Munkásügyi szemle, 1916 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1916 / 4. szám - Anyasági biztosítás

Munkásügyi Szemle 109 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Önkéntes biztosítás csak előírt formák mellett jöhet létre. A 777. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1913. P. 371 j3. sz. alatt 1915. július 15-én kelt ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a b-i kerüteti munkásbiztosító pénztár felebbezésének helyt ad. Megokolás: Helyesen és a felek által nem is kifogásoltan állapította meg az eljárt munkásbiztosítási választott bíróság azt, hogy K. R., L. Gy, nyug. máv. igazgatónál gépkocsivezetőként történt alkalmaztatásának ténye alapján nem vált az országos iriunkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak betegségi biztosítási kötelezettség alá eső tagjává. Ellenben a fölebbviteli bíróság álláspontja szerint nem követelhető az az elsőfokú ítéletben érvényre jutott felfogás, amelynek értelmében azon a tényalapon, hogy igénylőnek munkaadója a pénztárhoz a baleseti járulékot, helyesebben a törvény 37. §-ának második bekezdése értelmében általa fizetendő balesetbiztosítási díjat — meghaladó fizetést teljesített, igénylő pénztárnak betegség esetére önkéntesen biztosított tagjává vált. Noha igaz ugyanis, hogy igénylőnek joga volt a T. 7. §-ának kJ pontja értelmében arra, hogy betegség esetére önkéntesen biztosíttassék, s ez a joga nem volt orvosi vizsgálat eredményétől függővé tehető és noha igaz másfelől az is, hogy a pénztár a balesetbiztosítási díjat felülhaladó összeget elfogadta s a fizetési többlet rendeltetése iránt semmiféle kérdést sem intézett, — mindamellett ezeket a tényeket nem találta a felebbviteli bíróság olybá minősíthetőknek, mintha ezekkel a betegség esetére való önkéntes biztosításnak ügylete megvalósult volna. Mindenekelőtt ugyanis jogilag jelentősként emelkedik ki a tényállásból az a körülmény, hogy a pénztár a föntebb említett fizetési többletet sem kifejezetten, sem konkludens ténynyel nem fogadta el a betegségi biztosítási díjnak vagy járuléknak, hanem azt, mint a baleseti biztosítási díjat fizetni köteles munkaadónak javára eső pluszt a balesetbiztosítási számlán kezelte. Már ebből is kitetszően nem állunk oly ténynyel szemben, amelyet akár csak a munkaadó vagy igénylő alaposan vélhetett volna oly értelműnek, mintha a pénztár betegség esetére való önkéntes biztosításra irányúló ajánlatnak magyarázta volna a túlfizetést s ezt az ajánlatot elfogadta volna. A T. 7. §-a értelmében az önkéntes taggá való felvétel az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár joga. E nevezett pénztár alapszabályainak 13. §-a értelmében pedig az önkéntes tagság akkor kezdődik, amikor az országos pénztár a belépést nyilatkozat alapján a fölvételt elhatározta. A pörbeli esetben sem belépési nyilatkozat nem történt, sem a felvételt tárgyaló pénztári határozat létre nem jött. Ebben a helyzetben tehát az önkéntes tagság létrejöttét sem lehet megállapítani. Abból az elsőfokú ítélet megokolásában felhívott való tényből, hogy a baleset esetére biztosított pénztári tagnak betegség esetére önkéntesen biztosított taggá való felvétele nem tehető orvosi vizsgálat eredményétől függővé, nem következtethető le az a szabály, mintha az ilyen felvétel tárgyában nem is volna szükséges az idevonatkozó kívánságnak kifejezett bejelentése és pénztári határozat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szóban levő egyetlen föltétel alól történt törvényes fölmentés még nem vonja maga után annak a jognak és szükségnek megszűnését, hogy a pénztár az önkéntes tagság egyéb jogi feltételeinek (pl. alkalmazott-e az önkéntes tagnak jelentkező? — baleset esetén biztosított-e? stb.) fenforgását nyomozza és megállapítsa, e nyomozás és megállapítás pedig éppen a szóbanlevő országos pénztári határozat keretében történik. Ezekbőí az indokokból, noha elvitathatatlan azoknak az érveknek méltányossági súlya, amelyeket az elsőfokú ítélet megokolása tüzetesen vázol, — a felebbviteli bíróság mégis azt volt kénytelen megállapítani, hogy K. R. nem vált a pénztárnak betegség esetére önkéntesen biztosított tagjává és ennélfogva a pörös igények egyikét sem lehet jogosnak minősíteni.