Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényhozásunk és a munkásbiztosítás

80 Munkásügyi Szemle az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-a alapján segélyre jogosító betegség, illetőleg szülés időpontját megelőző egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapig, vagy pedig két év tartama alatt összesen legalább tizenkét hónapig betegség esetére biztosítva volt, az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-ában felsorolt segélyeken felül, de e rendelet 7. §-ában felállított korlát figyelembe vételével igényelheti, hogy: a) a törvény 50. §-a első bekezdésének 3. pontjában megjelölt táppénz a betegség harmadik hetétől kezdve és legfeljebb a huszonhatodik hét lejártáig átlagos napibérének 60°/°-ában fizettessék; b) a törvény 50. §-a első bekezdése 4. pontjában megjelölt gyermekágyi segély a lebetegedés első napjától kezdve nyolc hétig, átlagos napibérének 75%-ában, ezentúl pedig hat hétig szoptatási segély átlagos napibérének 50°/0-ában fizettessék; c) a törvény 50. §-a első bekezdésének 5. pontja esetén a biztosított tag nem biztosított házastársának szülése alkalmával gyermekágyi segély fizettessék a lebetegedés első napjától kezdve hat hétig napi 75 fillér öszszegben. 9. §. A 2. §-ban, illetőleg az 1907. évi XIX. t.-c. 7. és 141. §-aiban megjelölt önként biztosítottaknak segélyezési igényjogosultsága a belépési nyilatkozat elfogadásának napjával kezdődő nyolc hét letelte után nyílik meg. Ezeknek tagsága két járulékfizetési határnap elmulasztása esetén megszűnik és újabb önkéntes tagságot csak az 1907. évi XIX. t.-c. 7. §-ában megállapított feltételek fenforgása esetén szerezhetnek. Az 1907. évi XIX. t.-c. 7. §-ának aj és kJ pontjaiban, úgyszintén 141. §-ának második bekezdésében megjelölt önkéntes tagok tagsága megszűnik, ha munkabérük az évi 4.800 K-t, illetőleg napi 16 K-t meghaladja. 10. §. Az a biztosításra kötelezett, aki e kötelezettségét megállapító foglalkozásából kilép, de főfoglalkozásában továbbra is alkalmazott marad, úgyszintén az, akinek biztosítási kötelezettsége a reá vonatkozó törvényes bérhatár meghaladása következtében megszűnt, orvosi vizsgálat és életkorra való tekintet nélkül továbbra is tagja maradhat a pénztárnak, ha erre irányuló szándékát a kötelező biztosítás megszűntétől számított négy héten belül a pénztárnál bejelenti és az addig esedékessé vált járulékokat befizeti. Az önkéntes továbbfizetés azonban a járulékok befizetése előtt bekövetkezett betegség, szülés vagy halál tekintetében segélyezési igényjogosultságot nem nyújt. Önkéntes továbbfizetés alapján biztosított tagsági jogot csak az a biztosításra kötelezett tag szerezhet, aki a kötelezettség megszűntét közvetlenül megelőző egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapig, vagy pedig két év tartama alatt összesen legalább tizenkét hónapig biztosításra kötelezett volt. E feltétel hiányában önkéntes továbbfizetés útján biztosított tag csak az lehet, aki az 1907. évi XIX. t.-c. 7. §-ában megállapított feltételeknek megfelel. Az önként továbbfizető tag nem maradhat a pénztár biztosított tagja, ha munkabére az é i 4-800 K-t, illetőleg napi 16 K-t meghaladja. Egyebekben az önként továbbfizető biztosítottak jogaira és tagságuk megszűnésére nézve az önkéntes tagokra megállapított szabályok nyernek alkalmazást. 11. §. Biztosítási kötelezettség alá nem eső egyéneknek ilyenekként bejelentése a segélyezési igényre jogalapot abban az esetben sem nyújt, ha a járulékok befizettettek. Legvégül még egyet: A kibocsátandó rendelet sikerének, miként minden szociálpolitikai intézkedés eredményességének mellőzhetlen feltétele az, amit kodifikálni nem lehet, de aminek a lelkekben kell élni. Ez: teljes jóhiszeműség és ügyszeretet az egész vonalon!