Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 3. szám - Hadi sérültek foglalkoztatása és a balesetvédelem

VII. évfolyam. Budapest, 1916. február 10. 3. szám. MONKÁSÜGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSÍTÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGLGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ iDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Falk Miksa-u. 5. Telefon 93-99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. Hadi sérültek foglalkoztatása és a balesetvédelem. Irta : dr. Kaufmann, a Reichsversicherungsamt elnöke Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a békeidőbeli szociális tevékenység a háborús jóléti intézkedéseket mily hatásosan előkészítette és hogy szociális munkánk tapasztalatai mennyire megkönnyítették sok oly kérdés megoldását, amely elé a háború állította az országot. A hadi sérültekről való gondoskodásra is áll ez úgy orvosi, mint gazdasági szempontból. Mindkét esetben azonban különböző mértékben. A biztosítás teherviselőinek évtizedes tapasztalatai a gyógykezelés terén előiskola gyanánt szolgáltak háború esetére. Gazdag eredményeket értek el, amelyeken csak tovább kellett építeni. Aránylag kevés eredménye volt a béke sérültjeiről való gazdasági gondoskodásnak, aminek okai különböző akadályokban kereshetők. De ezekből mégis megtanulhatja a háborús gondozói tevékenység, hogy miképen oldhatja meg feladatát jobban és hatásosabban. A német biztosítási intézmények mindinkább a néperő íentartására és fejlesztésére irányuló jelleget vesznek fel azzal, hogy a káros behatások kiegyenlítésén, mint a biztosítás eredeti céljának keretén túl, a károk megelőzésére irányuló előzetes intézkedéseket tesznek. Ezáltal azok a gondolatok nyernek megvalósulást, amelyeknek a német munkásbiztositás zseniális megalkotója, Bismarck herceg már a törvények meghozatala előtt kifejezést adott, főleg a porosz kereskedelemügyi miniszterhez intézett, 1874. augusztus 10-iki leiratában. A balesetbiztosítási intézetek, a Berufsgenossenschaftok, csak később kezdtek komclyan foglalkozni a csökként munkaképességű baleseti sérültek részére az állásközvetítés problémájával. Néhány ily intézet eredményes tevékenysége folytán az utolsó években általánossá vált az a felfogás, hogy a baleseti sérültek gyógyításának befejezésével, esetleg a járadék megállapításával, az i< tézetek feladata még nem merül ki. A baleseti sérültek sorsának figyelemmel kísérése sok esetben kiderítette, hogy mily sok értékes