Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

16 Munkásügyi Szemle hatva az intézménynek céljától; de maguk a munkaadók és munkások se bizonyuljanak oly merev anyagnak, amelyen a legtökéletesebb szociálpolitikai intézménynek gépezete is kicsorbul. Ezek nélkül a feltételek nélkül nem várhatjuk azt, hogy a munkaközvetítésnek bár legsikerültebb megszervezése, még közvetlen céljai szempontjából is eredményes legyen. Még kevésbbé várhatjuk azonban azt, hogy ez az intézmény önmagában is képes lesz, amire itt-ott szintén számítanak, enyhíteni a kivándorlással járó nemzeti vérvesztést, előmozdítani a visszavándorlást. Nem volt feleslegesebb dolog régente Athénbe baglyot vinni, mint ma arról beszélni, helyes-e a hatósági munkaközvetítésnek intézményszerű kiépítése. Elvileg legalább eziránt sehol sincsen kétség. A gyakorlatban vagy a munkaadók, vagy a munkások részéről, vagy mindkét részről mégis találkozunk némi ellenállással. Összefügg ez azzal, minő helyzetet tudtak a munkaadók vagy a munkások a munkaközvetítés terén maguknak kivívni, továbbá azzal, hogy minő érzéket, minő megértést tapasztaltak addig a hatóságok részéről érdekeikkel szemben és mit várhatnak így tehát azoktól a munkaközvetítés terén is úgy a szociálpolitikának, mint a szakmabeli érdekeknek követelményei tekintetében. Olyan országokban, ahol a munkások szervezkedése már előrehaladottabb és ahol a szervezeteknek sok más eszközük is van arra, hogy a szervezkedést, illetve a szervezetben maradást az alkalmazottakra kívánatossá tegyék, továbbá a szociálpolitikai követelmények ismeretének és az azok megvalósítására irányuló jószándéknak a közhatóságok kétségtelen jeleit adták már, a munkásság könnyen belenyugszik a hatósági munkaközvetítésbe, sőt annak térfoglalását még előmozdítani is igyekszik. Példa erre Németország, ahol legutóbb maguk a szakszervezetek tettek előterjesztést a birodalmi kancellárnak a hatósági munkaközvetítés megszervezésére, bár jelentékteleneknek az általuk elért közvetítési eredmények (1912-ben pl. mintegy 300.000 elhelyezéssel) egyáltalában nem mondhatók. Példa rá továbbá Nagybritania, ahol bár a munkásság egyrésze eleinte bizonyos gyanakvással fogadta ugyan az állami hatósági munkaközvetítés megteremtését, rövid idő múlva annyira bizalmába fogadta azt, hogy ma már a szakszervezetek egy része a tőlük várt munkanélküliségi segély megadásának feltétele gyanánt kiköti annak igazolását, hogy a munkás a hatósági munkaközvetítő útján hiába keresett elhelyezést. Ausztriában viszont, ahol a munkásság igen nagy eredményeket ért el a munkaközvetítés terén, míg a munkaadó szervezetek ebbeli eredményei aránylag jelentéktelenebbeknek mondhatók, a munkásság tekintélyes része nem igen akar tudni a hatósági munkaközvetítés megszervezéséről, ami azonban ott sem volt eddig akadálya annak, hogy hatósági munkaközvetítők ennek dacára is elég nagy számban ne keletkezzenek és még a szakszervezeti közvetítőknél is nagyobb eredményeket ne érjenek el. Stuart Mill mondotta, hogy, ha nagy anyagi érdekek fűződnének annak kimutatásához, hogy a nap forog a föld körül, bizonyára akadna elmélet, amely ezt megkísérelné. Nem csodálható tehát, hogy ott, ahol valamely félnek sikerült a munkaközvetítés terén túlsúlyra szert tennie, hatalmi érdekeinek leplezésével lehetőleg elméleti érveket iparkodik a hatósági munkaközvetítés ellen csatasorba állítani. Könnyen megeshetik azonban emellett, hogy, ha a hatalmat a másik félnek sikerül magához ragadnia, azok az elméleti érvek éppen azok ellen használtatnak fel, akik azokat először kitalálták. így pl. az osztrák munkásság egyik hivatott képviselője szerint a munkásságnak azért kell törekednie arra, hogy a munkaközvetítést kezében megtartsa, sőt azt lehetőleg monopolizálja, mert a munkaközvetítés nem csupán a munkanélküliség ellen, hanem a munkafeltételek megjavításáért