Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

Munkásügyi Szemle 19 általános közigazgatás kereteibe és hogy lefektessen végül magával a munkaközvetítéssel kapcsolatban néhány oly irányelvet, amelyeknek leszegezése magában a törvényben kívánatos és lehetséges is. A törvényjavaslat felhatalmazza a minisztert, hogy egyes városokat és községeket az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés ellátására kötelezhessen; hogy egyes városokat kötelezhessen arra is, hogy a munkaközvetítést saját hatósági területükön túl is ellássák; hogy az utóbbi kötelezettséggel terhelt városokat állami támogatásban részesíthesse; kimondja, hogy a hatósági munkaközvetítés mindkét fél részére ingyenes ; minden egyéb kérdésnek és így különösen a hatósági munkaközvetítés szervezetének és ügyvitelének megállapítását a törvényjavaslat miniszteri rendeletnek tartja fenn. A törvényjavaslat tartalmának és célzatának megérthetéséhez gondolnunk kell mindenekelőtt arra, hogy a községi törvény szerint a községekre háruló feladatok között a munkaközvetítés nem található ; törvényi felhatalmazás nélkül nem is kötelezhetné tehát a miniszter a városokat és községeket e feladat ellátására (1886. évi XXII. t.-c. 21. §. hj pont.) Ha szükséges így a törvényi felhatalmazás még a községnek oly irányú kötelezéséhez is, hogy saját hatósági területén foglalkozzék a munkaközvetítéssel, még inkább szükség van arra a városnak oly irányú kötelezhetése végett, hogy a munkaközvetítést saját hatósági területén túl is ellássa, illetve, hogy más város ebbeli jogkörének érvényesülését a község vagy a város saját területén előmozdítsa. Ezeken a közjogi, illetve közigazgatási jogi szempontból szükséges rendelkezéseken kivül azonban a munkaközvetítésnek szakszempontból is nem egy fontos elve érvényesül a törvényjavaslatban. Kötelezően elő van irva a hatósági munkaközvetítés teljes ingyenessége. Azzal, hogy egyes városok a munkaközvetítés ellátására saját hatósági területükön túl is kötelezhetők, a törvényjavaslat lehetővé teszi a munkaközvetítés szempontjából oly fontos annak az elvnek érvényesítését, hogy a hatósági munkaközvetítés hálózata az ország egész területét átfogja és hogy ez a hálózat a fejlődési lehetőségek szerint, illetve a hatósági munkaközvetítést ellátó városok szaporodásával mindinkább sűrűs bödjék. A törvényjavaslat általános, de azért átfogó szövegezése lehetővé teszi a helyközi munkaközvetítés előmozdítása, a munkaközvetítés irányítása és lehetőleg teljes munkapiaci statisztikának megteremtése céljából, ha kell, munkaközvetítő kerületeknek, sőt,egy a többi felett álló országos munkaközvetítő intézetnek is felállítását. És végül, ami nem csupán az érdekelt városok pénzügyi szempontjából, hanem munkaközvetítési szakszempontból is elsőrangú fontosságú, a törvényjavaslat megteremti, illetve biztosítja a hatósági munkaközvetítésnek pénzügyi fundációját is, az indokolás szavai szerint szinte kötelezően kilátásba helyezvén azoknak a városoknak, amelyek a munkaközvetítést saját hatósági területükön túl kötelesek ellátni, az állam anyagi támogatását. Közjogi és munkaközvetítési szempontból ezt tartalmazza a törvényjavaslat. És miután minden egyéb kérdésnek megoldása a miniszter rendeletére van bízva, ez a rendelet pedig, vagy ha több lesz, ezek a rendeletek, egyelőre nem ismeretesek, ezúttal csak arról lehet szó, benne van-e minden a törvényjavaslatban, ami a törvénybe való és ami benne van, tartalmára nézve helyes-e ? Talán nem lesz érdektelen e kérdések megvilágíthatása végett figyelembe vennünk azokat a törvényeket, amelyeket a hatósági munkaközvetítés térfoglalásának biztosítása érdekében más államok alkottak. A szóban levő célt az államok két úton iparkodtak eddig elérni. Egyik csoportjuk a végrehajtó hatalomra vagy a közhatalom más szervére bízza azt, hogy egyes városokat, községeket vagy járásokat hatósági munkaközvetítőnek felállítására kötelezhessen és ezzel kapcsolatban a végrehajtó hatalomnak