Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - A szocializmus és a szociális biztosítás

Munkásügyi Szemle 25 dését is előrajzolhatja, aminél kezdetben a megállapítható szociális erőkre és irányzatokra támaszkodott, később azonban tisztán spekulatív következtetésekre úgy, hogy minél mélyebbre ment a jövendő évszázadok és évezredek felé, egyre jobban beletévedt a fantasztikus és elvont jósolgatásokba. Ezeket a fantáziákat, amelyek egyébként mindenféle kusza dolog mellett sok szellemes eszmét is magukba foglalnak, átengedhetjük a szocialista elméletek történetíróinak. Általános érdekű azonban, hogy Fourier miképpen képzelte el a társadalmat, amely annak a társadalomnak helyébe lép, amelyet ő a XIX. század első harmadában maga előtt látott, amikor a kapitalizmus éppen bevonult az iparba. Itt azután elmondhatjuk, hogy tényleg prófétai tekintete volt, amelyet csak a társadalmi élet összefüggéseinek éles, gyakorlati behatolásával szerezhetünk meg. «A civilizáció korszakát, miközben civilizáció alatt mindig a polgári társadalomban kifejlődött versenyt kell értenünk — írja egy 1829-ben megjelent munkájában, »Az új ipari és társadalmi világ«-ban — még nem követi az általános szövetkezésnek és harmóniának korszaka. « Még közbeeső korszakok jönnek és ezek között az első olyan társadalmi állapot lesz, amelyet ő garantizmusnak nevez. Garantizmus, tudniillik a jótállásnak, vagy a biztosításnak rendszere. A zseniális francia már akkor sejtette, hogy a kapitalista függőség rendszerét az általános biztosítás olyan rendszere követi, mint amit mi jelenleg biztosításnak nevezünk. Főúriért a szociális biztosítás prófétájának tekinthetjük. II. Érdekes elolvasni, hogy Fourier egyik legújabb ismertetője miképen vázolja annak a garantizmusról való tanát. Hubert Bourgin 1905-ben megjelent nagy könyvében,1) amelyet Fourierről írt, a 382. oldalon a következőket mondja: »Az átmeneti rendszer lényegében a szociális biztosítottságnak rendszere : garantizmus vagy szocializmus, nevezetesen a »megközelítő alkotásoknak előtérbe nyomulása, amelyek a társadalmat fokonkint a jövő társadalmához vezetik A garantizált társadalom előfeltétele a társadalmi harmónia előkészítésének.« »E rendszer elve morális természetű, ez a szolidaritás gondolata. Csak ez képes egészen a szociális rendszer bevezetéséig némi segítséget nyújtani a jelenlegi társadalom bajai ellen. A gazdasági életben a szolidaritást megvalósítja a biztosítás. Ez pontosan véve a tömegeknek az egyénnel szemben való meghatározott szavatolásának rendszere. A garantizmus tehát az általánosított szociális biztosítás állapota.« Akármilyen modernül hangzik ez utóbbi, mégis óvakodnunk kell attól, hogy Fouriernél a »szociális biztosítás« fogalmának ugyanazt a tárgyi tartalmát keressük, mint amit annak ma a szociális tudomány ad. A jelenlegi magyarázat két fontos pontban tér el a Fourierétől. Amit a nagy francia társadalombíráló szociális biztosítás alatt értett, az a népgazdaság sokkal nagyobb területét foglalja el, mint a munkások és alkalmazottak ügyei és a munkásbiztosításról, úgy amint azt ma ismerjük, Fourier nem tárgyal. Ez szükségszerű következménye annak a körülménynek, hogy amikor Fourier irt, akkor Franciaországban a tulajdonképeni ipari proletáriátus még csak kivétel volt. Bár a kapitalizmus már ott is hatalmába kerítette az iparnak bizonyos részét, de általánosságban az árútermelésben a kisipar volt túlnyomó és Lyonban, ahol Fourier életének legfejlettebb korában a legtovább tartózkodott és népgazdasági ismereteit megszerezte, még az annyira fejlett selyemipart is — bár kapitalisztikusan termeltek — de nem gyárakban, hanem nagykereskedők, akik részére közvetítőmesterek ') Fourier, Contribution á Pétude du Socialisme Frangais. [Nouvelle Paris 1935, Société de Librairia et d'Cdition.