Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 5. szám - A nem vagyoni kártérítés szabályozásáról

116 Munkásügyi Szemle A nem vagyoni kártérítés szabályozásáról. A pusztán vagyoni érdekeket védő kártérítési jog tagadhatatlanul plutokratikus jellegű. Az elégtételhez való jog elismerése a vagyontalan osztályok speciális érdekei szempontjából különösen üdvös és kívánatos. Véleményem szerint általában előnyére szolgál a gyengéknek, ha a jogrend szélesebb körben kiépül, ha az erők szabad játéka helyébe az egyenlő elbánás elvén alapuló közhatalmi beavatkozás, a jogi rend lép. Az elégtételhez való jog elismerése pedig részben kiterjeszti a közhatalmi beavatkozás körét, részben fokozza a jog parancsainak hatékonyságát. De közvetlenebbül is érdekében áll a vagyontalan osztályoknak az elégtételhez való jog minél teljesebb elismerése. A vagyont védő jogszabályok ezekre az osztályokra nem birnak közvetlen érdekkel és aktualitással, a vagyont védő jog elsősorban a gazdagok joga. Ezzel szemben az élet zavartalanságának és fájdalommentességének, az egészségnek, szabadságnak fokozott jogi védelme minden osztály tagjának egyaránt javára szolgál. De kétségtelen az is, hogyha a törvény védelmet nyújt minden vagyoni vonatkozás nélküli sértéssel szemben, akkor fokozódik, könnyebbé és hatályosabbá válik azoknak a személyiségtől elválaszthatatlan értékeknek jogi védelme is, amelyeknek megsértése esetleg csak távolabbi vonatkozásban, nehezen kimutatható, vagy nehezen számszerűsíthető vagyoni kárt okoz, minő az egészség, munkaerő, hitel és bizalom, stb., amely javak a vagyontalan osztályoknak legfőbb, talán egyetlen értékét s egész gazdasági exisztenciájuknak alapját képezik. A Ptkv. javaslata a nem vagyoni kártérítéshez való jog elismerése tekintetében a legmesszebbmenő követelményeket kielégíti s az elégtételhez való igényt egész általános szabályként állapítja meg. A javaslat 885. §-a szerint az, aki szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból elkövetett tiltott cselekmény, vagy ekként elkövetett kötelességsértés miatt van kártérítésre kötelezve, amennyiben az eset körülményeire való tekintettel a méltányosság megkívánja, a károsult nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel (elégtétellel) tartozik. Ezzel a szabálylyal a magyar magánjogi kódex a modern törvénykönyvek között is egyedül áll s az eddigi jogállapottal szakít. Az osztrák polgári törvénykönyv, a porosz Landrecht ismerte testi sértés esetén a fájdalomdíjat, mint a nem vagyoni sérelemért járó elégtétel typikus példáját, a német polgári törvénykönyv 847. és 1300. §-ai szerint a csábítás bizonyos eseteiben, a testi sértés s személyes szabadság megsértése esetén, a svájci köt. törvény szerint a személyiségi jogok megsértése esetén a nem vagyoni kárért kártérítés jár. Mindez azonban kivétel; az általános szabály ezekben a törvényekben, ellentétben a magyar javaslat álláspontjával az, hogy kártérítés alatt csak a vagyoni kár megtérítése értendő. A második tervezet s ezzel egyezően a javaslat elejtette a polgári törvénykönyv első tervezetének azt a korlátját is, amely a nem vagyoni kárért kártérítést csak szándékos jogsértés esetén engedett. A 385. §. mai alakjában a súlyos gondatlanság okozta sértésekre is kiterjeszti az elégtételi kötelességet. Irta: dr. Frigyes Béla.