Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

26 Munkásügyi Szemle és otthonmunkások dolgoztak. így nem volt máskép elképzelhető, minthogy Fourier szociális biztosítása még teljesen kisipari viszonyokra alkalmazkodott és megvalósítását főleg a gazdasági szövetkezetekkel akarta elérni. A garantizmus rendszere, olvassuk Dourginnél, »a szövetkezeti elv alkalmazását« föltételezi és valóban a garantizmus abban áll, hogy »a termelők tömegei mindenfelől társuljanak, hogy az egyes termelők összefüggéstelen munkája, amelyből a tömeg kialakul, erre támaszkodhassék.« (Fourier szavai.) Azonban a biztosítást ezzel még csak bizonyos pontosan meghatározott gazdasági vonatkozásokra általánosítja és messze van attól, hogy a munka és az élet teljes közösségét megvalósítsa; még csak »félszövetkezet« és Fourier szavai szerint: »kollektiv, anélkül, hogy egységes lenne, anélkül, hogy a földeket vagy a háztartásokat kombinált üzemekké egyesítse*. Meghagyja »a családok szétmorzsolódó munkáját, azonban — »testületi szolidaritásokat vagy biztosításokat alakít közöttük, amelyek az egész tömegre kiterjednek, hogy semmiféle egyén se zárassék ki a garanciák jótéteményéből*. Ez még csak »a fél boldogság építménye, amely a polgári társadalmi állapot és a (teljes) szociális társadalom között az átmeneti fázist jelenti«. (Fourier: »A világegységnek elmélete« ciműművéből, III. kötet.) A legelőkelőbb eszköz, amelylyel Fourier a garantizmust meg akarja valósítani, az ipari és földmívelő termelők gazdasági szövetkezete mellett a községi központ, amelyben az árúraktárt, az árúbörzét, a takarékpénztárt, a hitelpénztárt és a munkás-börzét akarta egyesíteni. Mivel túlnyomóan a kistermelőket vette figyelembe, úgy látszik, Fourier a takarék-bankot tekintette olyannak, mint amelylyel biztosítani lehet betegség, öregség, stb. ellen. De ebben az összefüggésben arról is beszél, hogy az államnak segítőkezet kell nyújtania, hogy »az ipart szervezze és a biztosító intézményeket támogassa '. Azonban a biztosítás kérdésének részleteit nem jelöli meg közelebbről. Azonban magához a biztosítás gondolatához szilárdan ragaszkodik és erre mindig visszatér. Semmiféle nyilvános segélyintézmény, irja egyszer, sem lesz hatékony, ha a szenvedőknek nem biztosítja a létfentartásra szolgáló eszközök bizonyos minimumát. És ahol a biztosítás intézményének számszerű kiterjedéséről beszél, amelyet már maga előtt látott, kijelenti: »Láthatóan a biztosítás kiterjesztése felé hajlanak és ez rátérés a garantizmus útjára, vagyis a tömegek társulása az egyéni érdek támogatására^. Azonban ebben »nincsen módszer*. A társadalom nem áll »a biztosítások területe tárgyi kiterjesztésének problémája alapján, hogy azt általánossá emelje«. Eddig Fourier. Ha a szociális biztosítás gondolatának alkalmazása nála még természetszerűen távol van azoknak a formáknak magyarázatától, amelyet a biztosítás ügye jelenleg nyert, mégis zseniális ítélet volt, amely vele előre láttatta, hogy a szabad verseny társadalmát elsősorban az általános biztosítások társadalmi állapota követi és ezt az állapotot a biztosítás gondolatának egyre szélesebb kiterjedésével érjük el. És éppen az, hogy ezt olyan időben ismerte fel, amikor Franciaországban a nagyipar még viszonylagosan kevéssé volt otthonos, teszi ezt az előrelátást annál jelentékenyebbé. III. A dolog természetében rejlett, hogy, amint Fourier elméletének más részletei, úgy a garantizmus tana és a biztosítások szerepe e szocialista iskolájának irodalmában szerepet fog játszani. Már Fourier első tanítványa és barátja T. ]ust-Muiron is a »Procédés industrielles« című iratában, amely Fourier tanait összefoglaló és népszerű formában adja