészítéséről. E javaslat 2. és 3. §§-ai vonatkoznak a munkásbiztosításra. E javaslatot ismét közöljük, hogy a képviselőházi vita egész anyaga e füzetben együtt legyen. 2. §. A minisztérium az 1907 : XIX. t.-cikken alapuló betegségi biztosításra vonatkozólag a biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló bérhatár, az önkéntes biztosítás feltételei, a járulékok és a tagsági igazolványi díjak behajtásának módja és beszolgáltatásának biztosítása, a pénztári közgyűlések, végül pedig a betegségi segélyek, úgyszintén az átlagos napibérek és napibérosztályok tekintetében rendelettel kivételes intézkedéseket tehet és evégből a törvénytől és a pénztári alapszabályoktól eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg. 3. §. A minisztérium a hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVIII. törvénycikknek, valamint a háború esetére szóló egyéb jogszabályoknak (1914 : L. t.-c, 1915 : XIII. t.-c , 1916 : VI. t.-c.) alapján személyes szolgálatot teljesítő egyéneknek betegségi és balesetbiztosítását rendelettel szabályozhatja. A törvényjavaslat indokolása szerint az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegségi és balesetbiztosításáról szóló 1907 : XIX. törvénycikknek régóta sürgetett reformja a háború és az ezáltal előidézett rendkívüli viszonyok tartama alatt nem vihető keresztül; és pedig nemcsak azért, mert a mai rendkívüli viszonyok megszűnte után kialakuló helyzet bizonytalan, de azért sem, mert a mai idők nem engedik meg azt, hogy a törvénynek maradandó módosításával, még ha az csupán törvénynovella alakjában történik is, azzal a nyugalommal és körültekintéssel foglalkozzunk, melyet a maradandónak szánt módosítás kétségkívül megkíván. De ha a törvénynek ily irányú módosításáról egyelőre le kell is mondanunk, nem zárkózhatunk el az elől, hogy azoknak az intézkedéseknek lehetőségére, melyeknek a szükségessége éppen a rendkívüli viszonyok következtében áll elő, a törvényi jogalapot meg ne teremtsük. Ennek a követelménynek felel meg a jelen szakaszban a minisztériumnak adott felhatalmazás, mellyel természetesen a minisztérium csak annyiban kíván élni, amennyiben a viszonyok ezt tényleg mellőzhetetlenné teszik, amennyiben továbbá a teendő intézkedések úgy a munkaadók, mint az alkalmazottak óhajtásával találkoznak s a biztosító intézmény pénzügyi helyzetét nem rontják. A háborús viszonyok parancsolta intézkedések szükségképen csakis ideiglenes jellegűek lehetnek, ezért látszik helyesebbnek az 1907: XIX. t.-c. novelláris módosítása helyett az itt követett eljárás, melynek még az az előnye is van, hogy az érvényben levő szabályok a háborús viszonyok mindenkori alakulásához képest bármikor módosíthatók. Az érvényben levő törvényi rendelkezéseknek ideiglenes módosítására felhatalmazást nyújtó ez a szakasz szorosan körülírja különben a tárgyat is, melyre a teendő intézkedések vonatkozhatnak. Nem terjedhetnek ki azok ugyanis másra, mint egyfelől úgy a kötelező, mint az önkéntes betegségi biztosítás alapjául szolgáló bérhatárnak, másfelől a törvény értelmében nyújtandó betegségi segélyek mérvének módosítására. Miután továbbá a háborús viszonyok következtében a pénztári közgyűlések meg nem tarthatók, azoknak a feladatoknak ellátására, melyeket a törvény a betegségi biztosítás járulékok és segélyek mérvével kapcsolatban az Országos Pénztár közgyűlésének hatáskörébe utal: nevezetesen az átlagos napibérek és napibérosztályok megállapítására. Végül pedig a biztosítottak körének és a betegségi segélyek mérvének módosulásával kapcsolatban a biztosító intézmény teherviselőképességének megfelelő biztosítására. A hadiszolgáltatásokról szóló 1912: LXVIII. t.-c. 7. és 8. §-a tartalmaz ugyan bizonyos intézkedéseket, az e törvény alapján személyes szolgálatra köte-