Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 1-2. szám - Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról

15 hogy az állam a személyt a maga javára mégis nagyobb mértékben fogja korlátozni. így pl. bizonyos, hogy a gyógyítást és az operációt az állammal szembeni kötelességként fogja megállapítani a jövő joga. C) A mai állapotot sokan államszocializmusnak nevezik s ezt a kifejezést már szalonképessé is tették, holott ma nincs államszocializmus semilyen téren, hanem abszolutizmus. A törekvésnek azonban arra kell irányulnia, hogy ez a téves elnevezés helyes tartalmat takarva, mielőbb létrejöjjön a szocialisztikus jog, amelynek célja a gyengék nagyobb védelme, hogy kiegyenlítse a létező igazságtalanságokat. Ha pedig ez lesz a belső jogrend célja, akkor az állam külső célja sem marad a háború. Ha azonban a háború marad az állam külső célja, akkor a belső jogrendben az erősek az eddiginél több jogot fognak élvezni, a gyengék több terhet viselni. Törvényjavaslat az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról. Irta: dr. Pap Dezső, min. osztálytanácsos. Az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról szóló, remélhetőleg rövid időn belül törvényerőre emelkedő törvényjavaslattal szociálpolitikai intézményeinknek szertára igen becses kellékkel gazdagodik. Mint minden szociális intézménynek, ennek a hatásai sem állanak meg annál a közvetlen célnál, amely megteremtésénél szem előtt lebeg. Mint a szociális intézmények általában nemcsak egyeseknek boldogulását mozdítják elő, kisugárzó hatásaiban a munkaközvetítésnek megszervezése is a nemzeti vagyonosodásnak és jólétnek, az állami szervezet megerősödésének tényezőjévé válhat. Természetes azonban, hogy céljait az intézmény csak úgy közelítheti meg, ha az egyfelől a gyakorlati élet, nevezetesen a mi viszonyaink követelményeinek megfelelő helyes szervezetet nyer, ha másfelől a végrehajtás, a kivitel megfelel a szándéknak, ha azok, akik hivatva vannak arra, hogy tettekkel öntsenek lelket az elvont gondolatba, maguk is át vannak hatva a célnak nagyságától és ennek érdekében megértéssel, lelkesedéssel és kitartással végzik az intézmény működésben tartásával járó, az intézmény megteremtésénél nem csekélyebb jelentőségű részletmunkát. De ha meg akarjuk állapítani ez új intézménynek helyét szociálpolitikánk egészének keretében, ha tisztába akarunk jönni annak várható hatásaival, ha vérmes reményektől és így elcsüggesztő csalódásoktól óvakodni akarunk, akkor feltételezve bár, hogy úgy a szervezet, mint a végrehajtás is jó lesz, még egy további fentartással kell élnünk. Nem szabad felednünk nevezetesen azt, hogy a szociálpolitikának a nemzeti jólét emelésére irányuló követelményei között a munkaközvetítésnek nem több a szerepe, mint egyetlen egy szerszámé az egész gyári berendezésben. Hogy valamely, bár igen értékes szerszám hogyan működik, mennyire hasznosítható, az nem csupán ennek saját belértékétől, hanem emellett lényegileg függ attól is, milyen annak a gyárnak egyéb berendezése, akinek a kezébe kerül az a szerszám, milyen anyagot kell annak megmunkálni. Vagyis, szociálpolitikai intézményeinknek kiépítésére van szükség más vonatkozásokban is; szükség van arra, hogy az államélet minden tényezője át legyen