Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

20 tartja fenn a jogot a munkaközvetítés szervezetének és ügyvitelének megállapítására is. így jár el Ausztriában 1903. évi tartományi törvénye alapján Csehország, 1904. évi tartományi törvénye alapján Galicia, továbbá 1906. évi törvénye szerint Norvégia, 1913. évi törvénye szerint Dánia, így van ez Nagybritaniában is, ahol az 1909. évi törvény alapján a munkaközvetítést maga az állam látja el s ahol úgy azokat a helységeket, amelyekben állami munkaközvetítő' állíttatik fel, mint a munkaközvetítés ügyviteli szabályait szintén a kormányhatalom állapítja meg. Ezzel szemben az 1907. évi királyi dekrétum szerint Svédország és az 1909. évi szövetségi törvény szerint Svájc nem kényszeríti a városokat, községeket, járásokat a munkaközvetítés hatósági ellátására, ellenben kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben a város, község, járás által felállított munkaközvetítő a törvényben (királyi dekrétumban) megállapított feltételeknek megfelel, azt állami pénzből, magában a törvényben megállapított segélyezésben részesíti. Svájc részletesen meg is állapítja törvényében az ügyvitelre mérvadó azokat a feltételeket, amelyektől a segélyezést függővé teszi (mindenféle munkának közvetítése, ingyenesség, kötelékalkotás egy központtal, jelentés-szolgáltatási kötelezettség a munkapiacról, munkaviszály esetén e körülmény közlése a munkát keresőkkel, stb.). Svédország ellenben magában a törvényben a segélyezés feltétele gyanánt csak azt követeli meg, hogy a közvetítő ingyenes legyen, pártatlan elnök alatt paritásos vezetés alatt álljon, egyebekben pedig a kormány által jóváhagyott ügyviteli szabályok szerint működjék. Azt látjuk tehát, hogy a szóbanlevő törvények mindegyike éppúgy, mint a mi törvényjavaslatunk, tisztán csak kerettörvény, amely aszerint mond többet vagy kevesebbet, amint a munkaközvetítő intézet felállítására és. ügyvitelének megállapítására az autonómiával szemben a kormánynak több vagy kevesebb jogot enged. Már most, ha kerettörvényről van szó, tartalma helyességének megítélésénél csak az az egy szempont lehet mérvadó, hogy a kellő alap megteremtése mellett elég rugalmas-e a szövegezése arra, hogy a jövő célszerű fejlődésének tért engedjen. Ebből a szempontból a mi törvényjavaslatunkra legfölebb csak egy észrevétel merülhet fel: helyes-e az, hogy a közvetítésnek ellátására saját hatósági területükön túl csak városok kötelezhetők. Kilátásba helyezvén az állam támogatását és számolván a községek teherbírási képességével is: állami és községi pénzügyi szempontok megokoltnak tüntethetik fel e korlátozást. Bizonyára megfontolást érdemel az is, hogy, az ismert néhány kivételtől eltekintve, még városaink sem tanúsítottak eddig megértést a munkaközvetítés hatósági ellátásához fűződő közérdek iránt és így annál kevésbé remélhető az községeinknél, már pedig a puszta kényszer a belső hajlandóságot, a célnak és az eszközöknek megértését aligha pótolhatja. Másfelől azonban mégis úgy látszik, mintha ez a korlátozás nem állna összhangban a törvényjavaslatnak ama fő jellemvonásával, hogy a jövő fejlődést semmi irányban megkötni nem kívánja. Lehetnek termelési ágak, amelyek nem a város, hanem község körül csoportosulnak és amelyek részére különleges szakközvetítő felállítása,ott a helyszínén és így esetleg községben volna indokolt (bányászat!). És utóvégre is az eszményi állapot mégis csak az volna — és reméljük, hogy egyszer még el is jut addig a fejlődés —, hogy minden járásnak meg legyen a maga munkaközvetítője, függetlenül attól, van-e város is abban a járásban. És végül, ha a törvényjavaslat úgyis a kereskedelemügyi és belügyi miniszterekre bizza annak megállapítását, hogy mely városokat kötelezzenek a munkaközvetítésnek ellátására saját hatósági területükön túl is, módjukban állana elhatározásukat az összes figyelmet érdemlő szempontok mérlegelésére alapíthatni akkor is, ha község tekintetében kellene e kérdésben dönteni. Nagy jelentősége azonban e kérdésnek, legalább a legközelebbi jövő szempontjából, aligha van.