Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 5. szám - Szociálpolitikai egyezmény Ausztriával

Munkásügyi Szemle 115 bólf nincs is már kívánnivaló, mégis szükséges Ausztriával külön megállapodni a munkásbiztosítási viszonosság dolgában. Ilyen egyezményt már az ís szükségessé tesz, hogy orvosolható legyen pl. a magyar hajósvállalatoknak az a többször elpanaszolt sérelme is, amely abban áll, hogy az osztrák biztosító pénztárak az osztrák balesetbiztosító törvény alapján arra törekszenek, hogy a magyar hajókon szolgálatot teljesítő alkalmazottak arra az időre, amig hajóikkal osztrák vizeken tartózkodnak, baleset esetére Ausztriában biztosíttassanak, annak dacára, hogy az illetők Magyarországon baleset esetére már biztosítva vannak. A magyar hajózásnak érdeke megkívánja, hogy az idegen államok szociálpolitikai törvényeinek hatálya alól a mí hajósalkalmazottaink az idegen államterületen való tartózkodás idején kivonassanak. De szükség van ilyen egyezményre azért is, mert a viszonosság puszta ténye csak biztosításra kötelezetté és igényjogosulttá teszi a külföldi honost, de hogy igényei milyenek és mi mindenre kiterjedők, arról intézkedés nincsen. Igaz, hogy bizonyos kedvezmények dolgában úgy az osztrák, mint a magyar törvény kimondja, hogy azok az idegen honost csak az esetben illetik meg, ha az illető állam törvénye hasonló kedvezményt biztosít osztrák állampolgároknak is. Andor Endre min. osztálytanácsos-bíró már idézett cikkében behatóan kifejti, hogy miben állanak az osztrák és magyar munkásbiztosítási törvény közti különbségek. Ezért feleslegesnek tartjuk itt bővebben elismételni, hogy milyen tartalommal kellene a vonatkozó kiegyezési határozmánynak bírnia. E helyen elégségesnek tartjuk a kormány figyelmét ilyen osztrák-magyar szociálpolitikai egyezmény szükségességére s a kiegyezés megújítása alkalmából való időszerűségére felhívni. Az osztrák belügyminisztériumnak a magyar-osztrák balesetbiztosítási egyezmény tárgyában készült tervezete alighanem újból a magyar kormány elé fog terjesztetni. Célszerű volna, ha annak már ismert tartalmával szemben addigra a magyar kormány már állást foglalna s ezt megelőzőleg a hazai szakértők és az érdekeltség véleményét kikérné. Ez eddig csak az Állami Hivatal és az Országos Pénztár részéről kéretett be, de ezek véleménye nem került a nyilvánosság elé. Azóta az osztrák munkásbiztosítás reformon ment keresztül, amely e szempontból újabb problémákat vetett fel*) és azt eredményezte, hogy ezidőszerint a külföldiek a balesetbiztosítás terén nálunk több jogot élveznek, mint a magyar munkások. A munkásbetegsegélyezés terén hasonlóképen szükséges volna legalább Ausztriával a kiegyezés megújítása alkalmával egyezményileg szabályozni mindama függő kérdéseket, amelyek a viszonosság fenforgása dacára is még mindig megoldásra várnak. Végül rendezést igényel az osztrák vasutak alkalmazottait Magyarországon ért balesetért való szavatosságnak, illetve balesetbiztosításuknak az ügye is. Reméljük, hogy a magyar-osztrák gazdasági kiegyezésnek küszöbön álló megújítása alkalmával illetékes helyen nem fognak megfeledkezni ennek az elég fontos kérdésnek a rendezéséről. *) L. erre nézve a Munkásügpi Szemle 1911. évfolyamát (180. oldal) és ugyané lap 1910. évfolyam 10. oldalán Harkányi József miniszleri titkár-bíró cikkét: Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezményről, valamint ugyané Szemle 1914. évfolyam 448. oldalán: dr. Alapy Győző cikkét: Az állampolgárság és tartózkodási hely a balesetbiztosítási jogban.