Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

30 Munkásügyi Szemle ideig döntő jelszó volt e törvények szociálpolitikai értékelésére. Csak alkalmilag szőtték a beszédekbe és a cikkekbe azt a megjegyzést, hogy Bismarck herceg a német munkásbiztosítás létesítésének bábája ezzel akarata ellenére a szocializmus elvének hódolt. Ő azt hiszi, hogy a szocialistákat fogta meg, holott valóban ő a foglyuk. (Liebknecht Vilmos képviselő egyik beszédéből.) Azonban ennek, a dolgokban megnyilvánuló »hódolásnak« jelentőségét nem vizsgálták meg közelebbről és nem gondoltak sokat afölött, hogy az egyik kijelentés miképen egyeztethető össze a másikkal, amely csupán a szegényügy más irányú kiszélesítéséről beszélt. Röviden, a szociáldemokrácia a munkásbiztosítással alapjában éppen úgy járt, mint maga Bismarck herceg. Mind a ketten a maguk nézőpontjából, csak a gyakorlatból ismerték meg, hogy mennyi szocializmus rejlik benne. IV. A modern szocializmus és a régebbi utópista szocializmus célja között való különbséget nem jogtalanul abban jellemezték, hogy míg az utóbbi főleg az elosztás kérdésére helyezett súlyt, a modern szocializmus a termelő viszonyoknak tulajdonít döntő fontosságot. Ha ezt a különbséget abszolút ellentétnek tekintjük, akkor természetesen a munkásbiztosításnak csak kevés köze volna a szocializmushoz. Azonban e kérdésnél nincsen ilyen abszolút ellentét. A termelés szervezete, a termelés vezetése és a termelés hozamának elosztása nem választhatók el olyan teljesen egymástól, hogy az egyiknek szabályozása, a másiknak és harmadiknak szabályozására bizonyos körülmények között ne birjon alapvető jelentőséggel. Azonban a társadalmi termelés önmagában még nem szocializmus, amint azt államosított vállalkozások példáiból láthatjuk. Ha ezeknek igazgatásában túlnyomó a fiskális szellem, akkor éppen ellenkezően, mint antiszocialista intézmények hathatnak Csak valamilyen intézménynek a célja adja meg annak szociális jellegét; abban a mértékben szocialista, amilyen mértékben telítve van a demokratikus közösség szellemével. Mert a demokratikus gondolat éppen olyan elválaszthatatlanul hozzátartozik a szocializmushoz, mint a közös gazdaság gondolata. Ahol a teljes közös gazdaságról van szó, mint például Északamerika néhány kommunista községében, ott a demokrácia magától értetődő, enélkül ezek a községek el sem képzelhetők. Azonban az a részleges közös gazdaság, amelyet majdnem mindenütt láthatunk, szocialista jellegét csak a vezetés, az igazgatás és az elosztás módjától nyeri. Ha a szokásos beszédmód másképpen jár el és egyszerűen mindent »szociálistának« jelez, ami nem magántulajdon és magángazdaság, akkor ezzel hasonló fogalomzavart okoz, mintha például a felekezetnélküliséget egyenlőnek tartjuk a vallástalansággal. A szocializmus megvalósítása tehát nem függ kizáróan a termelőeszközöknek és a termelővállalatoknak a társadalom kezelésébe való átvételétől és ez nem is meríti ki. A szocializmus abban a nagy történelmi fejlődésmenetben, amelyhez kötve van, általános processzus, amely nemcsak egyik dolognál akar változtatást, és nem korlátozható csak egyes nemekre, vagy rendszabályokra. A termelés hozama hovafordításának reformjai éppen úgy hozzátartoznak, mint a társadalmi gazdagság termelésének módján történt változtatások. Azok a reformok, amelyek az egyes osztályok hozzátartozóit a nyomortól és szükségtől megvédelmezik, éppen úgy hozzátartoznak, mint azok a rendszabályok, amelyek a termelő eszközök tékozlása és a társadalmi termelő erőnek improduktív alkalmazása ellen irányulnak. A nagy szociális szervezet különböző ágainak belső összefüggése, amelyet a jelen gazdasági élet föltüntet, magával hozza, hogy az egyik reform a másikra is hat, hogy azok a rendszabályok, amelyeket a termelés hozamának szociális hovafordítására hozunk a termelés módjára, nemére és rendjére is visszahatnak és megfordítva.