Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Az állam és a társadalom szerepe a rokkantügy terén

Munkásügyi Szemle 75 aki a nem vitás tényállás szerint az alperes üzeménél fennálló bányatársládának a tagja volt és aki vitatja, hogy öt a baleset alperes gondatlansága miatt érte, nincs elzárva attól, hogy az őt netalán megillető bérkövetelésének érvényesítése végett alperes ellen a bíróság előtt felléphessen, a kereset tehát, amiatt, mert felperes követelését a bányatársládánál még nem érvényesítette, el nem utasítható, ennélfogva az elsőbíróságot ítéletének megváltoztatása mellett az ügy érdemében újabb határozat hozatalára kellett utasítani. A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. A darabszámra dolgozó segéd elbocsátása a reábízott munka befejezése előtt. A budapesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa egy konkrét eset kapcsán kimondotta, hogy az ipartörvény 93. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az a segéd, aki darabszámra fizettetik - addig nem léphet ki, míg az átvett munkát be nem fejezte — nem következik az is, hogy a munkaadó az ily munkást a munka befejezte előtt előtt el nem bocsáthatná, mert a törvény kivételes intézkedéséről lévén szó — az csakis azzal szemben alkalmazható, akire a kivétel kifejezetten vonatkozik. A törvény ily értelmezése mellett szól a »legis ratio« is, mert a munkaadónak a munka sikeres befejezése végett érdekében állhat, hogv bizonyos meghatározott munkát ugyanaz a segéd fejezze be, aki azt megkezdte, míg ellenben a segéd részéről ily érdek nincs, amennyiben az, hogy a munka sikere, azáltal, hogy azt más fejezi be, esetleg veszélyeztetve van, a segédre nézve anyagilag közömbös. Ha tehát a darabszámra dolgozó segéd a reábízott munka befejezte előtt elbocsáttatik, ebből a segédre nézve a még el nem végzett munka utáni bér tekintetében igény nem származik. Az általános magánjogi szabályok szerint pedig erre a munkabérre azért nem tarthat számot, mert a segéd és munkaadó között azáltal, hogy a segéd darabszámra fizettetik, a szolgálati szerződés vállalkozási szerződéssé át nem alakul. A felperesnek a még el nem végzett munka után felszámított bérkövetelése a 2. alatti munkarend »Düntetések« című fejezetének utolsó két bekezdése alapján sem Ítélhető meg, mert az itt foglalt rendelkezések csakis arról intézkednek, hogy az önként kilépő vagy a felsorolt okokból felmondás nélkül elbocsátott darabszámra dolgozó munkás nem az elvégzett munka után megállapított akkorddíjra, hanem a kilépésig esedékes napszámra tarthat igényt, továbbá, hogy a megállapított akkorddíj csakis az esetre jár, ha, az elvégzett munkára való tekintettel, az a napszámnál kisebb lenne. Oly rendelkezést azonban, hogy darabszámra dolgozó segéd, a munkák befejezte előtt történt elbocsátása esetére, az el nem végzett munka után is díjazásban részesül, az idézett szabályok nem tartalmaznak. A vasárnapi munkaszünet az osztrák iparban a háború alatt. A háború kitöréséig Ausztriában az a rendelkezés volt érvényben, hogy mindazokban az üzemekben, ahol az üzem természete miatt a vasárnapi munka elkerülhetetlen, a vasárnap is dolgozó munkásoknak — ha a vasárnapi munka 3 óránál tovább tart — a legközelebbi vasárnapon, vagy pedig egy hétköznapon 24 órai munkaszünetet kell adni. Csak a cukorgyártás némely munkálatainál volt ez alól kivétel. Itt 6 órai vasárnapi munka után járt csak a 24 órai pótpihenö s csapatváltásnál ez is 18 órára volt csökkenthető. A háború kitörése után a vasárnapi munkaszünetet császári rendelettel felfüggesztették. Az »Arbeiterschutz < megállapítása szerint azonban a leglöbb ipari üzemben a háború alatt is betartották a vasárnapi munkaszünetet. Csak a hadsereg részére dolgozó üzemek egy része dolgoztatott vasárnap, ezek is rossz tapasztalatokat szereztek vele. Egy 1915. december 2S-án kiadott miniszteri rendelet egyébként a kereskedelmi üzletekre a vasárnapi munkaszünetet újra életbe léptette. Az élelmiszerkereskedelemre vonatkozólag a miniszter utasította a tartományi hatóságokat, hogy az érvényben levő rendelkezéseket vizsgálják felül s esetleg változtassák meg, amennyiben az az élelmiszerellátás céljából szükséges. Az üzletek esti hét órai zárása január 3-tól fogva ismét kötelező Bécsben. A helytartóság az üzletek zárására vonatkozólag is újra életbe léptette a törvényes rendelkezéseket, amelyeket a háború elején felfüggesztettek.